Wéber Anikó: A gondolatolvasó

Az Abszolút Könyvek sorozat legújabb része Wéber Anikó könyve, melynek főszereplői a 7.a tanulói, pontosabban négy tanuló, a tehetséggondozó matematika szakkör négy tagja, Karesz, Szasza, Regina és Tamás. 

Vezér Tamás ebben az évben kezd ebben az iskolában, édesanyja ugyanis gyakran iratja új iskolába, keresi a legjobb lehetőséget, hogy a matematikában és angolban nagyon tehetséges fia legjobban ki tudja bontakoztatni tehetségét. Ezúttal a Bíró László József Általános Iskolában találja meg azt a lehetőséget, amit ideálisnak gondol a fiúnak, ezért Tamás szorongva készül az első iskolai napjára.

Nem könnyíti meg a dolgát az sem, hogy első napra egy bemutatkozó levelet kell írnia magáról, ami nagyon feszélyezi, mert nem tudja, mi lesz a sorsa ennek a bemutatkozásnak. Fel kell olvasnia az osztály előtt? Vagy az igazgatónőnek? Esetleg oda kell adnia az osztályfőnöknek?  

De valami teljesen mást kell csinálnia vele. Bedobni az aulában álló Gondolatdobozba. A doboz az iskola egyik különlegessége, melybe a diákok és tanárok is dobnak időnként levelet, melyben írnak problémáikról, örömeikről a Gondolatolvasónak, aki senkit nem hagy válasz  nélkül, rövid időn belül mindenki ott találja az üzenetet a zárható, saját iskolaszekrényében. 

Nem tud varázsolni, nem képes csodákra, de mindenkit szívesen meghallgat, illetve elolvas és örömmel válaszol. Senki sem tudja, ki a Gondolatolvasó, de a diákok szeretnek üzenetet dobni a ládába. 

Tamás nagyon izgatott, hogy itt vajon sikerül-e barátokat találnia, hiszen mire a régi iskoláiban kialakult volna erre a lehetőség, az édesanyja már egy másik iskolát talált neki. Ebbe az iskolába a jó hírű matematika tehetséggondozás miatt iratta be, ahol rögtön bekerült a sikeres Juhász Emese tanárnő csapatába, Karesz, Szasza és Regina mellé, hogy együtt készüljenek fel a nemzetközi matematika versenyre. 

Hamarosan azonban különös és furcsa dolgok történnek. A négy diáknak először eltűnik valamilyen holmija, majd bántó üzeneteket firkálnak a szekrényük falára, később pedig megrongálják a technika órán közös csapatban készített házukat. Sőt, vannak osztálytársak, akik strébernek csúfolják őket, akikkel kivételeznek és akiknek minden könnyen megy.

Olvasóként azonban egyenként megismerjük ezeket a gyerekeket és rájövünk, hogy nekik sem könnyű egyáltalán. Kinek ezért, kinek azért. Kareszt még kicsi korában elhagyta az édesapja, azóta a fiú leveleket ír neki, amit sosem küld el, de állandóan ott van a fejében, hogy az édesapja azért hagyta el, mert nem elég ügyes és nem elég jó tanuló, egy állandó  megfelelési kényszer árnyékában éli napjait, mindamellett, hogy nagyon szuper színészi képességei vannak.

Szasza, a mindenben sikeres és jó tanuló lány pedig attól fél, hogy valami nem jól sikerül, kirakják a csapatból és azt nem bírja ki, mert Regina a legjobb barátnője, Karesszal is kicsi koruk óta ismerik egymást, és nem élné túl a szégyent, ha nem maradhatna velük. Közben nehezíti napjait kórházba került húga betegsége, ami miatt nem teljesen úgy teljesít, ahogy Emese néni elvárja tőle. 

Reginának a tornafelszerelését lopja el valaki, emiatt az amúgy is önbizalomhiányos lány kap is egy egyest, és ez nem segít neki abban, hogy a titokzatos gonosz üzeneteket egykönnyen feldolgozza. 

Tamás noszogatására nyomozásba kezdenek, hogy kiderítsék, ki az, aki rosszat akar nekik, több gyanúsítottjuk is van.A fiú végre úgy érzi, tartozik valahová, ezért mindenképpen szeretné kideríteni, hogy ki a gonoszkodó, ki az, aki négyőjüket kipécézte magának. 

Erről a nyomozásról szól a történet, mely tartalmaz bőven izgalmas helyzeteket és rejtélyeket, közben a négy diák lelkivilágát is megismerjük. Látjuk, hogyan alakul köztük barátság, amit azért próbára tesznek a nyomozás közben történtek, ugyanakkor ez a barátság az, aminek segítségével végül sikerrel járnak. A nyomozás is tartogat jónéhány csavart és meglepetést, de a végén mindenre fény derül.

A könyv finoman megmutatja azt is, hogy a gyerekeknek szükségük van ugyan a tanulásban elért sikerekre és motivációkra, de éppen annyira nagy szükségük van barátokra, egy jó csapatra, közösségre, ahol közösen, összefogva alkothatnak, együtt tölthetik a szabadidejüket és számíthatnak egymásra. Mert ha egy ilyen csapatba tartozik egy gyerek, akkor sokkal könnyebben viseli a nehézségeket, a csalódásokat, kevésbé fog szorongani, mert nem kell egyedül viselnie ezeket a terheket, sőt, ha igaz barátai vannak, nem kell kifelé teljesen mást mutatni magáról, mint amilyen valójában. Rájönnek, hogy önmagukért lehet szeretni őket és nem a jó osztályzatokért, a jó feleletekért.

Becsületről, összetartásról, a barátságról, a belső értékek fontosságáról, a bizalomról szól ez a tartalmas ifjúsági regény, mely a komoly témák ellenére mégis könnyed, izgalmas és nem nélkülözi a humort sem. 

Bea

"A matekfeladatok egyszerűek, mert csak egyetlen helyes megfejtésük van, de a beszélgetésekben százféle, ezerféle válasz is lehetséges - gondolta Tamás, és sosem értette, mások honnan tudják, mikor mit kell felelni társalgás közben." 

*****

"Az idő nem úgy haladt, mint a valóságban, hanem mint a rémálmokban."

*****

"A fejében hallotta anya hangját. (...) Mindig azt hajtogatta, hogy mindent csak érte csinál, minden csak azért van, hogy Tamás még jobb tanuló lehessen, és sikeres felnőtt váljon belőle. Tamás már torkig volt ezzel a szöveggel. Nem érdekelte a siker! Nem akart még több díjat. Barátokat akart! Nem a fényes, távoli jövőben, hanem most!

*****

"Az osztályaimban sokszor úgy éreztem magam, mintha kőből lennék, és nem tudnék beszélni, nevetni, örülni. A többiek jól ismerték egymást, együtt fociztak, gólt rúgtak, megbeszélték az összes sulis viccet és pletykát, kifigurázták a tanáraikat, izgultak a matekdoga előtt, aztán elrohantak a menzára. Én meg odaragadtam a helyemre, mint egy szobor a talapzatához. Az osztálytársaim nem szóltak hozzám, nem nevettek velem, nem hívtak focizni, nem ismertem a vicceiket, néha azt sem értettem, miről beszélnek, mintha a  fülem és az agyam is kővé vált volna".