Most még nagyon a könyv hatása alatt vagyok, de ebben a pillanatban ki tudnám jelenteni, hogy én pedig megtaláltam a kedvenc könyvemet Jojo Moyes könyvei közül. Ez a könyvekről, könyvtáros nőkről szóló történet teljesen levett a lábamról, fantasztikusan élveztem, nagyon szerettem és sajnálom, hogy vége van.
Alice Wright hirtelen felindulásból, vagy fellángolásból férjhez megy a jóképű amerikai fiatalemberhez, aki édesapjával tett üzleti körutat Angliában. A két férfi már Alice társaságában tér haza a Kentucky állambeli Baileyville-be, ahol semmi nem olyan, mint amire Alice számított.
Alice az Eleanor Roosevelt kezdeményezésére létrehozott mozgókönyvtárban önkéntes munkát vállal, három nőtársával együtt vállalják azt a kemény, embert próbáló feladatot, hogy napi több órát lóháton ülve, eljuttatják a könyveket a legeldugottabb, legszegényebb házakba is, örömöt, tudást és emberi szót szállítva ezzel a legelszigeteltebben élő emberek életébe is. Természetesen apósa nem helyesli ezt a döntését, sőt erősen ellenzi és a könyvtár vezetőjét, Margery O'Hare-t okolja mindenért.
Alice azonban megértésre, barátokra, szabadságra és jólelkű emberekre talál. Minden nap, amit lóháton a könyvek szállításával tölt hatalmas boldogság, mert elszabadulhat az apósa által épített kalickából és a nyomasztó légkörből, ami férje otthonában körbeveszi. Egy év után a házasságuk boldogtalan, Alice keresi az okokat, de eredménytelenül.
Imádtam, ahogyan összeverbuválódott a könyvtáros csapat, ahogy ezek a nők kinyíltak ebben a baráti társaságban, felismerték saját értékeiket, ki mertek állni magukért, másokért és az igazukért, pedig ez az 1930-as években nőként nem volt egyszerű.
Szerettem velük tartani a lovas könyvtári körútjaikon, látni, hogy Alice, a külföldi lány hogyan teremt szeretetteljes kapcsolatokat, miként sikerül neki elfogadtatni és megszerettetni magát a helyi emberekkel, hogyan érte el, hogy az ott élők már örömmel várják az újabb könyveket.
Margery O'Hare az alkoholista, szeszcsempész apa mellett felnőtt lány, aki mindig a saját feje után ment, erős igazságérzetével kiállt a gyengék és szegények mellett, függetlensége mindennél többet számított.
Beth, Izzy, Sophia és a később csatlakozó Kathleen, ezek a bátor nők mind a könyvtár szolgálatába álltak, és bár eleinte szembesültek a családok vonakodásával és bizalmatlanságával, de végül szeretettel és örömmel fogadják őket.
Közben a nagyhatalmú bányatulajdonos, Alice apósa, nemcsak a nő életét keseríti meg, hanem munkásait is kizsákmányolja, embertelen körülmények között dolgoztatja őket és ha valaki fel meri emelni a védelmükben a szavát, akkor hamarosan lecsap rá Mr. van Cleve haragja és a saját eszközeivel intézi el a problémákat.
Ez egy nagyszerű olvasmány, melyben kapunk egy kis betekintést az Egyesült Államok történetébe, a rasszizmus, a nők elnyomottsága, a kizsákmányolás, a bányák életveszélyes munkakörülményeinek problémájába, és látjuk, hogy a könyvek és az olvasás milyen változást képesek hozni az emberek életébe, ha kell, vigaszt nyújtanak, ha pedig egy receptre van szükség, akkor az is megtalálható bennük.
A könyvben drámai fordulatok, izgalmak, tragédiák és szerelmek várják az olvasókat. Amiről írtam, az csak egy kis töredéke a könyv eseményeinek. Imádtam ezt a könyvet, bátran ajánlom mindenkinek.
Bea
(...) ahhoz, hogy kibírjuk az életet, nem szabad sokáig gondolkodni bizonyos dolgokon (...)
*****
"Mindig van kiút minden helyzetből."
*****
"A férfiak elvárták a nőktől, hogy nyugodtak, összeszedettek, együttműködők és szűziesek legyenek. A rendhagyó viselkedést nem nézték jó szemmel, és bizony bajba kerülhetett az a nő, aki kilógott a sorból." /Virginia Colin Roberts: A nők túl kemények voltak/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése