Kell egy csapat 3.
A Banyavész és Nyanyacraft után megérkezett a Sárkányugatás is. Nagyon örülök, hogy újra találkozhattam az előző két kötetből megismert talpraesett, kedves és vicces főszereplőkkel, akik ismét belevetették magukat a kalandokba.
Zizu, Anka és Báti ismét nagy kihívással, pontosabban három nagy kihívással szembesülnek ebben a kötetben, ugyanis meg kell találniuk egy sárkányt, vagyis egy kutyát, aki pusztító sárkánnyá változhat, ha nem bukkannak rá időben, meg kell menteni a kórházban lévő Lóri bácsit az idősek otthonától és meg kell találniuk Kábelest, aki egyrészt magányos, másrészt megfagyhat a hidegben, harmadrészt pedig segíthet megtalálni Ulrikot, a sárkányt, vagyis a kutyát.
Egy izgalmas, vicces nyomozásnak lehetünk részei, melyben a gyerekeket kissé megkomolyodva láthatjuk viszont, a közösség összetartó erejét ismét megtapasztaljuk. A könyv megmutatja, hogy az összefogás, a közösen gondolkozás jó dolgokhoz vezethet, együtt erősebbek, bölcsebbek, mint külön-külön, jó dolog egy közösséghez tartozni, és örömteli dolog, amikor a sikerélményben is többen lehet osztozni.
Tetszett, hogy több fiatalt is megismerhettem, még színesebb és mozgalmasabb lett ez a rész. A sok feladat nagyon olvasmányossá és izgalmassá tette a könyvet, és jó volt látni, mennyire felelősségteljesen gondolkoznak ezek a fiatalok és milyen fontos nekik, hogy Lóri bácsi a balesete után is boldogan és nyugodtan folytathassa életét a megszokott körülményei között.
A szerzőtől már megszokott humor könnyeddé és vidámmá teszi a könyvet, ha én felnőttként ennyire jól szórakoztam rajta, akkor biztos vagyok benne, hogy a célkorosztálynak is tökéletesen vicces, kalandos, izgalmas, aktuális olvasmány.
Ne felejtkezzünk el a rímekben beszélő, boszorkányos magyar tanárnőről sem, aki ebben a részben is természetesen fontos szerepet kapott, bár mintha kevesebb lenne a vers és a rím, mint amit az előző kötetekben megszokhattunk tőle. Igaz, ezzel a tulajdonságával megfertőzte Ankát is, akit hirtelen érdekelni kezdett az irodalom és a régi irodalomkönyveit is elolvasta a benne lévő versek kedvéért. Barátai és Adél néni legnagyobb meghökkenésére egyre gyakrabban beszélt versekben.
Zizu, Anka és Báti szeretni való, jólelkű, bátorsággal megáldott gyerekek, akik nem szégyellnek segítséget sem kérni, ha szükségük van rá, mindenben feltalálják magukat, hatékonyan oldják meg a felmerülő nehézséget és beleérző képességük felnőtteket megszégyenítő.
Remek csapatot alkotnak ők hárman, de azt is tudják, hogy ha többen vannak, ha az egész osztályt bevonják a feladatokba, akkor még hatékonyabbak, ügyesebbek és többre juthatnak. Valamint rájöttek arra is, hogy még azok az osztálytársak is szívesen segítenek, akikről nem is gondolták volna.
Példát mutat ez a könyv abban, hogy hinni kell az összefogásban, a barátságban, az egymás iránti tiszteletben, segíteni érdemes és fantasztikus érzés. Odafigyelni más emberekre, komoly, felelősségteljes dolog, amit ezek a gyerekek nagyszerűen teljesítettek.
Ecsédi Orsolya nem tud nekem csalódást okozni, kíváncsian várom a történet folytatását. A könyvet ezúttal is László Maya illusztrálta, én mindig szeretem, ha az általam elképzelt szereplőket összevethetem az illusztrátor képzeletében megszületett rajzokkal. Ezekben az illusztrációkban is felfedezhető a finom humor egy-egy arckifejezésben, egy apró jelenetben, tökéletes társa a történetnek.
Bea
*****
"Én igenis azt mondom, hogy bírni és bízni illenék, hinni és bízni kellenék!"
*****
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése