Carsten Henn: A könyvsétáltató

Ismét egy könyv, amiben főszerepet játszanak a könyvek. Vagy inkább a könyvek közvetítette érzelmek és a segítségükkel kialakult kapcsolatok. Úgy gondolom, minden könyvmoly örömmel olvas olyan könyveket, amelyek könyvekről szólnak, vagy könyvesboltban, könyvtárban játszódnak.

A könyvsétáltatóról fogalmam sem volt, hol játszódik és hogy tulajdonképpen mi takar a könyvsétáltatás, de mindenképpen felcsigázta a kíváncsiságomat. 

Egy kedves, bájos történet, melyet nem is nagyon tudok egyik előző olvasmányomhoz hasonlítani, annyira eredeti és egyedi Carl Kollhoff, azaz a könyvsétáltató.

Carl egy könyvesbolt dolgozója, aki minden este becsomagol bizonyos könyveket és kiszállítja, azaz elsétál velük a megrendelőkhöz, akik meglehetősen különös emberek.

Carl sem hétköznapi figura, egy idős, magányos férfi, akinek egyetlen öröme a könyvek társasága és az, hogy ezeket az embereket az ismerőseinek tudhatja és örömmel szállítja nekik esténként a könyveket.

Hamarosan egy új barátra akad, Sasára a cserfes kislányra, aki nap mint nap megjelenik Carl útvonalán, kérés nélkül csatlakozik hozzá és be nem áll a szája. Carlt először idegesíti a kislány csacsogása, de hamar kialakul köztük egy szívet melengető barátság, és együtt hordják a könyveket a különös vevőkhöz, az olvasókhoz, akiket Sasa szemével is megismerhetünk, és a kislány kíváncsi természet lévén mindenkivel beszélgetésbe elegyedik. 

Így lassan megismerjük ezeket az embereket és örülünk, hogy a könyvek szeretete, az olvasás összehozza őket, láthatatlan szálak épülnek közöttük, ezért amikor Sasa néhány napig nem jelentkezik, Carl aggódni kezd, hogy mi történhetett vele.

Amikor pedig Carlt éri nagy csalódás és az életkedve is elhagyja, akkor őt is megtalálják a barátok és nem hagyják magára, segítenek neki és egy boldog, szép befejezése lesz a történetnek.

Szelíd, egyszerű történet, melyben a barátság, a szeretet fontos szerepet kap, de a legfontosabb a könyvek iránti rajongás és az olvasás szeretete.

Bea

"A könyvek kikövetelték, hogy újra meg újra elolvassa őket. Ahogyan a gyöngyök a viselést, mert még szebbek lesznek tőle, és kiváltképpen az állatok a simogatást, mert ettől érzik, hogy szeretik őket. Carl néha úgy érezte, hogy a sejtjeiből valók a könyvei betűi, pedig tudta, az évek során ő olvasta magába mindet."

*****

"Minden könyvben dobogni kezd egy szív, mikor valaki olvassa,
mert az illető szíve rákapcsolódik."

*****

"Tudod, nincs olyan könyv, ami kivétel nélkül mindenkinek tetszene.
És ha létezne ilyen, azt biztosan rossz könyv lenne.
Nem barátkozhatunk mindenkivel, mert nincs két egyforma ember.
Különben nem lenne senkinek egyénisége, saját bogara meg karaktere."

*****

"Ám az olvasás öntörvényű tevékenység. Erőltetni nem lehet."