Lehet, éppen azért lepett meg ennyire, már az első oldalaktól fogva imádtam és magával ragadott. A könyv tulajdonképpen egy szerelmi történet. DE! Egy nagyon nem szokványos szerelem és két különleges ember története.
Annika és Jonathan Chicagóban találkoznak. Amiben nem lenne semmi különös, de 10 évvel ezelőtt egy rendkívül szép szerelmi kapcsolat volt az övék, azóta nem hallottak egymásról, most pedig a sors váratlan szeszélye folytán egyszercsak összefutnak. A találkozás mindkettejüket meglepi, és nem várt érzelmeket mozgat meg bennük.
Ettől a pillanattól felváltva térünk vissza 10 évvel ezelőttre és vagyunk a mában, hogy megismerjük ennek a két nagyon szimpatikus fiatalnak a történetét. Szintén váltakozva olvashatjuk mindkettejük szemszögéből mind a múlt, mind a jelen eseményeit, nekem felettébb tetszett ez a megoldás.
Már az elejétől láthatjuk, hogy Annika nem egy átlagos, hétköznapi lány. Nem megy könnyen neki semmi, nehezen teremt kapcsolatokat, valahogy teljesen máshogy látja a dolgokat, mint az átlagos emberek, vagy mint a diáktársai. Alapvető dolgokat nem ért, másban meg nagyon intelligens. Amikor végül csatlakozik az egyetemi sakk-klubhoz, akkor kiderül, hogy nagy tehetség. Itt ismerkedik meg Jonathannal is, amikor az addig csak ugyanazzal a partnerreé játszó lány mellé, a fiút ülteti le a klub vezetője.
Ettől a pillanattól alakul kettejük kapcsolata lassan szerelemmé, de egyáltalán nem a szokásos, romantikus módon. Sokkal több volt ez, mint egy romantikus történet, mert magában foglalja Annika életét és állapotát, amit én egyből éreztem, és ami a történet végén Annika számára is kiderül. Azt nem pontosan értem, hogy miért csak akkor, mert talán könnyebb és másabb lett volna az élete, ha hamarabb szembesül vele, de ez nem von le a történet élményéből.
Fantasztikus ez a két fiatal szereplő, ahogy viszonyulnak egymáshoz, amilyen tisztelettel bánnak egymással, ahogy Jonathan segített Annika problémáin, amik a hétköznapi életben nehézséget okoztak a lánynak, és ahogyan a lány megnyílik és szeretni mert, sőt egyáltalán szeretni tud egy másik embert.
Tetszettek a múlt és a jelen eseményei is, mára Annikának sikerült terapeutája segítségével jól beilleszkedni a hétköznapokba, világosabban látja az emberek tulajdonságait, illetve megtanult olvasni a viselkedésükből és értelmezni a szavaikat, és bár még mindig kínosan érzi magát más emberek mellett, de elsajátított egy minimális társasági viselkedésformát.
Jonathan is meglepődik, mennyit változott a lány, honnan szerezte a - látszólagos - önbizalmát és eleinte próbálja elnyomni ismét feltörő érzelmeit a lány iránt. Annika is biztonságban érzi magát a férfi mellett, ismét érzi azt a megnyugtató érzést, hogy mellette önmagát adhatja, nem kell odafigyelnie arra, nehogy kínosan viselkedjen.
Egy szépen, lassan újra felépülő kapcsolatot látunk, amikor bumm, jön egy esemény, ami mindent tönkretehet és beárnyékol. Annika nagy lépésre szánja el magát, amikor nincs más választása.
Talán nem teljesen hibátlan történet, volt néhány dolog, amikor csóváltam a fejem, de ennek ellenére nekem maximálisan 5 csillagos élmény volt, és jó szívvel ajánlom olvasásra, mert egy csodálatos, szívet melengető regény.
Bea
"Tedd, amit a szíved helyesnek ítél - mert úgyis örökre kritizálni fognak érte."
*****
"Az élet senkinek sem egyszerű. Mindannyian kihívásokkal nézünk szembe.
Mindannyiunkat érnek viszontagságok.
Az tesz minket azzá, akik vagyunk, hogy miként küzdünk meg ezekkel."
*****
"(...) mindig lesznek emberek az életedben, akik segíteni fognak.
Akik pont úgy szeretnek, ahogy vagy."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése