Kristin Hannah: Menekülés Alaszkába

Nagy lendülettel vágtam bele ebbe a könyvbe és hamar átéreztem Leni, a mindig különálló lány történetét, akinek édesapja vietnámi háborús veteránként nem találja a helyét a világban, nem tud megmaradni egy munkahelyen sem, és amikor ismét elveszti a munkahelyét, egy levelet kap régi katonatársa édesapjától, hogy fia ráhagyta az Alaszkában lévő házát és birtokát. 

Ernt tehát úgy dönt, költöznek, végre egyenesbe jöhet az életük, lelkesen pakolja fel családját, fiatal, csinos feleségét Corát és a tizenhárom éves Lenit egy kisbuszba. Alaszkában azonban kiderül, hogy nem igazán készültek fel ennek a gyönyörű, ámde kegyetlen tájnak a nehézségeire, tudatlanul vágtak bele a nagy kalandba.

A ház inkább leharcolt kunyhónak nevezhető, a körülmények pedig keménynek és embert próbálónak, nem idillinek, de Ernt bizakodó, Cora és Leni pedig örülnek annak, hogy a férfi új erőre kapott, életkedvvel és reménykedéssel teli.

Alaszkára jellemző az emberek összetartása, ezért hamar felkeresik őket az ott élő emberek, és közösen készítik fel a tapasztalatlan, újonnan érkező családot a kemény télre, megtanítják őket vadászni, halászni, tartósítani és tartalékolni a hosszú, sötét, hideg évszakra. Megtanulnak kertészkedni, csirkét és kecskét nevelni.

Leni még iskolába is tud járni, ahol megismerkedik Matthew-val, és a lány életében először végre rátalál a barátságra, ami nagyon fontos, talán mindennél fontosabb lesz az életében.

Emiatt a barátság miatt megkedveli Alaszkát, keményen helytáll a nehéz hétköznapokban, és még azt is elviseli, hogy apján ismét erőtt vett a mentális betegsége, visszatért durva, agresszív viselkedése. Mindezt titokban tartja, mert egyrészt szégyelli, másrészt nem gondolja, hogy volna rá olyan megoldás, ami mindegyikőjüknek megfelelne. Az anyját a szerelem az apja mellett tartja, bármit követ is el a férfi, de Leni érzi, hogy sokáig nem mehet így tovább. 

A férfi egyre durvább és agresszívabb lesz. És bevallom, itt letettem a könyvet. Nekem már nagyon sok volt az a rész, amit elviseltek tőle, egyszerűen nehezen tudtam elképzelni, hogy ennyi mindent el lehet viselni egy olyan embertől, aki állítólag szereti őket. Persze, értettem én, hogy ők is szerették, legalábbis azt a férjet, azt az apát, aki a háború előtt volt, és nem akarták elhagyni, legfőképpen Leni édesanyja, Cora nem tudta elhagyni a poszttraumás stresszben szenvedő férfit, mindig megbocsátott neki, később pedig már egyszerűen lehetőségük nem volt rá. 

De úgy éreztem, hogy ezt nem tudom, és nem akarom tovább olvasni. Ez az elhatározásom egy napig tartott és ismét kézbe vettem a könyvet és szinte egy szuszra elolvastam. Ámultam és bámultam, hogy mennyi minden történik még és milyen jól csavarja a szálakat Kristin Hannah, teljesen magával ragadtak az események. 

Sok karaktert nagyon megszerettem, a szívemhez nőtt Mázsás Marge, a pályát elhagyó jogász, aki bármit megtett, hogy segítsen a barátain, Tom Walkert, Matthew édesapját, a város gazdag vállalkozóját, aki a gazdagságát nagyon jó célokra használta, támogatta rászorulókat, de imádtam Alaszkát is. Lenyűgözött, ahogyan ez a család, de legfőképpen Leni és édesanyja megtanultak alkalmazkodni a zord tájhoz és körülményekhez, és nem csak alkalmazkodni tanultak meg, hanem meg is szerették, a sötét tél és a borzalmas nehézségek ellenére. Ha nem lett volna a bántalmazó családfő, az idők végezetéig boldogan élhettek volna.  Annak ellenére, hogy az év nagy részében Alaszkában tél van és sötét, mégis van egy vad szépsége, amely nagyon sok embert rabul ejt. 

Nagyon sok témát érint ez a könyv, a vietnámi veteránok társadalomba és a hétköznapi életbe való visszailleszkedését, a felnőtté válást, családi bántalmazást és agressziót, az emberek összetartását és egymás iránti felelősségét, a természet szépségét és egy táj fejlődését, változását. 

Szerelem, barátság, félelem, menekülés, remények és kapcsolatok, váratlan tragédiák, szívfájdalmak váltakoztak ebben a nagyon fordulatos és kalandos könyvben, nagyon örülök, hogy ismét a kezembe vettem és nem adtam fel az olvasást. 

Bea

"Ha az ember egy fura istenséghez akar imádkozni, vagy egy iskolabuszban akar élni, esetleg egy libát akar feleségül venni, Alaszkában senki nem szólja meg érte. Senkit sem érdekel, ha valaki egy régi kocsit tart a teraszon, de az sem, ha egy rozsdás hűtőt. Amilyen életet csak el lehet képzelni, az Alaszkában meg is lehet valósítani."

*****

"Van, hogy az embernek vissza kell fordulnia, hogy haladhasson tovább, előre."

*****

"(...) az emberek néha bármibe megpróbálnak belekapaszkodni,

hogy képesek legyenek a felszínen maradni."