Ezt a régi állításomat már sokszor felülvizsgáltam, és azóta tudom, hogy igenis fontos egy könyv borítója. Ha nem tudsz egy könyvről semmit, de elmész egy könyvesbolt kirakata előtt, vagy éppen bent vagy egy könyvesboltban és a rengeteg könyv között próbálsz meg keresgélni, akkor nagyon fontosak a jó borítók, mert azok szólítanak meg először és hívják fel a figyelmünket, hogy kézbe vegyük, közelről megcsodáljuk a könyvet, ha pedig már a kezünkben van, akkor elolvassuk a fülszövegét.
A Család a dombon című könyvvel éppen így jártam én is. Már kölcsönzés után, szinte kifelé tartottam a könyvtárból, amikor az újdonságok polcán megpillantottam ezt a színes, hangulatos, vidám, tele élettel borítót, a címe is megtetszett, a fülszöveg is kedvemre való volt, így ismét beálltam a sorba, ugyanis, mióta a könyvtárak nyitvatartási idejét korlátozták, előfordul, hogy sor áll a kölcsönzőpultnál, bármennyire találékonyak, gyorsak és ügyesek a könyvtáros hölgyek. De a könyvtárban én még sorban állni is szeretek. Szeretem nézni, hogy milyen könyveket kölcsönöznek ki az emberek, vagy éppen miket hoznak vissza.
Így került tehát hozzám a Család a dombon. Ha olvasási válságról olvasok vagy hallok, azt szoktam gondolni, hogy nekem még sosem volt olyan, nem is tudom elképzelni, milyen az. Néha azonban észreveszem magamon, hogy nincs kedvem egy adott könyvhöz, vagy nem köt le eléggé, ezért nem olvasok szívesen. Miután ez egyre többször előfordult, rájöttem a megoldásra. Ilyenkor azt a könyvet abbahagyom, és választok egy másikat. Általában ez szokott segíteni, bár amikor két könyvet is félretettem egymás után, kicsit megijedtem. A harmadik azonban lekötött, ezért úgy gondoltam, hogy nem olvasási válságról van szó, hanem bizonyos, éppen akkor aktuális lelkiállapotról, amikor nem mindegy milyen könyv kerül a kezünkbe, nem tudunk ráhangolódni bármire.
E hosszú bevezető után most már írok ismét e bejegyzés könyvéről is. Tehát hazahoztam és a könyvtári könyvek között várt a sorára. Éppen a fent említett eset fordult elő, becsuktam az elkezdett könyvet, mert úgy éreztem, hogy az most nem nyújt kellemes kikapcsolódást. Ekkor került ismét a kezembe a Család a dombon, és amint megláttam, jobb kedvre derültem.
A történetben megismertem egy fiatal anyukát, aki négyhónapos kisfiával és férjével egy panellakás harmadik emeletén éli a nem oly rég anyává vált fiatal nők életét, amikor ki sem látszik a pisis pelenkák és kakis ruhák mögül, akinek ezeken a fáradt napokon egy kis erkélyen magába szívott friss levegő és madárcsicsergés is boldogságot adhat. Mindez Kaposvár egyik legrégebbi, nem túl szép és egyáltalán nem modern lakótelepén.
A más lakásokból beszűrődő zajok, a beszivárgó cigarettafüst, a kicsi élettér, a lepukkant lakás miatt egyre inkább vágytak tágasabb lakásra, de leginkább kertes házra, és amikor az illuminált állapotban lévő fickó, akinek agresszivitása gyakran áthallatszik a szomszéd lakásból, becsengetett és frázisceruzát akart kölcsönkérni, na, az feltette az i-re a pontot. Gyöngyvér, azaz Gyömbi elhatározta, hogy akkor most eljött az idő a költözésre.
