Így vagyok most Kate Hewitt-tal, nagy lelkesen már elő is jegyeztem két további könyvét a könyvtárban.
A Szerelem a múltból a már jól bevált két idősíkon játszódik, van a jelen és volt a múlt, amelynek a szálai a történet végére összeérnek, és így előfordulhat, hogy a múlt egy kicsit vagy nagyon, megváltoztatja a jövőt. Azoknak az embereknek a jövőjét, akiket megismerhetünk ebben a könyvben, és bizony nagyon rájuk fér egy kis változás, mert mindannyian küzdenek a múlt démonaival.
Elkövetett vagy vélt hibák hálójában vergődnek, ezáltal nem tudják úgy élni a jelenüket, ahogy kellene, hogy elégedett és boldog felnőttek lehessenek, hogy legyenek céljaik, terveik a jövőre nézve.
Kezdjük a múlttal. Sophie és Lily testvérek, 18 és 16 évesek, Londonban élnek a szüleikkel. 1944 végén járunk, Londonban dúl a háború, mindennaposak a bombázások, emberek százai halnak meg nap mint nap. A lányok a hadsereg szolgálatában adminisztrációs munkát végeznek, Lily elhunyt katonák családjainak írja levelek százait, ami az érzékeny lányt nagyon megviseli.
Sophie kettejük közül a kalandvágyóbb, ezért nagyon megörül, amikor édesanyja közli, hogy két amerikai katonát látnak vendégül vacsorára, a lelkész kérésére. Sophie azonnal kiveti hálóját Tom Rees hadnagyra, Lily pedig félszegen nézegeti Matthew Lawson törzsőrmestert, aki viszont alig szólal meg és alapjában véve nagyon különös fiú.
Velük részt vehetünk a 2. világháború utolsó hónapjaiban, átélünk bombázást, szerelmet és halált, háborút és szörnyűségeket, és közben próbálunk rájönni titkokra. Mi a titka Matthew-nak, miért olyan zárkózott, szomorú és szűkszavú?
A jelenben megismerjük Abby Reese-t, aki egy wisconsini almafarmon él édesapjával. Egyik nap betoppan a farmra Simon, hogy egy háborús érmet juttasson vissza a család részére, ami Abby nagyapjáé volt és a férfi nagymamája őrizte egészen a haláláig. Utolsó kérése az volt, hogy unokája juttassa vissza a tulajdonosának.
Abby és édesapja élete látszólag nyugodt és biztonságos, míg meg nem tudjuk, hogy milyen bűntudatban él a lány, az édesanyja és az öccse tizenöt évvel azelőtt bekövetkezett halála miatt. Hamar rájövünk, hogy egyáltalán nem nyugodt és biztonságos életet élnek ők ketten, hanem szörnyű magányos és feldolgozatlan traumákkal teli napokat és éveket éltek le így.
Ekkor megjelenik Simon, aki felkavarja ezt a csak látszólag idillikus életet és Abby ráébred, ez így nem mehet tovább, valamit tennie kell, hogy ne szaladjon el mellette az élete.
Közösen erednek a múlt nyomába és borzalmas, sötét tényekről szereznek tudomást, valamint egy titokról, ami sok ember életét változtatta meg a múltban és hatással van a jelenre is. Közben megismerik egymást és ők is gyógyulni kezdenek. Mert Simon sem csak az a kedves, aranyos fiú, akit Abby elsőre megismert.
Mindannyiuknak vannak titkai és rendezni való dolgai, de egymás és a múlt titkainak felfedésével lassan talán jó irányba haladnak.
A szerző a történelmi részleteket sem spórolta ki a könyvből, olvashatunk a londoni hétköznapokról a bombázások közepette, hogyan teremtették elő az emberek a mindennapi betevőjüket, milyen menedékhelyekre mehettek a bombázások alatt, hogyan történtek a mentések és helyreállítások egy-egy bombákkal teli éjszaka után. A wobbelini internálótábor szörnyűségeiről írtakat csak nagyon nehezen és könnyeimet nyeldesve tudtam olvasni.
Sosem hallottam még a Ritchie-boys-okról, azokról a fiatal német zsidókról, akik a háború előtt vagy elején Amerikába menekülve csatlakoztak a hadsereghez és különleges kiképzésben részesültek, hogy a háború végső időszakában tolmácsként és vallatóként legyenek az amerikai hadsereg szolgálatára. Akik szörnyűségeket éltek át, mégis igyekeztek emberek maradni.
Azt hittem, egy könnyed, romantikus könyvet olvasok majd, de ez attól sokkal keményebb és szívszorítóbb volt. Egy történet a második világháborúról, barátságról, szerelemről, kötelességről, bátorságról és reményről. Arról, hogy egy drámai pillanatban hozott rossz döntés mennyire befolyásolja az életet, és hogy ezt meg lehet-e bocsátani magunknak, másnak, az életnek.
Bea
"Telnek a napok és az évek, és rájössz, milyen messzire sodort az idő.
Hát nem ilyen az élet?"
******
"A titkok általában nem egészségesek, pláne nem családon belül."
*****
"Meg kell találni az utat, hogyan tovább...
Meg kell tudnod bocsátani önmagadnak...
Hogy boldog legyél. Valahogy."
*****
"Ne érezd magad bűnösnek, ne hibáztasd magad. Nincs értelme, még akkor sem, ha lenne okod ezt érezni. Nem változtathatod meg a múltat, csak a jövőt, úgyhogy válassz másik utat! Meg csupa ilyesmi, amiket folyton kiposztolnak a neten, vagy rányomtatják egy bögrére."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése