Pöttyös olvasmányok

Bálint Ágnes: Madárfürdő

Ez a könyv visszarepített az időben, gyermekkorom élményeit hozta vissza. Nyaralás a nagyszülőknél, panellakásba költözés, vidéki élet, igazi retro érzéseket idézett.

A háromgyermekes család története a Gőzmozdony utcából, a nagyszülők házából indul, amit már eléggé kinőttek és a vasút semmiféle bővítést nem engedélyez, mert hamarosan kisajátítás alá kerül a telek és az épület. Kutya, macska, papagáj is van a nagyszülőknél, amit a gyerekek nagyon élveznek. 

Az ezermester, dolgos apa, bár kicsi a ház, jól érzi magát a nagyszülőknél, mert mindig talál valami elfoglaltságot magának a ház körül, de a felesége, Emmike már nagyon unja az örökös zsúfoltságot, a padlásszobát, a nagy lavórt, amiben a gyerekeket fürdeti a konyhában, a komposztgödör és tyúkudvar kilátást, ezért gyakori látogatója a lakáshivatalnak. 

Mígnem sikerül, lakást kapnak és beköltöznek a tágas, meleg, fürdőszobás panellakásba, de mintha Emmike mégsem találná a régi boldogságot. A gyerekek nőnek, lassan már a legkisebb fiú, Tónika is iskolás lesz. 

Érdekes és szinte jellemző az akkori időkre, de sajnos még napjainkban is megszokott, hogy mások véleménye, vagy a majd, én megmutatom érzés vezeti el Emmit végül oda, hogy kastélytulajdonosok lesznek. 

Igazából ez a része volt a legjobb a történetnek, az előzmények pedig igazi korrajzot adtak az akkori társadalomról, a szociális helyzetről és bizony én is felfedeztem benne egy-két gyerekkori hasonlóságot, ismerős helyzetet. 

A kastélyban töltött hónapokról nagyon szerettem olvasni, élveztem, hogy mindenki kivirul, boldog, a gyerekek könnyedén hozzászoktak a megváltozott körülményekhez, Anti, az apa már a tavaszt várja, hogy hozzákezdhessen a felújításhoz, és még Emmike is boldognak látszik, mígnem történik valami, ami megint beárnyékol mindent. 

A könyv végén egy mulatságos csavar is van, amitől én mondjuk megőrülnék, de mindenképpen egy meglepő és vidám befejezés. Az egész könyvnek nagyon jó, szeretni való hangulata van, felnőttként nosztalgiázhatunk, ha pedig egy ifjabb olvasó kezébe kerül, neki egy kedves és szeretetteli információ szülei, nagyszülei életének mindennapjairól. 

Kántor Zsuzsa: Anonymus diplomatatáskával

Ez a könyv szintén visszarepít az időbe, de azt hiszem ez a pöttyös könyvek esetében nem meglepő tény. A könyv főhőse Rozalinda, egy tinédzser, aki egy hétre átköltözött Őrgrófhoz, aki a nagyapja, mert .... Hát igen, miért is? Egy-egy elejtett mondatból kikövetkeztethetjük, de ezt is inkább a könyv végére, hogy a szüleivel mi történt és mit csinálnak éppen, és miért csinálják.

De a történet szempontjából annyira nem lényeges, bár Rozalinda szempontjából meg igen, szóval kicsit zavart, hogy nem teljesen láttam tisztán. A lényeg, hogy a tinilány a nagyapjánál tölt (azt hiszem) egy hetet, közben pedig a kerület úszótáborába jár, ahol nagyon jó barátokra akad. A könyv végére még azok is jó barátok lesznek, akikkel az elején nem voltak túl szimpatikusak egymásnak. 

Rozalinda nem naplót írt, hanem egy magnószalagra mondta fel a napjainak történetét, aminek mindennapos fültanúja volt Kancsi, a papagáj, aki Rozalinda első Őrgrófnál töltött napján repült be a szobába.

A történet egyik fő vonala az volt, hogy új gazdát keressenek Kancsinak, mert ők - úgy gondolták -, hogy nem akarják megtartani. A másik fő téma az úszótábor, Rozalinda úszóteljesítménye és rajongása az edzést tartó egyetemista Szergej iránt. 

Nagyapját és annak barátját Levleót is megismerhetjük valamennyire és egy titokzatos ügy is történik, amelynek főszereplője a címben szereplő diplomatatáska. 

Nehéz volt megbarátkoznom ezzel a könyvvel, furcsa, csapongó, és kissé nyakatekert gondolatai miatt, szerintem komolyabbak voltak ezek a gondolatok, mint egy 12-13 éves lány gondolatai, az események kuszák, ködösek, végig találgatnom kellett, amivel úgy általában még nincs is bajom, ha a végére kiderül minden. De itt még akkor is elég ködösek maradtak a dolgok, nem kaptam egy szép, megnyugtató lezárást. 

Gondolom én, hogy a fiatal lány csapongó gondolatait követte a könyv történetmenete, de a vége hagyott bennem hiányérzetet, pedig a furcsa, szokatlan stílusát a végére már sikerült megkedvelnem. 

Bea

"Van ilyen: az ember gondol valamire és akkor ráhajt."

****

"Ha valami rossz, lépni kell."

*****

"(...) ne mondj semmit, ami nem igaz, de amiről nem muszáj, arról ne beszélj.
A sok szó csak elrontja a dolgokat."

*****

"Mi megy a világban? Sokszor elképesztő, mi megy. Kik csinálják a sok észbontó dolgot, gyerekek? Felnőttek. Akik azt hiszik, okosak. Hogy mindent jobban tudnak, a legjobban. És akkor mi van? Zűr, zűr a köbön.  Nagyban és kicsiben."