Maja Lunde: A Nap őrzője

Maja Lunde neve nekem már garancia. Egy szép, érzékeny, megható és lelket simogató élményre, a Hónővér is ilyen volt. Az Évszakok tetralógia második kötete A Nap őrzője, és míg a Hónővér a telet hozta el nekünk, ebben a könyvben a tavasz, az újrakezdés bír nagy jelentőséggel.

Ami pillanatnyilag elveszett. És nem csak a tavasz, hanem minden évszak. A kiskamasz Lilja a nagyapjával él, egy szürke, állandóan nedves, esős, sötét világban, melyben sosem süt a nap.

A felhők közül sosem bukkan elő a nap fénye, ezért nagyon keserves dolog volt bármit is termelni, nem nyílt egy virág sem és gyümölcsfák is eltűntek. Az emberek éheztek és talán éhen is haltak volna, ha Lilja nagyapjának nincs egy üvegháza, ahonnan háromnaponta gyönyörű, friss zöldséggel látta el a falu lakóit.

Nem történt volna semmi, ha egyszer Lilja nagyapja nem hagyja otthon az uzsonnáját és Lilja nem szalad utána. Egészen az üvegházig szaladt, ahol nem találta a férfit, sőt szép zöldségeket sem talált, és akkor követni kezdte nagyapját az erdőbe, ahová a gyerekeknek nem volt szabad bemenniük. Tulajdonképpen senki nem járt a sűrű, sötét, fény nélküli erdőbe a felnőttek közül sem, és azt sem tudta senki, hogy Lilja nagyapja oda jár. 

Az erdőn túl egy csodálatos világra bukkant a lány, ahol megismerkedett a Fiúval, a Kutyával és annyit ehetett, amennyit csak bírt, mert a völgy tele volt harsogó színű zöldségekkel és mézédes gyümölcsökkel, bogarakkal, virágokkal, madarakkal, ott volt az elveszett világ. És a Nap őrzője ott tartotta fogva a napot.

Lilja egy ideig nagyon jól érezte magát a Fiúval, mindennap meglátogatta ezt a csodavilágot, de aztán eszébe jutottak a falu lakói, a barátai, akik éheznek és fáznak, és úgy érezte, valamit tenniük kell.

A természet - legyen bármennyire szeszélyes és kiszámíthatatlan - körforgásába beleavatkozni nem szerencsés dolog és végzetes következményekkel járhat. 

Nagyon szép, megható mese ez a könyv, melyben fontos szerepet játszik a barátság, a remény, a szeretet, gyászfeldolgozás, bátorság, összefogás és összetartás. A jó és a rossz állandó körforgása, a félelem legyőzése a helyes és helytelen cselekedetek is jelen vannak a történetben, ami egyszerre nyomaszt és ad reményt, tragikus és mégis gyönyörű. 

Fontos mondanivalót és csodálatos képeket találunk ebben a könyvben. Az illusztrációk képei, színei tökéletesen érzékeltetik, felerősítik a történet hangulatait, érzéseit. A világos és sötét hátterű fejezetek a könyv hangulatát és a természet változásait nagyon jól átadták. 

Maja Lunde könyvei közel állnak a szívemhez, szeretem finom, érzékeny stílusát, amit Patat Bence fordítása zseniálisan megőriz és közvetít nekünk. 

Bea

"Az én világomban a Nap nem létezett. Az én világomban sűrű eső hullott a szántóföldekre és az erdőkre, az esőcseppek a tetőkről lepattanva ezernyi parányi csobbanással értek le a tócsákba. Itt nem létezett nyár, ősz, tél, sem tavasz, amelyet Nagypapa a legjobb évszaknak tartott. Nem létezett sem éjszaka, sem nappal, csak örök szürkület."

*****

"Tulajdonképpen mihez kezd az ember, amikor már nem játszik?
Csak kirándul másokkal? Leül a téren beszélgetni, és nem csinál semmit?"

*****

"Úgy hiányzik nekem a tavasz, ahogy egy anyuka,
futott át hirtelen az agyamon, bár nem tudtam, milyen a tavasz, se azt,
hogy milyen, ha valakinek van anyukája."