Mindenkitől bocsánatot kell kérnem, de elsősorban a családomtól, mert azokban a napokban, amikor ezt a könyvet olvastam, elhanyagoltam őket. Ugyanis űrutazáson vettem részt, megmentettem a Földet és az Eridet. Na jó, nem én mentettem meg, de annyira beleképzeltem magam a történetbe, hogy alig tudtam kiszakítani magam néhány órácskára a valóságba.
Sőt, inkább a másik oldalról közelítettem meg a dolgot, mely szerint sok mindent tanultam, fizikáról, csillagászatról, bolygókról, csillagokról, űrkutatásról. Lenyűgözött és elvarázsolt ez a könyv, egyszerűen imádtam és nem szerettem volna, hogy vége legyen.
A történet felépítése is nagyszerű. Dr. Ryland Grace nem az otthonában ébred, jónéhány csövet talál a testnyílásaiban és szükségleteiről számítógépes robotok gondoskodnak, két holttest is van a társaságában, akik hasonló ágyon fekszenek, mint ő, és a számítógép idegesítő kérdéseket tesz fel neki. Dr. Grace ezeknek a kérdéseknek a hatására rájön, hogy fogalma sincs, hogy hívják, ki ő, és mit keres itt és kik lehetnek a halott társai.
Ahogy azonban telik az idő, egyre több minden jut eszébe arról, hogy egy - tulajdonképpen - öngyilkos küldetésre indultak a társaival, melyben meg kell menteniük a Földet, mielőtt az újonnan felfedezett asztrofág teljesen elnyeli és eltünteti a Nap fényét, melynek következtében a bolygónkon rövid időn belül elháríthatatlan katasztrófák következnek be, emberek halnak meg és a legvégén a Föld is elpusztul.
A küldetés végrehajtásában a jelek szerint magára maradt, és ahogy telik az idő, úgy tudunk meg egyre többet a küldetést megelőző eseményekről, arról, hogy került egy űrhajóba és miért is indult útnak, egyedüli túlélőként mennyi esélye maradt a kitűzött feladatok végrehajtására.
Ez már önmagában is egy csodálatos téma, de főhősünknek olyan találkozásban lesz része, amiben még egyetlen űrutazónak sem, és amely találkozás teljesen megváltoztatja az életét, és amiről ha egy kicsit is többet írnék, már elspoilerezném az egészet és bár sok molyos értékelésben olvashattok arról, hogy miféle találkozásról beszélek, én most nagyon örülök, hogy régen olvastam ezeket az értékeléseket és mire kikölcsönöztem a könyvet a könyvtárból már elfelejtettem őket, mert így teljes meglepetésben és csodálkozásban lehetett részem.
A Hail Mary küldetés nagyon szórakoztató, izgalmas és lenyűgöző történet. Egy olyan ember története, aki fokozatosan ismeri meg saját magát, a jelenét és a múltját, döbben rá küldetése céljára és fokozatosan ismeri meg önmaga határait, képességeit és emberi tulajdonságait. Az biztos, hogy Grace egy zseni, akin szinte semmi sem tud kifogni, mert bármilyen baj merül fel, akkor számol, gondolkodik, tervez, újratervez, soha nem adja fel.
És egy olyan sci-fi, ami egy okosan, logikusan felépített történet, tudományos információkkal, amelyekből nem feltétlenül érhető minden az egyszerű földi halandóknak, mint én, de Ryland Grace őrületes karakter és mindent megpróbál nekünk olvasóknak elmagyarázni, ugyanakkor szarkasztikus humorával tette igazán szórakoztatóvá a történetet, mert humorát a legnehezebb helyzetben sem veszítette el. Aki szerette A marsi humorát, az ebben a könyvben is megtalálja és imádni fogja ezért is.
Bármennyire is nehéz elképzelni, igazán megható pillanatok is vannak ebben a történetben, a végére pedig ismét csak a zseniális, ötletes és meglepő jelzőt tudom használni. Imádtam ezt a könyvet.
Bea
"Fura dolog a tudományos áttörés. Nincs egyetlen átütő, diadalmas pillanat,
csak lassú, egyenletes araszolás a cél felé.
De az egyszer biztos, hogy amikor eléred azt a célt, az tényleg nagyon jó érzés."
*****
"Van az úgy, hogy egyszerűen el kell engedned valamit."
*****
"Talán csak a gyermeteg optimista beszél belőlem,
de az emberiség nagy dolgokra képes, ha nekigyürkőzik."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése