Ecsédi Orsolya: Juli vagyok, könyvmoly

Igazi könyvmoly könyv! Egy könyvmoly lányról szól, aki imád olvasni, aki a könyveiben él, aki kissé szétszórt és elvarázsolt, az osztálytársai gúnyolják is furcsa természete miatt, ezért nem is sikerült magának barátokat szerezni az iskolában.  

Miközben csak annyira furcsa ő, mint amennyire az olvasó, nehezen barátkozó fiatalok furcsák. Bár az igaz, hogy a 17 éves Juli azt állítja, hogy a valódi fiúkban nincsen semmi izgalmas és romantikus, nem kelhetnek versenyre a regények férfi alakjaival szemben. Ezt a gondolatát meg is osztja a padtársául kapott Dumával, aki arról kapta a nevét, hogy nagyon sokat beszél, minden témáról hosszan tud értekezni és mindenről van véleménye. Még Julit is meglepi, de időnként könyvekről is. 

Juli kedvenc hobbija az antikváriumdarálás, ami azt jelenti, hogy sorra járja az antikváriumokat, csak azért, hogy megsimogassa, kézbe vegye, megszagolja, kinyissa a könyveket, mert pénze az  nem nagyon van vásárolni. Egyik nap egy új és nagyon furcsa antikváriumot talál, ahonnan egy különleges könyvvel távozik. Több okból is különleges, először is azért, mert nem pénzzel kellett fizetnie érte, hanem nagyon különös fizetőeszközt kért tőle az ott dolgozó fiatal lány.

Másodszor pedig, és ez adja a könyv cselekményének másik vonalát, olyan ez a könyv, ami ténylegesen elrepít az olvasott világba, nem csak a képzeletében jelennek meg a szereplők, hanem Juli odakerül a könyvek eseményeibe és találkozik a hús-vér szereplőkkel. Akik esetünkben olyan férfihősök, akiket sokan szeretnek, akikért sok lány szíve dobog erősebben. 

Több ilyen főhőst is megismerhetünk a könyvből, akiknek Juli belekerül a világába, a korba, amelyben élnek és megtapasztalhatja, hogyan szeretnek kedvenc hősei. Valóban jobb-e, romantikusabb-e, kedvesebb, rátermettebb, gálánsabb-e az a férfi, az a főhős, akit egy-egy útja alkalmával megismer? 

A könyv egyik fő eleme a humor, nagyon jól szórakoztam ezeknek a könyvbéli hősöknek a karakterén, Juli kalandjain, és nagy megelégedésemre szolgált, hogy előbb-utóbb mindenhonnan visszatért a saját világába, mert szépen lassan rájött, hogy a könyvekben sem minden fenékig tejfel és közelebbről megismerve a történetek főhőseinek is vannak gyengeségei és hibái, amivel nem biztos, hogy Juli szeretne együttélni.

Megjelennek itt klasszikus és nem annyira klasszikus férfihősök, de annyira szerettem, hogy Ecsédi Orsolya minden ilyen karaktert humorral közelített meg, és Julinak sem ereszkedett rózsaszín köd a szeme elé, amikor ezekkel a hősökkel találkozott, hanem egyszerre szemlélte úgy őket, mint kedvenc könyvei hőseit, és mint férfiakat, akik nem feltétlenül bizonyították a rátermettségüket és szerelmüket. Legalábbis nem azt a szerelmet, amire Juli várt.

Nagyon tetszett, hogy Juli kalandjai során egyre több önbizalomra tett szert és sokkal jobban tudta állni az iskolai gúnyolódások, cikizések rohamát, sőt, az addigi hallgatag, buborékban élő lány egyre többször adott hangot a saját véleményének és állt ki saját magáért. Mindezt azért, mert a könyvben átélt kalandok során is szüksége volt erre a képességére, ezért a való életben szinte már könnyedén ment neki.

Szerintem nincs olyan könyvmoly, aki ne cserélne a főszereplő Julival, legalábbis akkor, amikor a könyvbéli utazásaira indul. Elgondolkodtam, hogy kik lennének azok a regényhősök, akikkel én szívesen találkoznék szerelem témájában, de nem jutott eszembe konkrét név és szereplő, inkább csak belső tulajdonságok, amelyekkel rendelkeznie kell egy férfinak és általában találok is ilyet az olvasmányaimban.

Bea

"Hiába próbálkoznék háromdimenziós fiúval, előre tudom, százszázalékos biztonsággal, hogy nem működne. Egyszerűen lehetetlen. azt sem tudom elképzelni, hogy ez megváltozna a közeljövőben, vagy akár a távoliban. Addig biztos nem, amíg csupa jelentéktelen, unalmas, minden misztikumot nélkülöző lúzerrel vagyok körülvéve. Most komolyan, még egy rendes történetük sincs! Mégis minek kéne felkeltenie az érdeklődésemet? Annak, hogyan járnak iskolába? Hogyan puskáznak a dolgozatoknál? Hogyan röhögnek csapatokba verődve a folyosókon, a röhejes hangjukon?

Nevetséges!

Köszi, én inkább maradok a valódi férfiaknál. Azaz a kitaláltaknál."

*****

"Azt álmodtam ugyanis, hogy olvasok. Vagy azt olvastam, hogy álmodok?"

*****

"Az utolsó napom itthon, mielőtt visszatérek az iskola langymeleg ölébe. Más értelmezések szerint mielőtt visszatoloncolnak a dzsungelbe, hogy szembenézzek egy csorda megvadult hiénával, akik a húsomat akarják lerágni."