A történet teljesen hétköznapi módon kezdődik. Ted és húga, Rin napközbeni felügyeletét az utcában lakó idős hölgy vállalja el, amíg a lakásukat felújítják. A gyerekek teljesen kikelnek magukból, hogy egy egész héten át, mindennap Filly nénihez kell menniük, akit annyira nem is ismernek, de aki alapvetően egy kedves hölgy, ők sem tudnak rosszat mondani rá.
"Filly néni csinos volt, de kicsit hórihorgas, görbén tartotta magát, mint aki nem teljesen érzi jól magát a bőrében. Vállig érő, ősz haját féloldalasan hátratűzte egy teknőspáncélból készült csattal, szokásához híven kötött pulóvert és sima, térdig érő szoknyát viselt, amiben egy kicsit úgy nézett ki, mint egy túlkoros diáklány."
A gyerekek kicsit nyűgösen veszik tudomásul a szüleik által meghozott döntést és egy szürke, unalmasan eltöltött hétre készülnek fel. Ettől nagyobbat nem is tévedhettek volna. A társasághoz csatlakozik még Willard, a szomszéd fiú, aki lelkész édesanyjával nemrég költözött a szomszédba és nyári szünet után Ted osztálytársa lesz. Filly néni macskája, Atticus is fontos része a társaságnak, mert a jövőben ő is kiveszi részét a kalandozásból.
A váratlan és elképzelhetetlen kalandokat pedig Filly néni gyermekkori születésnapi gyertyái idézik elő, mert ezek a gyertyák igazi kívánságokat keltenek életre. Filly néni soha nem használta a gyertyákat egy félbeszakadt születésnap miatt és élete sem úgy alakult, ahogy kislánykorában tervezte, mert nagyon fiatalon kellett az édesanyját ápolnia.
A gyerekek rájönnek, hogy ezek a gyertyák valóban teljesítik a kívánságokat és ekkor kezdődnek az igazi, varázslatos kalandok. Ki ne szeretné, ha valósággá válnának a kívánságai? Viszont a kívánságok csak addig tartanak, amíg a gyertya ég. Ezért jól ki kell találni és meg kell tervezni, mit kívánnának.
Jókat nevettem Atticus, a macska karakterén, és drukkoltam a gyerekeknek, hogy fogadják el önmagukat és egymást. Eleinte a két fiú mintha kissé rivalizált volna egymással, a kerekesszékes Ted és az új fiú, Willard köszörülték egymáson egy kicsit a nyelvüket, de aztán hamar túllendültek ezen, és megbarátkoztak egymással.
A kalandok közben a gyerekek nem csak egymáshoz, hanem Filly nénihez is közel kerülnek, a történet vége pedig nagyon kedves és szívet melengető.
Kicsit sajnálom, hogy fiatalkoromban nem volt sok ilyen stílusú regény, de annak örülök, hogy most már van és semmi gond azzal, hogy most olvasom el. Mindig ajánlom az ifjúsági és gyermekkönyveket felnőtteknek is, mert én úgy gondolom, ha jó az a könyv, akkor magával ránt gyereket, szülőt, nagymamát egyaránt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése