Ami pillanatnyilag elveszett. És nem csak a tavasz, hanem minden évszak. A kiskamasz Lilja a nagyapjával él, egy szürke, állandóan nedves, esős, sötét világban, melyben sosem süt a nap.
Nem történt volna semmi, ha egyszer Lilja nagyapja nem hagyja otthon az uzsonnáját és Lilja nem szalad utána. Egészen az üvegházig szaladt, ahol nem találta a férfit, sőt szép zöldségeket sem talált, és akkor követni kezdte nagyapját az erdőbe, ahová a gyerekeknek nem volt szabad bemenniük. Tulajdonképpen senki nem járt a sűrű, sötét, fény nélküli erdőbe a felnőttek közül sem, és azt sem tudta senki, hogy Lilja nagyapja oda jár.
Az erdőn túl egy csodálatos világra bukkant a lány, ahol megismerkedett a Fiúval, a Kutyával és annyit ehetett, amennyit csak bírt, mert a völgy tele volt harsogó színű zöldségekkel és mézédes gyümölcsökkel, bogarakkal, virágokkal, madarakkal, ott volt az elveszett világ. És a Nap őrzője ott tartotta fogva a napot.
Lilja egy ideig nagyon jól érezte magát a Fiúval, mindennap meglátogatta ezt a csodavilágot, de aztán eszébe jutottak a falu lakói, a barátai, akik éheznek és fáznak, és úgy érezte, valamit tenniük kell.
A természet - legyen bármennyire szeszélyes és kiszámíthatatlan - körforgásába beleavatkozni nem szerencsés dolog és végzetes következményekkel járhat.
Fontos mondanivalót és csodálatos képeket találunk ebben a könyvben. Az illusztrációk képei, színei tökéletesen érzékeltetik, felerősítik a történet hangulatait, érzéseit. A világos és sötét hátterű fejezetek a könyv hangulatát és a természet változásait nagyon jól átadták.
Maja Lunde könyvei közel állnak a szívemhez, szeretem finom, érzékeny stílusát, amit Patat Bence fordítása zseniálisan megőriz és közvetít nekünk.
Bea
"Az én világomban a Nap nem létezett. Az én világomban sűrű eső hullott a szántóföldekre és az erdőkre, az esőcseppek a tetőkről lepattanva ezernyi parányi csobbanással értek le a tócsákba. Itt nem létezett nyár, ősz, tél, sem tavasz, amelyet Nagypapa a legjobb évszaknak tartott. Nem létezett sem éjszaka, sem nappal, csak örök szürkület."
*****
Csak kirándul másokkal? Leül a téren beszélgetni, és nem csinál semmit?"
*****
"Úgy hiányzik nekem a tavasz, ahogy egy anyuka,
futott át hirtelen az agyamon, bár nem tudtam, milyen a tavasz, se azt,
hogy milyen, ha valakinek van anyukája."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése