Nagyon-nagyon jól szórakoztam és mivel egy hosszú utazásra vittem magammal, még a férjemnek is felolvastam hangosan, míg ő vezetett. Így ketten derültünk a novellák csattanóin, ketten hatódtunk meg és együtt bólogattunk a kritikus, mai politikai helyzetet kigúnyoló írásokon.
Nagyon sokféle történetet olvashatunk ebben a kötetben, voltak nagy kedvenceink is. Sok szereplőben magunkra, a szomszédra, a munkatársainkra, a családtagjainkra, és a körülöttünk élő emberekre ismerhetünk.
A történetek hősei legtöbbször az esendő kisemberek, akik más életet mutatnak a külvilág felé, mint amilyet valójában élnek, ilyen például A bezzeggyerek Józsefnéja, aki végig a fiával és annak tanulmányi eredményeivel, munkájával és sikereivel dicsekszik a szomszédasszonynak, akinek a fia mindezek miatt a kisebbségi komplexus állapotát súrolja, de a történet vége igencsak meglepő.
Egyik kedvencem A hosszú élet titka című történet, melyben a Halál meglátogatja özvegy Jónás Tibornét, született Katona Emíliát. Emília néniben elég sok ismerősömre ráismertem, csak mondja és mondja, és se hall, se lát, tulajdonképpen annyira magányos és annyira feszíti a közlési kényszer, hogy észre sem veszi a nyilvánvalót, ami aztán mégsem annyira nyilvánvaló, hála Katona Emília hozzáállásának és vendégszeretetének.
Jaj és az Örökség! Rögtön a következő történet, aminek olyan vége van, hogy nagyon nevettem. Amin azon kívül, hogy a fejünket fogjuk, el is gondolkodhatunk, hogy mi történt volna, ha a főszereplő nem azt teszi, amit tett. És valóban, én is kaptam már hasonló emailt.
És haladhatnék tovább a történeteken, mert még így is nagyon jó felidézni, hogy melyik történetben mit is szerettem annyira, melyik volt, amelyik elszomorított, például A Märklin vasút, ami egy hőn vágyott, ám örökké kicsomagolatlan kisvasút története, a Beugrás viszont nagyon vicces volt.
Egy nagy-nagy kedvencem volt még a Mesterlövészek, ami a mai mesteremberek megbízhatatlanságát figurázza ki (és itt elnézést is kérek azoktól a szakemberektől, akik nem ebbe a kategóriába tartoznak) és egy házaspár a saját kezébe vette a dolgok elintézését.
Olyan ez a könyv, amit olvasás után ismét lehetne újra kezdeni, mert csak amíg ezt a bejegyzést írom és belelapoztam a könyvbe, újra elolvastam legalább három novellát, annyira jót tesz a lelkemnek és a kedvemnek.
Az írások rövidek, tömörek, lényegre törőek, ezért is maradhat meg nekünk, olvasóknak az elgondolkodás lehetősége, mert a szerző nem akar mindent feltétlenül elmondani. Hagyja, hogy mi kövessük és figyeljük ezeknek a kisembereknek a csetlő-botló lépéseit, olvassuk egyetértően hümmögve a társadalomkritikát megfogalmazó történeteket és mi magunk is belenézzünk, abba a bizonyos görbe tükörbe.
Könnyed, ismerős, megérint, meghat, elszomorít és szórakoztat! Olvassátok!
Bea
"- JÓ ESTÉT KÍVÁNOK! A Halál vagyok.
- Egy pillanat, nehezen nyitom ezt a láncot, várjon egy kicsit!
- Kérem!
- Na, itt is vagyok! A Díjbeszedőtől jött? Feladtam az összes csekket. Vagy kimaradt volna valami?
- Nem, kérem, nem a Díjbeszedőtől vagyok. Én vagyok a Halál.
- Engem tetszik keresni?
- Ön özvegy Jónás Tiborné, született Katona Emília?
- Igen, kérem én vagyok. Miről lenne szó?
- Nos, asszonyom, nem is tudom, hogyan szólíthatom...
- Emi néni. Engem mindenki Emi néninek szólít.
- Emi néni, kedves, bemehetek?
- Persze, tessék, jöjjön csak be, de tegye már meg, hogy leveszi a cipőjét. Nagyon érzékeny a padlószőnyeg, és épp kedden volt kárpit- és szőnyegtisztítás."
*****
"A gyászposzt, amelyet Dorottya szerdán délelőtt fél tizenegykor tett nyilvánossá, jelentős elérésre tett szert Ignác közel háromszáz ismerőse körében. A nap végén, amikor a temetéssel kapcsolatos teendők intézése után lemerülésközeli okostelefonján megnyitotta az applikációt, igencsak meglepődött. Összesen hetvenkilenc sírós arc érkezett, tizenegy szívecske és öt ölelős szívecske mellett jött még négy lájk, két döbbent és két dühös arc."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése