Ákody Zsuzsa: A Völgyben

Ákody Zsuzsa legújabb regénye egy finom szépségű, érzelmekkel teli történet, mely komoly témák közé vezet bennünket. A halál lehetőségén, valódiságán keresztül az életet mutatja meg. Az élet szépségét, nehézségét, bonyolultságát, a szeretet és a szerelem erejét, a döntések hatásait, a mindennapok küzdelmeit. 

Miközben bátran mer beszélni a halálról. A halál még napjainkban is tabutéma a hétköznapokban, sem szeretteink, sem saját halálunkról nem szívesen beszélünk, pedig ez az az élethelyzet, ami mindannyiunk életében bekövetkezik egyszer, és senki sem tudja, mi jön utána. 

Zsuzsa könyvében van Odahaza, a Völgy és Odaát. Az Odahaza az életet jelenti, az Odaát a túlvilágot, a halál utánt, a Völgy pedig a két világ közöttet, amikor még nem dőlt el, élet vagy halál lesz az ott lévők sorsa. Jelen esetben egy fiatal nő, Kyra sorsán keresztül láthatunk bele ebbe a három világba. 

A történet kezdetén Kyra szakít a barátjával, a férfi nehezen fogadja ezt el, vitatkoznak, és eközben egy sajnálatos baleset folytán a lány kórházba, majd ott kómába kerül. 

Ekkor egy furcsa helyen, a Völgyben találjuk magunkat, ahol lepkék sétálgatnak, és ahová Kyra is érkezik. A lepke a szépség jelképe, valamint a változás, a fejlődés, az újjászületés szimbóluma. Törékenységet, kecsességet, mulandóságot is jelképez, a kereszténységben a lepke a feltámadás jelképe. A görög mitológiában is a lélek hordozóinak vélik a lepkéket. A Völgyben mindenféle lepke él, ki lefelé, a sötétség felé van közelebb, ki pedig felfelé a fény felé halad, de ezek az állapotok is törékenyek és egyik napról a másikra is változhatnak. 

Kyra a Völgyben találkozik elhunyt édesapjával, lepkék mindketten, mi olvasók, pedig megismerjük az életét, a családját, édesanyját, húgát és édesapját, akinek balesete teljesen megváltoztatta szerettei életét.  Látunk egy családot, amelyben ki-ki a maga módján próbálja feldolgozni a családfőt ért tragédiát, mely mindannyiuk tragédiája lesz. Nem tudnak összekapaszkodni és együtt túlélni, mindenki a saját világába menekül, és ott próbál élni, ahogy tud, ahogy sikerül. 

Kyra a Völgyben elmerül gondolataiban és miközben Odahaza, azaz a való életben a barátja, Lukács, hűségesen látogatja a kórházban a kómában lévő lányt, azon elmélkedik, hogy miért is nem tudta ő a férfit szeretni, pedig az  mindent megtett a kapcsolatukért. Nagyon bonyolult dolog a lélek, sokszor mintha irányíthatatlan lenne, hiába tudjuk, mi a jó és helyes, mit kellene tennünk a boldogságunkért, a lelkünk mintha önálló életre kelne és megakadályozna abban, hogy minden könnyen és simán haladjon az életünkben. 

A lánynak van ideje és lehetősége a halálon is elgondolkodni. Hogy miért olyan természetellenes és félelmetes? Talán azért, mert ismeretlen és egyáltalán nem egy vágyott része az életnek. A Völgyben többször is találkozik az édesapjával, más napokon pedig új barátnőjével, Matildával sétálgat a többi lepke között, akik látszólag cél nélkül jönnek-mennek a Völgyben. 

A lepke törékeny megfoghatatlan, akárcsak a lélek. Egy pillangó olyan, mint egy boldog, vidám szellő, ha meglátjuk, óvatosan közelítünk felé és gyönyörködünk szépségében. Ha elröppen, szomorúságot érzünk, de mégis marad valami szépség és öröm a lelkünkben és szívünkben. Talán minden pillangó a Völgyből jön, oda tér vissza, és ott végső döntést hoz, hogy merre és hogyan tovább. 

Nagyon szépséges szimbólumokat keltett életre történetében Ákody Zsuzsa, olyan lágy, szelíd, illékony ez a könyv, hogy félve, óvatosan lépkedünk Kyrával a Völgyben és szorítunk érte, hogy ne Odaátra kerüljön, hanem legyen ismét Odahaza, hogy megtapasztalja az élet szépségét, hogy a Völgyben szerzett tudásával, és új reményekkel repüljön egy boldogabb, könnyebb élet felé, mert már tudja, hogy mi a fontos, és hogy az élet milyen törékeny. 

Hihetetlenül tetszett, ahogy a szerző kibontotta ezt a történetet, ahogyan a szereplőkről adagolta az információkat. Eleinte nem volt igazán szimpatikus Kyra, de ahogy megértettem és megismertem, egyre inkább megszerettem, és fantasztikus volt, ahogyan Lukács karakterét is megismertette velem, lassanként csepegtetve az információkat, így a férfi a történet végére sokkal jelentősebb szerepet kapott, mint azt sokáig gondoltam. 

Bea

"Jól ismerhetünk egyáltalán bárkit is?" 

*****

"(...) egyszerűbb ráfogni arra, aki átélte,  hogy tébolyodott,
semmint tudomásul venni, hogy igenis léteznek dolgok,
melyeket képtelenek vagyunk érteni."

*****

"Abszolút igazság egyébként sem nagyon létezik.
Leginkább olyan, mint egy kocka, és aki okos,
előbb az összes oldalát megvizsgálja, csak azután hoz ítéletet."