Vártam a bejegyzés írásával, míg elolvasom a második és harmadik kötetet is. Nekem határozottan tetszett ez a könyv, olyannyira, hogy ajánlottam családtagoknak is elolvasásra. Elsőre olyan régi, csíkos-pöttyös lányregény hangulata volt, míg Emma kicsi volt és tulajdonképpen csak szerencsétlenségek történtek vele.
Volt a könyvnek az elején valami naiv stílusa, ami valószínűleg erősítette ezt a lányregény érzést. Vannak a történetben, szerelmek, nagy tragédiák, felnőtté válások, tulajdonképpen száguld az élet, sok mindent átélünk a szereplőkkel a könyv lapjain.
Talán egyedül azzal tudtam nehezen kibékülni, (vigyázat!! spoiler) hogy Emma édesanyja és a fiatal Gábor nem csak szerelmesek lettek egymásba, hanem ennek a szerelemnek szabad utat adtak és még következménye is lett, és ezek után Emma, sok-sok haragja és gyűlölete ellenére és után, beleszeretett a férfiba és szerelme viszonzásra talált. Megelégedtem volna egy plátói szerelemmel, de így egy kicsit dolgoznom kellett a gondolataimon, hogy hová is helyezzem el ezt az egészet.
Az utána következő eseményeknek aztán sikerült ezt az erős fordulatot kivernie a fejemből és borzongva olvastam a háború eseményeiről, az ország változásairól, a tragédiákról és örömökről. Kellemes és kalandos olvasmány, jó volt olvasni és belemerülni, kikapcsolt és szórakoztatott még az általam említett kifogásolás ellenére is.
Emma fiai
Ez a rész maximálisan elfeledtette velem az első rész kifogásait, amit amúgy már sikerült feldolgoznom. Az életben még ettől sokkal furmányosabb dolgok is történnek, mint az előző részben általam felrótt szerelem.
Ebben a kötetben Emma gyermekeit ismerjük meg, legfőképpen három fiát, Tamást, Pétert és Gábort, azaz Öcsit. A három fiú nem is különbözhetne egymástól jobban. A híres írónő anya és az elfoglalt orvos apa mellett, vagy árnyékában próbálják a saját boldogulásukat keresni, a saját útjukat járni, miközben természetesen vágynak szüleik elismerésére is. Ebből a részből sem marad ki a háború, amit mindhárom fiú máshogyan élt meg, szomorú, szívszorító, borzalmas eseményeknek voltunk részesei, miközben figyeltük, hogyan szakítja szét a családot, és milyen megbocsáthatatlan és visszafordíthatatlan tragédiák történnek az országban.
Egy család életén keresztül ismerhetjük meg a történelmet, Fábián Janka nagyszerűen mutatja be, hogy családon belül sem mindig egyszerű, szép és magától értetődő minden, nagyon nagy szeretetre, elfogadásra és tiszteletre van szükség, hogy bírják a családtagok a változó és váratlan eseményeket. És legfőképpen reményre és kitartásra, hogy talán majd lesz máshogy, lesz jobb, lesz béke és boldogság.
Megismerjük a történetből az új Kóthay-generációt, a családban egyforma figyelmet kap mindhárom fiú és még Emma lányát, Évikét is láthatjuk. Ennek ellenére a fiúk élete nagyon eltérően alakul és jellemük is meglehetősen különböző. Felbukkannak a történetben gonosz szereplők, akik nagyon fokozták a feszültséget, sajnos rossz érzéseim be is igazolódtak.
Mindez pedig az ország történelmébe ágyazva, szerintem többet meg lehet jegyezni egy ilyen könyvből, mint az iskolai történelemkönyvből, de legalábbis ajánlom kiegészítésként elolvasásra, mert egy család történetén keresztül ismerve meg az ország akkori eseményeit, az üldöztetéseket, a nyilas uralmat, a német majd az orosz elnyomásokat, és a háború utáni állapotokat, emlékezetesebb élmény, mintha csak a száraz tananyagból olvasnánk róla.
Emma lánya
Ez a kötet lett a kedvencem, itt kedveltem meg igazán a családot, ebben a részben sikerült a legjobban közel kerülnöm hozzájuk és nagyon sajnáltam is egyben, hogy ebben a részben el kell búcsúznom tőlük. Nem csak Emmától, hanem a többiektől, a család fiatal tagjaitól is.
Bár mindhárom részben találtam magamnak egy-két apró negatívumot, de ez nem rontotta le az olvasás élményét és nem sokat vett el a könyvek és a történet értékéből. Emma egy fantasztikusan szerethető karakter volt, ebben kötetben pedig megkönnyeztem a hazavágyását, a keménységét, kitartását, amellyel az őt ért veszteségeket viselte.
Természetesen Éváért is nagyon drukkoltam, bíztam benne, hogy végre megtalálja a boldogságot, a nyugalmat. Ez a rész, mintha kicsit túlzsúfolt lett volna, olyan sok mindenkinek kellett az életét követni, de ez mégsem zavart, hanem inkább fordulatossá tette a könyv cselekményét.
*****
"A kicsiny boltot zsúfolásig megtöltötték a régi könyvek,
a mennyezetig érő polcokon, állítva és fektetve egyaránt, és a földön is,
kisebb nagyobb tornyokba rendezve, színes összevisszaságban könyv hátán könyv volt.
Az egész helyiséget az ódon könyvek összetéveszthetetlen illata lengte be."
*****
"A hatalmas óceán nem lesz akkora akadály köztük, mint egykor a vasfüggöny volt."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése