Dave Grohl: A történetmondó
Emlékek életről és zenéről
Ciki vagy sem, de nem tudtam kicsoda Dave Grohl, amíg meg nem jelent ez a könyv és a férjem szerette volna elolvasni. Most már tudom, hogy Dave Grohl a Nirvana dobosaként lett ismert, majd a Nirvana után a saját zenekarának, a Foo Fighters zenekarnak énekes-gitárosa lett. Mivel szeretem az önéletrajzokat, nem volt kérdés, hogy elolvassam-e.
Dave egészen gyermekkorától kezdi a történetét, amiben nagyon sok vicces és érdekes esetet tudtam meg róla.
Majd arról olvashattam, hogyan alakult ki rajongása a zene iránt, milyen tapasztalatai voltak a zenetanulással és vad tinédzserkoráról is mesélt.
Nagyon érdekes volt, hogyan került a Nirvana zenekarba és egész zenei pályafutása fantasztikus. Fotókkal, rengeteg sztorival, hihetetlen történetekkel találkozunk a könyv lapjain, nagyon élvezetes olvasmány. Így azoknak is jó szívvel ajánlom, akik szintén nem ismerték eddig Dave Grohlt, mert a könyvből majd megismerik és igazán kalandos és szenzációs életét. Olvashatunk a családjáról, gyermekeiről, magánéletéről, más hírességek is gyakran felbukkannak a történetekben. Dave meglehetősen vicces ember, ezért a könyv a humort sem nélkülözi.
Ez egy végtelenül aranyos és imádnivaló történet, melynek főszereplője egy vörös tölgy, akinek Vörös a neve. És akit a kivágás veszélye fenyeget. De ő nem egy akármilyen tölgy, hanem egy kívánságfa, amire egy évben egyszer az emberek felkötözik a kívánságaikat. Ahol nagyon sok cuki állat lakik és mi megismerhetjük mindannyiójukat. Ez a fa már rengeteg mindent látott és megélt, nagyon érdekes volt az ő szeméből olvasni a történetet.
Csupa szeretet volt ez a könyv, mellette pedig nagyon vicces. És megható, és szívszorító. A fa két oldalán fekvő házban két gyerek lakott, akik barátságát a fa szerette volna segíteni, és ezért sok mindent meg is tett. Amikor viszont az ő élete veszélybe került, olyan összefogás született az érdekében, hogy az nagyon megható volt és többször is folytak a könnyeim olvasás közben.
Gyönyörű illusztrációk kísérik ezt a csodaszép történetet, melyben nagyon értékes gondolatokat olvashatunk, és olvasás után megbeszélhetjük a gyerekekkel, ugyanis ez egy ifjúsági könyv.
Dan Buttner: A hosszú élet ízei
100 recept, hogy 100 évig élj
Ebben a bejegyzésben nagyon eltérő stílusú könyvekről írok, de éppen így szoktam olvasni is. Sőt, ezek olyan könyvek, amelyeket simán olvashattam volna párhuzamosan is. Már néhány éve így olvasok, párhuzamosan több könyvet is, mikor melyikhez van jobban kedvem és hangulatom, vagy éppen mennyi időm van, akkor annak megfelelően választok. Különböző stílusú könyveket választok, és nagyon jól működik így. Ha valamelyik azonban nagyon érdekessé és letehetetlenné válik, akkor azt gyorsan végigolvasom. :D
Ez egy nagyon szépen kivitelezett szakácskönyv, vagy akár életmódkönyvnek is nevezhetném. A szerző a National Geographic közreműködésével a hosszú élet titkának nyomába eredt. Kutatókkal és orvosokkal együttműködve meghatározták a bolygónk azon területeit, ahol a leghosszabb életű emberek élnek. Így született meg a Kék Zónák fogalma, mely azokat a környezeti viszonyokat foglalja magában, ahol jelentősen alacsonyabb a halandóság. Ezeket a zónákat mutatja be ez a könyv, sok-sok jó recepttel .
Azért tetszett nagyon a könyv koncepciója, mert azt tanácsolja, hogy étrendünk 90-100 %-ban legyen növényi alapú. Mert bár a könyvben bemutatott öt zóna közül négyben megeszik a húst, de csak nagyon ritkán, ünnepekkor és akkor is csak kis adagokban.
A lényeg, hogy bejárjuk Szardíniát (Olaszország), Okinavát (Japán), Nicoyát (Costa Rica), Ikariát (Görögország) és Loma Lindát (Kalifornia), hogy belekóstoljunk ezeknek a vidékeknek az egészséges ételeibe.
Voltak benne pontatlanságok, nem tudom, hogy ez vajon fordítási hiba-e, pl: "Ha konzervbabot használunk: a babot és a lencsét is átöblítjük, és 30 percig pároljuk annyi vízben, amennyi pont ellepi. Ha már puha, lecsöpögtetjük." A konzervbab alapból puha, ha azt még 30 percig pároljuk, akkor püré lesz belőle, ehhez hasonló következetlenség előfordult itt-ott a könyvben, de ettől még nagyon tetszettek a receptek. Egy-két esetben a hozzávalók talán nem annyira könnyen beszerezhetők, legalábbis egy vidéki kisvárosban biztos nem.
Jó pár receptet sikerült azonban gyűjtenem a könyvből, amiket hamarosan el is készítek, mindenképpen érdemes végiglapozni. Sőt, olvasni, ugyanis a bemutatott ételeket a felkeresett ott élő emberek készítik el, tehát a könyv végére úgy érezzük, mintha egy igazi gasztrotúrán vettünk volna részt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése