Klara esetében persze furcsa lelkivilágról beszélni, hiszen Klara egy robot. Egy RB - robotbarát, olyan robot, akiket gyerekek mellé vesznek meg társnak, gyerekfelügyelőnek és boltban lehet őket megvásárolni. Ez már önmagában különleges, de Klara a robotok között is különleges, ugyanis ő egy kíváncsi robotlány, akit érdekelnek az emberek, érdekel a külvilág és meg akarja érteni az őt körülvevő világot.
Klara egy szeretni való robotbarát, akit a beteg Josie kiválaszt és édesanyjával hazaviszik, hogy ezután ott éljen velük. Mi Klara szemén és gondolatain keresztül ismerjük meg a családot, de elsősorban leginkább Klarát. A robotlány szeretné megismerni az embereket, megtudni, mitől ember az ember. És ez a könyv nagy kérdése is.
Ez egy utópisztikus történet, melyben a robotok békésen élnek az emberek mellett, segítenek, támogatják őket, miközben ők is intelligens lények. Fura volt, ahogyan néha kezelték őt, én teljesen emberszámba vettem. Olyan volt, mintha Klaranak szíve lett volna, mindent megtett volna Josiért.
Egy olyan társadalomba csöppenünk ebben a történetben, amelyben teljesen természetesek a robotbarátok, az emberek génmanipulálása, mégis vannak, akik ellenállnak a fejlődésnek, valamint a titokzatos betegségek is összefüggésben vannak a génekbe való beavatkozással.
Etikai dilemmák, kérdések a géntechnológiát illetően, valamint a mesterséges intelligenciával való békés együttélés, hová tart a világ, izgalmas, elgondolkodtató kérdéseket vet fel és feszeget ez a történet. Nagyon érdekes, hogy ennyire megkedveltem Klarát, mert legalább annyira emberi volt, mint a történet más szereplői. Naív, jószándékú és nagyon jólelkű társ, akinek legfőbb célja mindent megadni a gyermekgazdájának, a legjobb társalkodóvá válni, a legjobb segítővé és a legmegbízhatóbb társsá.
Nehéz spoiler nélkül írni erről a történetről, de nagyon fontos eleme Klara és a Nap kapcsolata, mely olyan, mint egy erős vallás, egy hit, ami egyrészt érthető volt, hiszen Klara a nap energiájával működött, másrészt szokatlan volt egy robottól, hogy istenként imádja a Napot, sőt úgy hisz is benne.
Megdöbbentő volt, amikor kiderült, hogy milyen másodlagos, vagy éppen elsődleges célból vásárolták meg Klarát. Engem meghatott Klara személye, mert egy olyan gép volt, akit már nem sok választott el az embertől. Magány, bánat, hit és racionalitás, szeretet és odaadás. Hol a határ az emberi érzelmek és egy intelligens gép tulajdonságai között, melyek határozottan emberiek?
Végig feszült és lassú tempójú a történet, az információk hiánya először kicsit zavaró volt, de egy idő után bele tudtam helyezkedni Klara helyzetébe és rájöttem, hogy én is csak annyit tudok, annyit látok és érzek, mint ő. Így vele együtt ismerkedtem az emberekkel, a világgal és próbáltam felfogni a körülöttem zajló eseményeket, képeket és az emberek gondolatait, akárcsak ő. Egy-egy információmorzsát sokszor sok helyre próbáltam beilleszteni, nem mindig sikerült, de éppen ez volt ebben a könyvben ennyire jó, hogy emiatt egyrészt nagyon olvastatta magát, ugyanakkor még napokkal utána is eszembe jutott melankolikus hangulata, megfejtésre váró mondanivalója.
Ezek után nincs más teendőm, mint kikölcsönözni a többi Ishiguro könyvet is a könyvtárból.
Bea
"Talán minden emberi lény magányos. Legalábbis potenciálisan."
*****
"- Néha jó lehet nem érezni semmit. Irigyellek."
*****
"Mind ez idáig nem gondoltam, hogy az emberek képesek a magányt választani.
Hogy akadhat néha hatalmasabb erő annál, mint az a vágy,
hogy elkerülhessék a magányosságot."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése