Megan Rix: Dixi és Vakkancs

Megan Rix: Dixi és Vakkancs

Két barát kalandja tűzön, vészen át

Megan Rix neve egyet jelent az aranyos, kutyás könyvekkel. Talán ez a negyedik könyv, amit olvasok tőle, néha nagyon jólesik egy ilyen szórakoztató, szinte biztos, hogy happy enddel végződő  kedves, állatos könyv. IDE és IDE kattintva olvashattok az előző Megan Rix olvasásaimról is. 

Ennek a könyvnek extra érdekessége, hogy a 17. századi Londonban játszódik. Vakkancs, George a konyhásfiú kutyája, akit kölyökkutyaként mentett ki a jeges folyóból, majd magával vitte munkahelyére, a király konyhájára, ahol ő volt a nyársforgató kutyák felelőse. 

A nyársforgató kutyákat az 1600-as években tulajdonképpen konyhai eszközöknek tekintették, arra használták őket, hogy a nyársforgató kereket hajtsák, ezáltal állandó forgásban tartva a húst, ami a király és nemes urak asztalára készült.

Rövid lábú, kistermetű kutyák voltak és akkoriban, a pestisjárvány idején úgy gondolták, hogy még mindig jobb dolguk van, mint az utcán kóborló ebeknek, akiket elfogtak, éppúgy, mint a kóbor macskákat és szelídített galambokat is. Sőt, pénzjutalmat ígértek az állatok befogóinak.

A nyársforgató kutyák a munkájukért élelmet és szállást kaptak ugyan, de azért mai szemmel nézve elég kegyetlen bánásmódban volt részük. Szerencsére a technika fejlődésével nem volt szükség egy idő után erre a feladatra. 

George-nak éppen ez volt a feladata, hogy a nyársforgató kutyák állapotára odafigyeljen, hogy ne hajtsák túl őket és kapják meg az őket megillető pihenést és ételt-italt. Vakkancsra, a talált kutyusra is ez a sors várt volna, azonban II. Károly angol király éppen akkoriban kapott egy spániel kiskutyát, akit nagyon megviselt a Franciaországból tett tengeri utazás és a király szomorúan nézte a kiskutya szenvedését. Dixi, a kis spániel megismerkedett Vakkanccsal és attól kezdve egyre jobb kedélyű lett, evett-ivott és már játékra is hajlandó volt. Innen indult a két kutyus barátsága és szerencsére ezt a király is jó szemmel nézte. 

Akárcsak egy kedves mesében, II. Károly nagyon jóindulatú király volt, szerette a kutyákat és George-ot is megkedvelte. George odafigyelt a konyhán dolgozó két nyársforgató kutyára, Fogasra és Karmosra is, valamint idős nagymamáját is gyakran látogatta. Egy reggelen azonban Dixi és Vakkancs kereket oldottak a palotából és a palotán kívül töltött éjszaka után, a nagy londoni tűzvész kellős közepén találták magukat.

Izgalmas menekülésüket és George kétségbeesett kutatását követhetjük felváltva, miközben szemtanúi lehetünk a nagy londoni tűzvésznek és a kezelésének, az emberek kétségbeesésének és menekülésének. Történelmi háttérrel és érdekes információkkal színesített könyv, melyben a kutyusok természetesen megmenekülnek és hazatalálnak, mint minden Megan Rix könyvben.