Mindannyiunkban van némi kíváncsiság, amikor mellettünk száguld el egy mentőautó, hogy vajon hová mehet, milyen élet forog veszélyben és sikerül-e időben odaérniük. És bevallható, hogy nagy megkönnyebbülés is, hogy semmi közünk a szirénázó mentőautóhoz. Mint ahogyan az is jellemző, hogy a riasztási célját elérő mentőautó körül megállnak az emberek bámészkodni és katasztrófaturistáskodni, pedig a mentősöknek és a betegnek ez hiányzik a legkevésbé.
Ez a könyv bőven kielégíti a kíváncsiságunkat, hogy mi történik ilyenkor és arról is olvashatunk, hogy milyen betegekhez, milyen esetekhez és tragédiákhoz riasztják őket.
Hatványozottabban volt érvényes ez a koronavírus-járvány idején, Patricia novelláival bátran és őszintén megmutatta az egészségügy helyzetét, a koronavírus tombolása idején meglévő szörnyű, borzalmas, elképzelhetetlen állapotokat, miközben voltak emberek, akik azt állították, hogy kamu és kitaláció az egész járvány. A gyógyszerek és segédeszközök, az ápolók és orvosok hiányát látjuk, mint ahogyan az egészségügyi dolgozók túlterheltségét mind lelkileg, mind fizikailag.
Azt hiszem, ezeket elolvasva nem csodálkozhatunk a pályaelhagyó egészségügyi szakembereken, sőt örülhetünk, hogy maradtak és vannak, akik bírják még cérnával, lelkierővel és fizikai állapottal, mert amit ők csinálnak az emberfeletti és becsülendő.
Olvashatunk egy szüléshez riasztásról, amit aztán a kórházba érve még végig is asszisztálhatott, közvetlen közelről beleláthattunk egy covid beteghez történő híváshoz, és megtudhatjuk, hogy ilyen beteg szállítása után mi a mentőautóval a teendő.
Mellbevág bennünket egy újraélesztés, sokkolnak a fekete zsákokban, ágyakon fekvő covid halottak a folyosón, szörnyű és megható emberi sorsok. Elképzelhetetlen helyzeteket, eseteket mutat meg, amiről sokan nem is gondolnánk, hogy van ilyen, olyan emberi sorsokat, amitől elszorul a szívünk és keressük a szavakat.
Látunk csodákat és megmosolyogtató hétköznapi eseteket, megható és szívszorító emberi életeket, függőségben szenvedő emberi roncsokat és családi tragédiákat.
Sikerült a szerzőnek emberekként megmutatni az egészségügyi dolgozókat és a betegeket is. Empátiájának hála, meglátta a betegekben az emberi sorsokat, nem csak egy drogost, egy alkoholistát, egy öngyilkosjelöltet, hanem túllátott az emberi testeken az emberi lelkek felé.
Remélem, sikerül a szakmában maradnia és nem győzi le a kiégés, a kiábrándultság, a kimerültség, mert nagy szükség van ilyen lendületes, fiatal, kedves, együttérző, szakmailag hozzáértő fiatal orvosokhoz, akik nem belefásultan, hanem érzésekkel és figyelemmel tudnak a betegek felé fordulni.
Nagyon megérintettek a történetek, volt amelyiken mosolyogtam, tetszett Patrícia abszurd humora és volt amelyiket megkönnyeztem. Minden tiszteletem a segíteni akaró, odaadó egészségügyi dolgozók előtt. Szívesen olvasnék még a szerzőtől hasonló novellákat, akár több részes sorozatot is el tudok képzelni belőle.
Bea
"Aki jó eséllyel tönkreteszi a saját életét, megnehezíti a munkánkat, és terhet ró az egészségügyre. De az alkoholizmus betegség. A függőség betegség. És sosem tudhatod, hogy mi áll a hátterében. Különben is, egy mentős sose ítélkezzen, csak tegye a dolgát, segítsen, és legyen empatikus."
*****
"Néha mindenkinek kell valaki, akár egy vadidegen, aki emlékezteti, hogy nincs egyedül. Nekem egyszer ez egy hajléktalan volt, aki egy parkban, amikor egyszer kimerülve rogytam le egy padra, mellém ült, és megkérdezte, hogy van-e hol aludnom éjszaka."
*****
*****
"Egy pillanatra csend lett az autóban, csak a motor egyre erősebb zúgása hallatszott. Nagyon gyorsan mentünk a pályán, szlalomozva a kocsik között, mert még a villogó, szirénázó mentő elől sem áll mindenki félre. Bogár ugyan néha kikiabált a hangosbeszélőn a körülöttünk haladó autósoknak, hogy „ez egy mentőautó”, az esetleges félreértések tisztázása érdekében, de ez se nagyon segített."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése