Tapodi Brigitta könyveit nagyon szeretem. Írásaiban a finomság, a szépség, a természet szeretete ölel körbe, megmelengeti az ember lelkét, ahogyan a múltról ír, egyszerűen, nagy-nagy tisztelettel és ahogyan életre kelti írásaiban a jelen pillanatok fontosságát és jelentőségét. Nagyon örülök, hogy válaszolt a kérdéseimre és így ezzel az interjúval indíthatom be újra a Könyvutca blogot.
1. Mit jelent számodra a család? A múlt és a jelen?
Jelen életemben a háttérországot, a biztos pontot. Őket szeretem a legjobban a világon. A múltban? Sokszor hangoztatom, a regényeimben is visszatérő motívum az életfa, a gyökereink fontossága, amit örökül kapunk. Kezdet, alap, amik nélkül nincs semmi, nem is lehet. A valahonnan jöttél, valahova tartozol mélyről jövő érzése. A szüleim nem kínáltak semmit aranytálcán, ellenben rengeteget dolgoztak, hogy lehetőséget teremtsenek nekünk a tanuláshoz. Azt hoztam magammal otthonról, hogy alapjáraton semmi sem jár, hanem mindig mindenért meg kell dolgozni. Ha elesek, akkor fel kell állni és továbbmenni. Sok mindenben nem értettem egyet velük. Felnőttként, érett fejjel értettem meg, hogy ők is úgy neveltek, ahogy tudtak, ahogy a legjobbnak hitték, gondolták.
Kívülről nem látszik, csak a nagyon szorosan hozzám kapcsolódó emberek tudják, hogy óriási fájdalom, veszteségek értek, de talpra vergődtem. Ilyenformán azt tudom mondani, hogy amit elértem az életemben, azt mind hátszél nélkül, a saját erőmből, szorgalmamból, természetesen a férjem állandó támogatása mellett, értem el.
2. Milyen legszebb emlékeid vannak a nagyszüleiddel?
Sajnos nem sok emlékem él velük kapcsolatban, mert viszonylag korán meghaltak. Azt hiszem ez az oka annak, hogy gyermekkorom óta mindig is foglalkoztatott a halál, az elmúlás gondolata. Még fel sem értem az asztalt, de a szüleimet sokszor faggattam, kérdezgettem róla. Visszatérő jelenség az írásaimban is…
Szóval, amik szép emlékekként megidéződnek bennem, az egyrészt a nagyanyám meséi. Az ő édesapja erdész volt, ezért gyerekkoromban szinte csak erdei meséket regélt nekünk, s mi tátott szájjal hallgattuk. Ezek a történetek mélyen bennem élnek, innen eredeztetem a természet iránti szeretetemet is. Egy másik emlék a nagyapám kertjéhez kapcsolódik, ahol állt egy erős, öreg diófa, amin egy hinta lógott… Nem folytatnám tovább, mert Te olvastad a könyveimet, s biztosan bevillan, hogy melyik regényből, honnan is ismerős az a bizonyos
hinta… Aki pedig nem olvasta, az lapozza fel az Amit örökül kapsz regényt és egy emlékezetes históriával lesz gazdagabb…
3. Mióta szereted az írást, az irodalmat? Már gyerekkorod óta írtad a történeteidet, szeretted az iskolai fogalmazásokat vagy csak később érezted, hogy írnod kell?
Kamaszkorom óta szeretem az irodalmat, humán beállítottságú vagyok. A nagymamámnak rengeteg könyv bújt meg a polcán, s mivel alapvetően magamnak való gyerek voltam, így egy időben tőle hurcoltam haza a könyveket, amelyek a társaságot jelentették számomra. Faltam a regényeket, verseket. Az első emlékem, hogy írni szeretnék, az általános iskoláig vezethető vissza. Egy szintén „könyvfaló” barátnőmmel arról álmodoztunk, hogy egyszer biza papírra vetünk egy romantikus regényt. Később, már felnőtt fejjel, mikor megjelent a Szárhegy öröksége, rám írt, hogy szívből gratulál, szeretne egy példányt és lám, kettőnk közül legalább egyikünknek sikerült az „álom”. S akkor elindultam ezen a rögös, egyben kalandos írói úton…
Jellemzően késő este, nyugiban írok, de a terjedelem az teljes mértékben kiszámíthatatlan. Próbáltam úgy alkotni, hogy a háttérben duruzsol a zene, de nagyon elkalandoztak a gondolataim. Sokszor úgy érkezik az isteni sugallat, hogy úton vagyunk, túrázunk, nyaralunk, s ilyenkor azonnal le kell jegyeznem az ötletemet a mobiltelefonomba. Különben huss, elszáll, mintha sosem lett volna…
5. Melyik könyvedet miért szereted? Mennyire vannak benne a te életed, családod történetei?
Mindegyiket egyformán. Talán megjelenéskor a legújabbat picit jobban, de alapvetően nem teszek különbséget. Ezeket a könyveket eltérő életszakaszaimban írtam, az akkori képességeimnek megfelelően. S ami fontos, hogy mindig a nők szemszögéből, az ő megélésükön, érzéseiken keresztül szerettem volna megmutatni egy szeletet a világból. Szerintem egy női szerző teljesen másként ír meg egy konkrét témát, mint egy férfi szerző.
Természetesen az életem kis szemcséi nyomokban megtalálhatóak a regényekben, de nem rólam szólnak. Olyan történeteket írok, amelyek bárkivel, bárhol megeshetnek. Lehet, hogy Te épp a bekezdéssel tudsz azonosulni, míg más pont ugyanabban a konfliktushelyzetben találja magát, ahol a regény kicsúcsosodik. A visszajelzések azt mutatják, hogy az olvasókkal megtörténnek ezek a helyzetek. Legutóbbi példa erre az Amit örökül kapsz regény, amely esetében több olvasó megosztotta velem privát üzenetben, hogy az élete mely pontján történt meg vele hasonló, vagy majdnem pontosan ugyanaz, ami a könyvben. Ugyanez elmondható a megélt érzéseimről, amiket lágyan beleszövök a karakterekbe. Áldásos esetben az olvasó szeme felcsillan, hogy „Jé, ez az ember olyan mint én”, miközben együtt él, lélegzik a szereplőkkel.
6. Van-e civil foglalkozásod? Mi szerettél volna lenni gyermekkorodban? Van-e olyan foglalkozás, amit szívesen kipróbálnál egy napra, egy hétre vagy akár állandóra?
Igen, van civil foglalkozásom, s amellett írok, a szabadidőmben. Ó, sok minden szerettem volna lenni: fodrász, tanár, idegenvezető… Egy éve még a búvárkodást mondtam volna, de mert most kérdezel így azt válaszolom, hogy a régészet.
7. Melyik könyvet olvastad el önállóan először és mit olvasol most? Mondj egy könyvet, ami nagy hatással volt rád. És egy olyat, amit szerinted mindenkinek el kellene olvasni.
Azt hiszem, hogy a Micimackó, amit a tanító nénimtől kaptam a dicséretes tanulmányi eredményeimért. Utána pedig Selma Lagerlöf: Amikor én kislány voltam c. könyve. Lagerlöf könyvét úgy megszerettem, hogy később is gyakorta elővettem, és rongyosra olvastam.
Hidas Bence: És mindent betemet a hó krimijét fejeztem be a napokban, Ann O’Loughlin: Összefércelt sorsok című érzelmes drámájával párhuzamosan. Két teljesen eltérő stílusú, mondanivalójú történet, de mindkettőt szívből ajánlom.
Hú, sok kedvencet fel tudnék sorolni! Nagy hatással volt rám Szabó Magdától a Für Elise. Örök darab, bármikor újraolvasós. Amit pedig szerintem egyszer mindenkinek el kellene olvasnia, az a Biblia.
8. Szerinted mennyire olvasnak az emberek a mai mobilok uralta világban? Neked pl. milyen a kapcsolatod az online térrel, a telefonoddal?
Hú, ez nem könnyű kérdés! Olyan környezetben élek, olyan emberekkel vagyok kapcsolatban, akiknek az olvasás a hobbijuk, a mindennapjaik szerves része, ezért ha ezt veszem alapul akkor azt mondom, hogy sokan olvasnak. Viszont szembesülök a másik oldallal is (rohanó világunkban nem sok idő jut az olvasásra), illetve a lányom által egy másik generáció leginkább nem-olvasási szokásaival. Nagyon keveset, vagy egyáltalán nem olvasnak. Problémának inkább a felszínes, nem gondolkodó, nem értő olvasást tartom. Az online világ által sokkal felszínesebben olvasunk, gyorsan átpörgetjük a napi híreket, szinte csak átfutjuk, már ugrunk is a következő cikkhez. A könyvek esetében is ez a tapasztalatom. Kevésbé olvasunk elmélyülten.
Nem leszek álszent, magam is telefonozom, használom a netet, a közösségi médiát. Azt nem mondom, hogy szeretem, sőt… Szoktam figyelni a reakcióimat: sokkal kiegyensúlyozottabb, nyugodtabb vagyok, jobban el tudok mélyülni, ha távol maradok az online tértől pár napig.
Nagyon érdekes volt megfigyelni magamon, hogy nem megy az írás, amikor többet használom az internetet. Elvonja a figyelmet, a fókuszt, az elmélyülést. Szerintem ezt is, mint
minden mást, tudatosan kell használni.
9. Van-e hobbid, ami kikapcsol, feltölt, örömmel tölt el?
Igen, az olvasás és a horgolás. Nagyjából egy éve a horgolás szerelmese lettem. Akik követik a szerzői oldalamat, azoknak bizonyára nem új ez az információ, szoktam megosztani ezt-azt.
10. Van-e háziállatod? Milyen helyet foglal el a családban? Van-e vicces sztorid róla?
Egy golden retriever kutya „tartozéka” a családunknak, de volt hörcsögünk, halaink, nyuszink. Abszolút a kutya helyét foglalja el, és őszintén szólva bitang jó dolga van nálunk. Imádjuk őt!
Hú, van pár sztori! Még igen pici eb volt, mikor egy vasárnap reggel félkómában, fél szemmel kinéztem a konyhaablakon és azzal szembesültem, hogy áll a víz a házunk előtt. Valahogy addig piszkálta a kerti csapot, míg megnyitotta és egy kisebb özönvíz keletkezett.
Aztán megtörtént olyan is, hogy az elektromos nagykapu dobozát tette tönkre és bekrepált. Természetesen csontig hatoló hideg téli nap volt, megfejelve a szakadó esővel. Szóval, munka után este, eszkimónak öltözve, kint szobroztam az esernyővel, meg egy elemlámpával a kezemben, míg a férjem megreparálta a kaput. Így visszagondolva mókás sztorik, de akkor inkább a kefét rágtuk miatta, Abba már bele sem kezdek, hogy az állatorvosnál mit ad elő, mert burleszkbe illő jelenetek elevenednek meg. Elég annyi, hogy ott is mindenki ismer minket, mint Marleyt a filmből.
11. Néhány kérdéssel ezelőtt egy könyvről kérdeztelek, ami nagy hatással volt rád. Most néhány kedvenc könyvet kérek tőled. Kedvenc magyar és kedvenc külföldi szerződ?
Magyar szerzők Száraz Miklós György: Lovak a ködben, Szabó Magda: Abigél, Márai Sándor: Füveskönyv, Boldizsár Ildikó: Meseterápia. A külföldiek közül egyértelműen Kate Morton összes, Luca di Fulvio minden regénye páratlan a maga nemében.
Szeretem, hogy egyenes, őszinte, nagyon közvetlen ember vagyok. Amivel nehezen békülök ki, hogy extrém módon érzékeny tudok lenni. Persze ez a tulajdonság kifejezetten előnyös az írás során, de a mindennapi életben sokszor inkább problémát jelent.
13. Van-e olyan szakasza az életednek, ahová szívesen visszautaznál, hogy újraélj valamit,
találkozz valakivel?
Történt egy olyan tragédia az életemben, ami bár tragédia, de újra átélném. Azért, hogy fordítsak a sorsom fonalán. Mai fejjel ugyanis másként cselekednék abban a helyzetben.
14. Te kivel készítenél szívesen egy interjút? Legyen az valósan elérhető személy, vagy akár egy kicsit elrugaszkodva a valóságtól.
Nem igazán vagyok egy rajongó, fanatikus típus. Hmm… Viszont, ha visszamehetnék az időben, akkor szívesen kifaggatnám Sir Arthur Conan Doyle-t az írói szokásairól, a mindennapjairól, no meg persze Sherlock-ról.
15. Egyik novellád régi tárgyak szeretetéről, megőrzéséről szól? Ebben nagyon magamra ismertem. Te is szereted a régi tárgyakat, esetleg van-e ilyen kedvenc tárgyad, esetleg történeted hozzá?
Igen, imádom a régi tárgyakat, illetve az ff/szépiás fotográfiákat. Szoktak a hátam mögött mosolyogni (persze jó értelemben véve), mikor vendégsében vagyok, szemrevételezem a könyveket, de utána mindig feltérképeztem a fotókat, és faggatózom a háttértörténetükről. A tárgyakkal valahogy úgy van, mint az emberekkel. Az igazi megélések, drámák, történetek legbelül, a háttérben zajlanak.
Kedvenc tárgyam nincs, de van egy megörökölt, virágos gyűrűm, amit a nagymamám testvére, Anna hordott az ujján. Ez a gyűrű azért érdekes, mert ajándékba kapta egy férfitől, akihez aztán nem ment feleségül. A férjhezmenetel azért hiúsult meg, mert a nagymamámék hárman voltak lánytestvérek, akik közül az egyik kerekesszékben élte le az életét (gyermekkori paralízis). Mivel ők erősen vallásos nevelést kaptak, ezért Anna a sérült testvére mellett maradt, hogy támasza legyen, segítse őt élete végéig. Így is történt, majd kilencven éves korukig éltek. Számomra ennek a gyűrűnek a jelentése meglehetősen összetett. Ott van benne az önzetlenség, a szerelem lehetősége, az önfeláldozás, de legfőképpen az önzetlen szeretet. Sokszor eszembe jut az élete, valószínűleg azért, mert a mai énközpontú világunkban elképzelhetetlen a szeretet ilyenformán való kiteljesedése.
15+1. Végezetül egy játékra kérlek, ha van hozzá kedved. Erről a régi képről mi jut eszedbe, milyen történetet írnál hozzá néhány mondatban?
Utolsó kívánság
Óriási fenyvesek ölelte hegyek között laktunk. A házunk köré gyűltek, szélben rezegtek, súgtak-búgtak, mintha titkokat sugdosnának egyik a másiknak, örök titkokat. Örök titkokat, amiket csak ők tudhattak, hisz már vének és öregek voltak. Tanácskoztak, szemléltek, láttak, soha nem ítélkeztek. Szeretnék olyan bölccsé válni, mint ők. Szeretnék olyan szálfaegyenesen élni, mint ők. Szeretném teljességében megélni mind a négy évszakot. Szeretnék tavasszal rügyeket bontani, nyáron virágba borulni, ősszel elvirágozni, levelet hullatni és télen örök álomra szenderülni. Szeretnék olyan sokáig élni, mint ők.
Ha lehetne, akkor örökké.
Nagyon szépen köszönöm kedves Brigi a válaszaidat, örülök, hogy kicsit jobban megismerhettelek.
Ha nem olvastátok még Tapodi Brigitta könyveit, akkor teljes szívemből ajánlom őket, csupa-csupa szépséget, melegséget, szeretetet és értéket kaptok tőlük.
Nagyon jó riport. A kõnyveket feljegyeztem olvasàsra ès utàna ajànlom is.
VálaszTörlésKöszönöm szépen! 🥰
TörlésVegre ujra erdekessegeket olvashatok itt nalad! Koszonom a riportot! A nagymama reszek megfogtak! Kedvet kaptam olvasni Brigitol valamit! Igy tovabb!
VálaszTörlés