Már több könyvet is olvastam ebből a 3-5-8 perces sorozatból, ennek a kötetnek most az a jellegzetessége, hogy minden mesét magyar szerzők írtak, akiket már egyébként is ismertem, ezért nagyon kíváncsi voltam, hogy kitől milyen stílusú ovis mesét olvashatok.
A könyv felépítése a megszokott, mint ahogyan a címe is mutatja, 3-5-8 perces mesék vannak a könyvben, bár én sosem mértem ezt le, de a lényeg, hogy vannak nagyon rövidke, közepesen rövid és kicsit hosszabb mesék. Mivel a legtöbb gyereknek egy esti mese nem elég, ezért meg lehet egyezni velük, hogy két rövidebbet, vagy egy hosszabbat szeretnének hallani.
Ezek a mesék azoknak a gyerekeknek lesznek különösen jók, akik most kezdik az ovit, vagy már járnak oviba, de bizony nem minden reggel mennek örömmel és dalolva. Hiába szeretik az óvó nénit és a társaikat, mégis van olyan reggel, amikor nem szeretnének oviba menni.
Ebben segítenek ezek a mesék. Megmutatják, hogy ezzel az érzéssel nincsenek egyedül, más gyerekek is szoktak így érezni, ugyanakkor ezekben a mesékben olyan kedves, szeretni való szereplőkkel, óvó nénikkel, dadusokkal és gyerekekkel találkozhatunk, hogy megjöhet a mesehallgató gyerek kedve ahhoz, hogy mégis elinduljon az oviba. Vagy éppen tökéletes arra, hogy előző este felkészítsük a gyereket a másnapi óvodai napra.
Persze, azért olvashatunk nagyon vicces meséket is, mint a Szenderka óvodába megy című mesét, amelyben a lassú, mindig alvó lajhárcsalád óvodába indul a kislányukkal, de a Megették az ovit című történet is meglehetősen mulatságos. Nagy kedvencem volt még a Kriszti apukája című mese, amelyben Kriszti úgy ébred egyik reggel, hogy ő bizony nem megy aznap oviba. Erre az apukája azt mondja, hogy sebaj, majd akkor ő elmegy helyette. Elég vicces helyzeteket szül, amikor egy igazi apuka úgy viselkedik, mint egy óvodás, úgy játszik, alszik, eszik, esetleg még rosszalkodik is, az udvari játékokról már nem is beszélve.
Olvashatunk csengettyűs sapkáról, amivel bármikor lehet az oviban varázsolni, az oviszsákokban lakó manókról, a sárkányról, akit Dorogi Andrásnak hívnak, a három dióban rejlő varázslatról, a hétfőről, ami eltörött, az ovis jelekről, a cipőfűzőkről, lufikról, barátságokról, ügyességről, jó tettekről és minden olyan fontos és izgalmas dologról, ami egy óvodást csak érdekelhet.
Ajánlom ezeket a meséket, sőt az egész 3-5-8 perces sorozatot, mert nagyon jó témák köré épülnek és talán egy kicsit csillapíthatjuk a gyerekek kíváncsiságát, mert alaposan körüljárhatunk velük egy-egy témakört, mint ebben a könyvben az óvodát és az oviba járást.
A könyvben szereplő mesék szerzői: Majoros Nóra, Dániel András, Wéber Anikó, Kertész Erzsi, Kiss Ottó, Adamik Zsolt, Szabó Borbála, Rádai Andrea, Bendl Vera, Csepregi János, Igaz Dóra, Vadadi Adrienn, Molnár T. Eszter, Kolozsi László, Mészöly Ágnes, Kiss Judit Ágnes és Zágoni Balázs. A rajzokat Baranyai (B) András készítette, éppen olyan színes, vicces, mozgalmas, mint a mesék.
Bea
"Az őserdő harmincharmadik emeletén, előkelő lombsátorban lakott egy lajhárcsalád. Alussza de Lomha asszony ereiben nemesi vér folyt, Álmos el Szunnyadó úr hősei pedig híres lovagok voltak. Családjuk sok hősi tettét muszáj volt kipihenniük, ezért naphosszat csak szundikáltak."
Majoros Nóra: Szenderke óvodába megy
*****
"Az oviszsákmanók sokfélék lehetnek: némelyik a zoknikra szakosodott, mások a sapkákra. A zoknimanók fő feladata a zoknikeverés. Amikor már mindenki hazament, zoknikat cserélgetnek egymással. Például pöttyöset egy csíkosért, traktorosat egy pillangósért. Két egyforma nem jó, ők elsősorban sorozatokat gyűjtenek."
*****
"De Lili nem akart belenyugodni a hétfőbe. Főként nem az óvodába. Abba pedig, hogy a felnőttek mondják meg, milyen nap van, na abba főleg nem!"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése