Útinaplók - India 2. rész

Az indiai utazás első részét IDE KATTINTVA olvashatjátok el.

Az út során két gyárlátogatáson is részt vettem. Mindkettőben csak férfiak dolgoztak. Csodálkozva kérdeztem, hogy miért. A válasz egyszerű és észszerű volt. Mivel általában napi két műszakot dolgoznak az emberek (16 óra) a több fizetésért, nem érkeznek haza menni a fent említett közlekedés lassúsága miatt. Így hát a munkahelyen van részükre egy szoba, ahol alhatnak. Helyesbítek, négy fal és néhány fadeszka ágy gyanánt. Mivel férfiak és nők nem alhatnak egy helységben ezért csak férfiak dolgoznak. Talán hétvégére hazautaznak, de ezt már nem kérdeztem, hanem hagytam a témát.

Teremnyi, több sorban elrendezett varrógépsoroknál dolgozó korombeli férfi. Varrnak! Ők is követnek a szemükkel. Az egyikükkel találkozott a tekintetünk, majd azonnal inkább a földet nézem, a falakat vagy ki az ablakon, mert zavarban vagyok. Szégyellem magam, hogy fehérnek és jómódúnak születtem. Túl sok tiszteletet kapok és mindez csak a rassz miatt. Az ajtókat nyitják előttem, imára összetett tenyérrel hajlongva köszönnek.: - Namaszté! How are you, Sir? Hátborzongató, zavarba ejtő, kényelmetlen!

Vécére menekülök, ahol felzavarom a mintát a falon és a padlón. Kétcentis hatalmas fekete hangyák bolydulnak fel és kezdenek keresésbe. Én mozdulni sem merek, nehogy engem találjanak meg. Aztán mintha törött üvegek között lépkednék, a kagylóhoz lopakodok óvatosan.

Visszatérve ebédhez invitálnak. Sokat hallottam már az indiai ételekről. Jót is rosszat is, de összességében azt gondolom, ha ezt ettem volna gyerekkorom óta, akkor ugyanúgy furcsa lenne számomra a pacalpörkölt vagy a disznósajt. Általában sok zöldséget és tejterméket esznek. Két ízvilággal. Vagy csíp vagy pedig valamilyen általam nem ismert fűszer (széna ízű) dominál. Ez a gyári ebéd megért egy misét. Nagyon szürreális volt. Jó

Ez volt az egyetlen légkondicionált helyiség a gyárban. Első ránézésre mint egy kollégiumi szoba. Két ággyal, egy kanapéval, egy asztallal és három székkel. Az ebéden véletlenül vagy szándékosan, részt vett egy ellenőr is. A szoba közepére húztak egy széket. Ez volt az ellenőr helye. A fő hely! Mi a függönnyel divatosított kanapén kaptunk helyet. A többi résztvevő, az igazgató és még három másik férfi az ágyon ültek sorban. Az ebédre várva sportról kérdeztük őket. A foci a legnépszerűbb sport a krikett után. Két mondat után az ellenőr ragadta magához a szót és számomra nehezen érthető akcentussal mesélni kezdte a foci történetét. Valamilyen régi indiai monda alapján egyszer egy csata alkalmával az egyik király levágta a másik fejét majd oda rúgta annak hadserege elé. Szerinte ebből alakult ki a foci és elmondta, milyen furcsa, hogy a mai emberek már elfeledték az erkölcsi hátterét az egésznek. Nem tudtam eldönteni milyen arcot vágjak, így hát a földet néztem és erősen gondolkodó arcot mutattam. Szerencsére meghozták az ebédet. Több edényben hoztak kb. öt vagy hat feltétet. Csípős csirke, tejből készült tofu-szerű valami, zöldségekkel pörköltnek elkészítve, csípős sárgaborsószósz, karfiol főzve, csirkecombok, csirkefalatok egy masszában és rizs. Az asztal közepére hoztak egy nagy műanyag piros lavórt, olyat amilyet itthon az autószerelő műhelyekben látok kézmosónak. A lavór oldala fekete és ujjlenyomatos volt  a kosztól. Ebben volt a csotni nevű kis lepényke, amikből kis darabokat tépve kézzel összefogva valamennyi falatkát jobb kézzel falatozott mindenki. Evés közben néma csönd. Csak a csámcsogás és a büfögés hallatszott. Finom volt minden. Talán a sárgaborsószósz volt furcsa, mert nagyon csípett. Illetve a gekkó a falon, amire csak mi figyeltünk fel. Nekik természetes volt.

India egyszerre furcsa és menekülnél tőle, vagy pedig csak mennél, amíg megint valami érdekes dolgot nem látsz. Minden sarkon van valami meghökkentő. Egyszer évszázadokat mész vissza az időben és azt hiszed valahol a mondák idején jársz, majd megint meglep a nagy szegénység egy felüljáró alatt. Láttam például egy kamasz fiút, aki az egyik kereszteződésben, a híd alatt lakott egy ilyen nylon tetős sátorban. Se rendes cipője vagy ruhája, viszont érintőképernyős telefonja az volt és éppen a fehér fülesén zenét hallgatott.

A szállodánk mellett volt egy diszkó ahol a tehetősebb gyerekek szórakoztak. Semmi különbség nem volt egy itthoni szórakozóhelyhez képest. Talán csak annyi, hogy a bejáratnál  a rendőrnek látszó biztonsági emberek átvizsgálás után, fémdetektoron keresztül engedtek csak mindenkit be. A miniszoknyás, spicces fiatal lányok és a modern frizurás ficsúrok hangoskodva szórakoznak ott is. Az egyik nagyon részeg lányt két biztonsági ember átkarolva húzta ki az ajtón, majd hívtak neki egy taxit. Betették, majd az egyik beült mellé és hazavitték.

Emberség az egyik oldalon és embertelenség, igénytelenség a másik sarkon. Persze lehet, hogy a részeg lány apukája a helyi jól menő üzletember és a pénz itt akkora hatalom, hogy emberséget is lehet rajta venni. Nem tudom, csak azt, hogy egy életre az agyamba égett amit láttam és emlegetni fogom még nagyon sokáig. Felkavaró, meghökkentő, néhol undorító. A legjobb hely arra, hogy sopánkodó, az életüket, a dolgaikat nem becsülő embereket átnevelő jelleggel egy hétre megvendégeljen. Látnák a különbséget, hogy milyen jó életük van sok millió más emberhez képest.