Egyáltalán nem véletlen, hogy egymás után két polipos olvasmány is a kezeim közé került. Ugyanis a nem régen olvastam el A boldogságnak nyolc karja van című könyvet, amelyben Marcellus, a polip nagyon közel kerül hozzánk, olvasókhoz és sok mindent megtudhatunk a polipokról, annak ellenére, hogy a könyv nem ismeretterjesztő, hanem egy regény.
Amikor az ifjúsági részlegen megláttam ezt a könyvet, már csak a polip miatt is adtam neki egy esélyt és jól tettem, mert egy kedves kis történet nagyobb gyerekeknek és kamaszoknak. Volt benne időnként néhány zavaros rész, legalábbis akkor úgy gondoltam, de a végén minden a helyére került.
Vinnie Fyfe-ot édesanyja hirtelen Londonból Brightonba, a nagynénjéhez viszi és azzal az ürüggyel hagyja nála, hogy neki sürgősen Párizsba kell utaznia, kalaptervező munkájából kifolyólag és amint elrendez mindent, visszajön a lányáért.
Vinnie-t nagyon furcsán érinti ez a dolog, mert még sosem volt külön özvegyen élő édesanyjától, rajztehetsége révén a kalaptervezésben is sokat segített eddig neki, egyek voltak ők ketten, ezért meglehetősen különös, hogy hirtelen otthagyják londoni üzletüket és szinte az éj leple alatt elutaznak.
A nagynéni, Bets örömmel fogadja unokahúgát, aki szívesen segíti nagynénjét a munkában, de hamarosan barátokat is talál és örömmel időzik a cukrászda szomszédságában lévő akváriumban is. Charlie és Temitayo, két újdonsült barátja mellett, sok időt töltött a polip, Szellem akváriuma előtt is, aki rövid időn belül a hely fő látványossága lesz.
Vinnie rajztehetségét kamatoztatja az akváriumban, Szellemet minden irányban, színben és minden tevékenysége közben lerajzolja, aminek nagy szerepe van az akvárium sikerében. Minden szép és nyugodt lehetne, de jön egy kis izgalom és nyomozás, hol lehet Vinnie édesanyja és miért követi mindenhová a gonosznak tűnő Jedders úr.
A történet végére minden kiderül, a polip ebben a regényben is hálás és szomorú szerepet kap, egy izgalmas és fordulatos ifjúsági regény, amit érdemes elolvasni.
"A férfiak azt hiszik, hogy természet ellen való, hogy egy nő a saját útját járja az életben. Úgy vélik, hogy kizárólag ők képesek sikeresek lenni az üzletben, eligazodni a pénz világában, vagy elkormányozni egy országot. Ezért, ha találkoznak egy sikeres asszonnyal, aki mellett nincs férfi, aki irányítaná, akkor csalódottak."
Ezt a könyvet véletlenszerűen választottam ki szintén a gyerekkönyvtárból, és egy meglepő, romantikus történetet kaptam, egy első szerelem történetét, melynek a vége nagyon drámaivá vált.
A szerző utószavából megtudhatjuk, hogy ennek a könyvnek az alapját még tinédzserkorában kezdte írni, és tizenhat évesen már be is fejezte, két évig tartott megírnia. Nem szokványos szerelmi történet, illetve magában, a szerelmi vonalban nincs is semmi különös, de a kapcsolatok, az iskolai napok, a fiatalok egymás közti barátságai annyira másfélék voltak, mint amit megszoktam.
A könyv Lander és Liselot szerelmének elbeszélése, egyik nap egyikőjük gondolatait olvassuk, másnap pedig a másikét, ami nagyon jó, mert így mindkét szemszögből láthatjuk a dolgokat, és jobban megérthetjük az eseményeket, amelyek később bekövetkeztek.
Voltak ebben iskolai hétköznapok, egy színjátszó szakkör próbái és rövid turnéja, Lander és Liselot bájos és szerelmes közeledései, az első szerelem csetlései-botlásai, szülők és kamaszok kapcsolata és különböző családi sorsok.
Most néztem meg a moly.hu-n a könyv olvasottságát és értékelését és meglepődve látom az alacsony százalékot, amely szerint a többséget nem nyerte meg magának a történet. A történet alakulása és a szereplők tettei hagynak néha kifogásolnivalót maguk után, de nem minden történet alakulhat úgy, ahogyan mi olvasók szeretnénk.
Sőt, egyik nap meséltem a férjemnek egy (másik) történetet és éppen az ellenérzéseimet soroltam, amikor megvilágította, hogy attól, hogy én teljesen máshogy gondolom és nem lopta magát a szívembe az a karakter, és a cselekményt sem úgy alakította a szerző, ahogy nekem tetszett, attól még nem rossz az a könyv, hanem inkább elgondolkodásra ad okot, hogy vajon más miért úgy látja, ahogy és miért éppen úgy alakította az eseményeket, ahogy.
Ennek a könyvnek a végén is van ilyen gondolkodnivaló, és nagyon sok ponton úgy éreztem, hogy hiányos vagy éppen nem így kellett volna történnie, de rájöttem, hogy ez felesleges. A könyv olvastatta magát, különös stílusa és hangulata van, egyáltalán nem sablonos és a vége .... Éppen ilyen pontpontpont. :D Én szerettem ezt a könyvet.
"Én vagyok a nap, te vagy az eső, ketten együtt mi lettünk a szivárvány - de szép!"
*****
A felnőttek szerint a kamaszok szeszélyesek. Ebben kivételesen igazuk van.
*****
"Szerintem nem baj, ha egy kicsit bolond az ember (...)"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése