Szóval igen, méltón van a kedvenc íróim között, bár ha jól belegondolok, akkor nekem a régi, elsők között megjelent könyveivel lopta be a szívembe magát, amelyek kicsit misztikusak, kicsit időutazósak, nem is tudom pontosan, milyen jelzőkkel illessem őket. Az első könyv, amit olvastam tőle az Ott leszel? című volt. Na az teljesen levett a lábamról, talán újra is fogom olvasni, hogy kiderüljön, még mindig olyan nagy hatással tud-e lenni rám.
A lényeg, hogy minden könyvét imádom, van amit nagyon, és ha ahhoz viszonyítok, akkor van, amit kevésbé, de határozottan egy nagyon izgalmas, fantáziadús szerzőnek tartom, akit bárkinek szívesen ajánlok olvasásra.
Ebben a történetben nagyon hirtelen és erősen indít Musso, egyetlenegy jelenet után, rögtön ott vagyunk az események sodrában, nyomozunk és hajszolunk egy lányt, aki nagy hirtelenséggel eltűnik, és eleinte úgy látszik, hogy értjük is miért. Aztán már nem értjük és azt sem értjük, hogy hová fog vezetni a történet, annyi új és meglepő fordulat jön az események sorában, ahogy a főszereplőnk, aki történetesen egy híres író és az eltűnt lánynak a vőlegénye, egyre több nyomra bukkan, és a rejtély egyre szélesedik.
A kutatásba besegít egy barátja, aki egy nyugalmazott rendőr, tehát egyáltalán nem áll tőle távol a nyomozás. Az egész őrült hajsza egy fotóval kezdődik, amit Anna mutat Raphaelnek, aki ezután faképnél hagyja a nőt és elrohan, majd mire lecsillapodik és visszatér, a lánynak nyoma veszett.
Ahogy derülnek ki a titkok és bukkan jelekre a két férfi, úgy haladunk egyre inkább a múlt szövevényes rejtélyei felé, úgy derül ki egyre több meglepő dolog, és volt olyan pillanat is, amikor éreztem egy enyhe csalódást is, hogy talán nem annyira azt a húzást vártam Musso-tól, amit kaptam, és ott egy kicsit meg is akadt a lendületem, de ahogy itt is haladtak és derültek ki a dolgok, megbékéltem az események alakulásával és a végén a csavar teljesen meglepett, bár ott még volt egy kis hiányérzetem, valamilyen levezetésnek még örültem volna.
Voltak olyan momentumai, amit nem teljesen éreztem szükségesnek, vagy a szereplők viselkedésében, jellemvonásában találtam egy-két oda nem illő apróságot.
Nem ezt tartom Musso legjobb könyvének, volt már ettől nekem sokkal jobban tetsző is, és inkább azokat szeretem, amelyekbe vegyít egy kis misztikumot, de azért ez is jó szórakozás volt, letehetetlen, sodró lendületű, izgalmas, meglepő fordulatokkal.
Bea
"Semmibe nem remeg bele jobban a gyomrunk,
mint az elszalasztott lehetőségek emlékébe és a boldogság illatába,
amit hagytunk elillanni."
*****
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése