Maggie Doyne: Ég alatt, hegy fölött

Aki megment egy gyermeket, a világot menti meg

"Én egy olyan világról álmodom, ahol a gyermekkor megbecsült, védett időszak; ahol nem kell túl gyorsan felnőnötök, ahol egész nap nevethettek, játszhattok, ugrálhattok. Reptetésre váró sárkányokat, hintákat, üveggolyókat és vég nélkül bújócskákat látok benne nektek.

Egészséges ételekről álmodom számotokra, hogy nagyra nőjetek; zöldségekről, amelyeket begyűjthettek, gyümölcsfákról, amelyekről annyi gyümölcsöt ehettek, amennyit bírtok."

Egy csodálatos igaz történet egy nagyon jólelkű és hatalmas szívű fiatal lányról, Maggie Doyne-ról, aki egy amerikai középosztálybeli család lánya és aki úgy dönt, hogy a főiskola előtt egy évet utazással tölt. Ez az utazás aztán teljesen megváltoztatja az életét, eltéríti eredeti irányából. 

A történetet a legilletékesebb személy meséli el nekünk, Maggie tolmácsolásában ismerjük meg azt a fantasztikus életutat, amelyben utazásai végén megérkezik Nepálba és a folyómederben belenéz egy néhány éves kislány szemébe, aki kőtöréssel keres némi pénzt, hogy besegítsen édesanyjának, aki szintén ugyanezzel a munkával próbálja eltartani magát és a kislányát. Maggie fejében kérdések özöne kavarog. Miért dolgozik ez a kicsi gyermek? Miért nem iskolában van? Megtudja, hogy az oktatás Nepálban nem ingyenes és nagyon kevés szülő engedheti meg magának, hogy iskolába járassa a gyermekét. 

Maggie fejében egy hatalmas álom kezd éledezni. A tanulásra megtakarított ötezer dollárját átutaltatja a szüleivel Nepálba és elhatározza, hogy gyermekotthont és iskolát épít a nepáli gyerekeknek. 

Gyönyörű, letehetetlen történet, melyben hatalmas tiszteletet és elismerést éreztem Maggie iránt, mert megmutatta, hogy egyetlen ember is mennyit tehet a világ és emberek életének megváltoztatásáért, jobb irányba tereléséért. Ezzel a gondolatával és kezdeményezésével esélyt adott árva nepáli gyerekeknek a tanulásra, önmaguk megismerésére, arra, hogy tiszteljék és becsülni tudják ők is magukat és megmutatta, mennyi mindent tehetnek ők is a saját életükért. 

A fiatal lány azt vette észre, hogy hirtelen, rövid idő alatt ötven gyereke lett, ötven gyerek szólítja maminak, anyának. Hatalmas felelősség és hatalmas öröm. Az idő múltával nagyszerű, csodálatos embereket talál maga mellé, akikkel közösen megvalósítják az álmokat, és akik segítenek abban, hogy sok-sok árva és elhanyagolt gyerek kapjon esélyt a gyermekotthon és a később megépített iskola falai között.

Mindez rengeteg küzdelemmel és szívfájdalommal járt, hihetetlen szorongás, félelem és bizonytalanság kísérte ezt a küzdelmet és sajnos, néha tragédiák is történtek, amibe nem csak Maggie és a gyermekotthon nevelőinek és lakóinak a szíve szakad meg, hanem a mienk is. 

Döbbenetes, hogy a tíz év alatt mennyit ért el ez a lány és a mellé csatlakozott emberek. Létrehozott egy egész komplexumot, egy gyermekotthont, egy olyan zöld iskolát, a Kopila-völgy Iskolát, mely ingyenes és magas színvonalú oktatást biztosít több mint 500 gyermek számára. Nem csak Nepál legzöldebb iskolája lett, hanem az egész világon a legzöldebbek közé tartozik, ami mutatta elkötezettségüket a környezetvédelem iránt is. 

Maggie ekkor már a BlinkNow Alapítvány égisze alatt váltja valóra az álmait, hiszen a nagyobb elképzelések egyre több pénzt kívántak, amiért a lány nagyon sok előadást tartott, számos platformon mutatta be a Szurkhetben létrehozott gyermekotthont és az összes létesítményt.

Az írás nagyon jól találta meg az egyensúlyt Maggie nepáli mindennapjai és az iskolakomplexum gazdasági finanszírozásának bemutatása között, egy másodpercig sem volt unalmas. 

Annyira izgalmas és lenyűgöző olvasmány, hogy szinte csak akkor tartottam egy kis szünetet, amikor egy esemény annyira szívszorító volt, hogy le kellett tennem egy kicsit a könyvet. 

Mindez még azért is fantasztikus, mert Maggie Doyne még a harmincas évei elején jár és már ekkora életművet tud felmutatni. Igazi példakép.

Fantasztikus érzelmeket, csodálatos embereket, felnőtteket és gyerekeket ismerhetünk meg ebben könyvben, betekintést nyerünk Nepál kultúrájába és politikai helyzetébe, a legszegényebbek mindennapi életébe.

Inspiráló, lenyűgöző, szívhez szóló történet, egy nő bátorságáról és nagylelkűségéről, egy nagyon fontos munkáról, mellyel reményt és hitet tud adni nem csak a rászoruló embereknek, hanem azoknak is, akik segíteni tudnak. 

Bea

"Nem mindig tudtam eleget ahhoz, hogy feltegyem az emberiség nagy kérdéseit, vagy megpróbáljam megérteni, miért jut néhányaknak olyan sok, másoknak meg szinte semmi;  miért van az, hogy azok, akikkel én találkoztam, és akiknek tényleg olyan sok jutott, kivétel nélkül mind fehérek és szépek voltak. Ha az ember ilyen környezetben nő fel, nem kérdőjelezi meg a dolgokat."

*****

Az elutazás terveit szövögetve azon töröm a fejem, mi, az emberek családja,
hogy a csudába engedhettük idáig fajulni a dolgokat,
hogy egy folyóban több gyerekmunkást találjunk, mint vizet?

*****

"Néha a bátorság azt jelenti, hogy levegőt veszel,
amikor nem megy magától.

Máskor azt, hogy felemeled a telefont."