A könyv Patak Gyöngyvér és családja saját története. Az első gyerek, Palkó, akit négyhónapos csecsemőként ismertünk meg, szinte a szemünk előtt cseperedik fel, és közben születik még két testvére. Közben a család belevág egy építkezésbe, amit mi, olvasók is figyelemmel kísérhetünk. Megismerjük Gyöngyvér és férje, Norbi családját, barátaikat, régieket és újakat és valamennyire részesei leszünk mi is annak a szeretettel teli, barátságos közösségnek, ami a Somogy megyei, Szenna nevű faluban kialakul az odaköltöző "gyüttment" fiatalok csapatából. Ez a"gyüttmentség" nagyon ismerős, 11 éve egy Győr-Moson-Sopron megyei faluba költözőként.
Belelátunk egy fiatal házaspár életébe, látjuk, hogyan alakul az életük, a házuk, betekintést nyerünk a nehézségekbe éppúgy, mint az örömökbe és a boldog pillanatokba, a vidéki élet szépségeibe. Szerettem az ott élő fiatalok összetartását, a szolidaritást, a barátságokat, amik kialakultak.
Teljesen átéreztem Gyöngyvér érzéseit, amikor a harmadik gyerek után nyomasztani kezdte valami, amikor azt érezte, hogy szeretne belevágni valamilyen tevékenységbe, vállalkozásba, kereste a további útját. Bizonytalan volt, hogy szeretne ismét pedagógusként dolgozni, vagy pedig szabadon, kötöttségek nélkül válassza a vállalkozói életformát. No igen, de mi legyen az, amire vállalkozik, amit szeret is, és ami pénzt is hoz a házhoz.
Ezeket a csetlés-botlásokat is megmutatja a szerző, mely vicces, életszerű és hiteles, mert magunkra ismerhetünk benne. Mosolyogtam, izgultam, becsültem Gyöngyvér bátorságát, energiáját, kitartását. Különösen érdekes volt nekem az első könyvének kiadása és terjesztésének körülményei. Fantasztikus az az őszinteség, ahogyan bemutatja, hogy tulajdonképpen hogy ment az a könyve és mennyit keresett vele úgy nagyjából.
Imádtam a vicces, családi és gyerekes sztorikat, a hétköznapi bosszúságok és örömök pedig közel hozták a könyvet, hiszen akár bármelyikünk élete lehetne.
Születés és halál, öröm és bánat, bátorság és bizonytalanság, szeretet és barátság, gyereknevelés, építkezés, munka és szerelem, mindent megtalálunk ebben a könyvben, ami egy jó kikapcsolódáshoz szükséges, mindamellett módfelett inspiráló, megmutatja, hogy senki sem tökéletes, egyszer lenn vagyunk, máskor fenn, de fontos, hogy képesek vagyunk megoldani a problémákat, ha nem veszítjük el az optimizmusunkat, társunk a vidámság és egy szerető család is áll mellettünk.
Ha értesüléseim jók, a könyvnek készül a második része is, aminek örülök, nagy örömmel fogom azt is elolvasni.
Bea
"Akkor borult ki a bili, amikor egy derűs márciusi napon kiléptem a harmadik emeleti lakásunk erkélyére, hogy a sarokba tegyem a legfrissebb termést a másik kettő, már megkeményedett pelenka mellé."
*****
"Naivitásomat aztán alaposan kikezdte az építkezés. Hitemet, miszerint az embereket alapvetően jó szándék vezérli, és legjobb tudásuk szerint teszik a dolgukat, felülírta a tapasztalat. Nekem új volt, hogy vannak emberek (szakik, kereskedők), akik - a saját üzleti érdekeikkel szembemenve - megbízhatatlanok, szószegők vagy egyenesen kontárok."
*****
"Én rájöttem, hogy mi projektalapon működünk. Ha van projekt - lakásfelújítás, könyvírás, új zenei repertoár összeállítás, bármi, akkor elégedettek vagyunk. Ha nincs, összedől a világ."
*****
"Mi a különbség a sodródás és az adódó lehetőségek kihasználása között? A könnyebb út választása és a "jelek" felismerése között? Mi számít kudarcnak, és mi számít túl kevés próbálkozásnak? Meddig kell ragaszkodni valamihez, és mikor kell elengedni?"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése