élményeit és mivel valószínűleg kevesen juthatunk el ebbe a különleges, számunkra misztikus és egzotikus országba én mindig örömmel olvasom ezeket a beszámolókat.
Vágyakozással teli tértem vissza Indiába. Most a déli rész legnagyobb városába Bengaluruba (Bangalore) és annak környékére vitt az utam. Azt hallottam, hogy ez a város az ország egyik leggazdagabbja és az üzleti élet egyik központja. Az egyik milliárdos háza is ebben a városban van, aki egy felhőkarcoló tetejére építkezett, mert éppen ezt tartotta úri kedve!
Na ezt a házat éppen nem láttam, de boldogított a tudat, hogy ebben a városban van! Abban biztos voltam, hogy újra nagy kontrasztokat fogok látni. Elképzelhetetlen nyomort, szegénységet és hihetetlen gazdagságot. Pont ezt kaptam!
Good morning Sir! Ez jár a fehér embernek.
Értem én, csak felettébb kényelmetlen érzés! A luxust szögesdróttal, fegyveres őrökkel védik! Nem lehet ám akárkinek ebben része, sőt még csak nem is láthatja mindenki. A falakon és sorompón belül teljesen más világ található. A gondosan nyírt füvet láthatósági mellényes nők sepregetik a száraz levelektől.
A hatalmas lombozatú fákon lakó majomcsaládokat ugyancsak láthatósági mellénybe és kobakba öltöztetett emberek, nagy furkós botokkal tartják távol a nagybecsű vendégek nyugalma érdekében. Ez a munkájuk. Ezért kapják kicsiny fizetésük. 80-as években forgatott hollywoodi filmben éreztem magam, ahol a gazdag milliárdos meghívja a vendégeit pihenni. Tejben-vajban füröszti őket, de ő maga nem mutatkozik. Majd egyszer csak haláleset történik és jöhet Miss Marple nyomozása vagy Poirot vagy Maigret felügyelő.
Kerítésen kívül viszont következik a nyomor és a gomolygó szarszag. Mivel kutya, tehén, ember ott székel ahol éppen kedve tartja. Ék egyszerű természetességgel történnek az ilyen dolgok. Ez csak európai embernek szokatlan. Mezítláb tiszteleted tenni Hanuman a Majom isten lakhelyén, Hampi ősi sziklái mellett. Egy hegyen, aminek a tetejére 572 lépcső visz fel. A majmok természetesen itt szent állatként üzemelnek. Enni inni kapnak. Imádkoznak hozzájuk.
A hegy tetején persze minden kicsúcsosodik! Az állandóan kántáló ima hangosabb, a tömeg nagyobb, a majom is több és az ürülékükből is jut bőven mindenhova. Említettem, hogy mezítláb volt illő megmászni a lépcsőket? Reméltem csak, hogy a majmok etetésére használt kókuszdió leve miatt ragad a kő a lábam alatt, de ebbe inkább nem gondolok bele.
Kiábrándító volt látni öreg, fehérszakállú yogikat beállított fényképdíszletként. Itt mindennek ára van. Valamiből meg kell élnie mindenkinek. Az üzlet nem állhat meg. Turizmus by India. A fotós itt jól keres. Nagyon kapós a jól beállított profi kép. Egy örök emlék, egy mutogatható valami. Szent ember lettem, szent helyen jártam, láthatjátok!
Kicsit olyan érzés volt, mint itthon látni az embereket vasárnap templomba menni a legjobb ünneplőjükben. Megmutatjuk magunkat, hogy ne érje szó a ház elejét és közben teljesen másra gondolva, járunk valahol a múltban vagy a jövőben, a lelki békénkkel mit sem törődve. (Természetesen akinek nem inge, ne vegye magára.)
Zavarba ejtő a sok inger, ami ér. A táj gyönyörű. Mintha óriások kavicsokat rakodtak volna pusztán játékból halmokba. Vagy az is lehet, hogy maguk az óriások fekszenek itt és pihennek, majd bármelyik pillanatban felállhatnak és tovább léphetnek innen.
Egyik szent hely követi a másikat. Mindenhol évezrednyi történelem és könyvekben meg képeken látott szimbólumok, lingamok. Az egyik legnagyobb lingamnál amit életemben láttam és csodálva néztem zökkentett ki újra a valóság. A méretes Vishnu szobor előtt fényképezkedő társaságra lettem figyelmes, mivel a nénik hangja kicsit mély és férfias volt. Jobban megnézve őket jöttem rá, hogy valójában férfiakat látok sarreba öltözve. Irigykedtem, hogy ugyanazzal a természetességgel fogadja el őket mindenki és csak nálunk Magyarországon botránkozunk meg azon, ha mondjuk női ruhába öltözött férfi négyest látunk szelfizni a Hősök terén vagy a Bazilika előtt.
India zavarba ejtő! Már az elutazás napján visszavágyom és új meglepetésekre éhezem. Mindegyik sarkon új és furcsa látnivaló vár, amit megemészteni hosszú idő. Mint az ételt, amivel pár nap alatt meg lehet békélni, de megszokni nem igazán. Az ebéd mesés helyen ér és mint mindig rettentően csíp! Jézusom, ez egy étterem?
A kedvencem a fokhagymás naan kenyér lett. Bármennyit meg bírok enni. Frissen hozzák és melegen, épp kisütve, olvasztott vajjal. Ételrendelésnél is szembe jön velem a száraz természetesség! A vendéglátónk egyik tagja vallása szerint nem eszik csak növényeket, ami a föld felszíne fölött nőnek. Tehát burgonya, répa, hagyma szóba sem jöhet.
Meggyőző tekintettel meséli nekem, hogy amikor covidos lett, akkor is csak szegfűszeg-kúrát tartott. Nyolcasával elrágva, naponta háromszor megismételve, három nap alatt gyógyult ki a világjárványt okozó vírusból. Egyből barátomnak éreztem őt és tátott szájjal hallgattam az életbölcseleteit. Örömmel fogyasztottam minden általa ajánlott ételt és nem csalódtam. Emlékeztettem rá, hogy azért nálunk is finom ételek vannak és mennyire ízlett neki az erős Pista (kiskanállal kanalazta)! Céges barátkozásunk furcsa mivolta és oka a geopolitikai helyzet alakulása. Orosz partnereinket lecseréltük indiaira, mivel most éppen ők az olcsó energia és alapanyag szállítói. Az oroszokkal szemben, új partnereink őszinték és rámenősek. A különbségekről bővebben legközelebb! Namaste.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése