Ezekkel a kérdésekkel szembesül Beth, a gyermekét egyedül nevelő fiatal anya, aki egy rosszul kezelt hiszti következtében hirtelen abban a helyzetben találja magát, hogy a gyámügyesek elveszik tőle a kisfiát és ideiglenesen nevelőszülőknél helyezik el.
Beth amúgy teljesen átlagos fiatal nő, aki nehéz anyagi körülmények között neveli és imádja kisfiát, mindent megtenne érte. Csak ők ketten vannak egymásnak, szüleivel megromlott a viszonya, a kisfa, Dylan apja szintén magukra hagyta őket. Nem iszik, nem drogozik, dolgozni is próbál, amennyire a helyzete engedi, otthon készített ékszerek eladásából próbálja megteremteni a mindennapi életükhöz szükséges anyagi fedezetet.
Viszont nincs segítsége, soha nem tud egy kicsit lazítani, pihenni, mert Dylan minden figyelmét leköti, minden idejét a fiával tölti és ez meg is felel neki, nem lát ebben semmi kivetnivalót. Viszont nem íratta be iskolába, nem vitte el pszichológushoz és ennek megvannak az okai, legalábbis Beth úgy érzi.
A gyámügy embere viszont azon a véleményen van, hogy Beth-nek segítségre van szüksége, és a kisfiának szintén, ezért egyik napról a másikra elviszik tőle a 7 éves Dylant és egy másik családnál helyezik el.
Miközben Beth szíve majd megszakad és mindent megtesz, amit a gyámügy előír neki, hogy visszakaphassa Dylant, addig megismerjük a másik családot, egy jómódban élő középosztálybeli házaspárt, egy egyetemista lánnyal és egy középiskolás fiúval. Ally és Nick jól működő házasságban és szerető kapcsolatban élnek, frissen végezték el a nevelőszülői tanfolyamot és első feladatként Dylant kapják.
Aki nem beszél, nehezen kommunikál és időnként ijesztően visít. Mindenkit megvisel a helyzet. Nagyon kevés információt kapnak az új nevelőszülők és mindannyian nehéz helyzetben vannak.
Beth, látva Dylan kölcsönbe kapott családját kétségek között vergődik? Valóban jó anya volt, arra volt szüksége a kisfiának, amit ő tudott adni. Vagy tényleg túlszerette a gyermekét? Miatta lett szorongó és magatartászavaros?
Nagyon magával ragadott és megviselt ez a könyv. Szorítottam mindkét anyának, hogy rendezni tudják életük problémáit, el tudják engedni, amit el kell engedniük és tudjanak változni a jó cél érdekében.
Tetszett, hogy a szociális munkásokat is szimpatikusnak állította be a szerző és nem ők voltak a mumusok, és az is tökéletesen felépített volt, hogy semmi nem fekete vagy fehér. Mindenhol vannak árnyalatok, mindig több van a dolgok mögött, mint ami látszik és soha nem is szabad ítélnünk elsőre.
Megismerjük Beth Dylan előtti életét és Ally és Nick életéből is fontos és meghatározó eseményekbe látunk bele, ami
A két anya, Beth és Ally váltakozó fejezeteiben ismerjük meg ezt a fantasztikus történetet, ami megmutatja, hogy szülőnek lenni nagyon nehéz, mindamellett, hogy gyönyörű, de sok tépelődést adó feladat, mert sosem lehetünk bizonyosak abban, hogy jól csináljuk-e vagy sem. Néha a tökéletesség sem minden, és sokszor a szeretet sem elég önmagában.
Tetszett, hogy ugyanazokat a dolgokat több látószögből láthattam és megható volt a kapcsolat, amely Beth és a nevelőcsalád között kialakult.
Gyönyörű történet egy szép befejezéssel, ami nem tudom a valóságban mennyire fordulhat elő, de mindenesetre reményt ad és példát mutat.
Rövid idő alatt második olvasásom a szerzőtől, és kijelenthetem, hogy a neve ezentúl garancia számomra, tudom, hogy egy megható, szép történetet fogok olvasni.
Bea
"A szülőség nehéz.
Egyedül nevelni egy gyereket időnként szinte lehetetlen feladatnak tűnik."
*****
"Minden anya követ el hibákat. És a legtöbb anya - te egészen biztosan - igyekszik,
hogy a lehető legjobbat nyújtsa. És egy gyereknek csak ez kell.
*****
"Bármilyen csodálatosnak is tűnik kívülről, belül mindenki zűrös,
bizonytalan és félelmetes. Mindenkinek segítségre van szüksége.
Mindenkiben ott a lehetőség."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése