Blogfaggató Orsival és Norbival

Ha nem jártatok még a Káptalantóti Liliomkert piacon, akkor mindenképpen vegyétek fel az "Egyszer látni kell" listátokra ezt a Balaton-felvidéken található, nagyon egyedi hangulatot árasztó piacot, ahol  mi első látogatásunk alkalmával szinte tátott szájjal sétáltunk végig. Nem is sétáltunk, lebegtünk és repkedtünk egyik sátortól a másikig, próbáltuk befogadni azt a sok szépséget és érdekességet, gyönyörű kézműves portékákat és házi finomságokat, amiket láttunk. Aztán rendszeres visszajárók lettünk. Bár 150 km-re van a lakóhelyünktől, 2-3 havonta elmegyünk és örömet okozunk magunknak ezzel az élménnyel.

És persze általában ilyenkor meg is lepjük magunkat és egymást valami szépséges és elbűvölő dologgal, amiből találunk itt bőven. Egyik nagy kedvencünk Cserépkuckó Orsi és Norbi színektől és formáktól harsogó, elvarázsoló standja, ahol legelső vásárlásunk egy nagyon bájos tányér és egy teás csésze volt. A csésze hamar elköltözött tőlünk a lányunkkal együtt, amikor elkezdte felnőtt életét, de jó néha ott, nála viszontlátni, a tányér viszont még megvan és én azt gondoltam, hogy azt magamnak vásároltam, de egyre többször vettem észre, hogy mindenki azt veszi ki elsőként magának a szekrényből, így azóta beszereztem még kettőt, de úgy érzem még néhány szín hiányzik belőle. Vannak dekorációs tárgyaink is tőlük, nagyon imádjuk őket, és mindig van valami következő, amit kinéztem és legközelebb szeretnék megvásárolni. 

Amikor Kapolcson, a Művészetek Völgye Fesztiválon jártunk, volt szerencsénk új otthonukban meglátogatni őket Taliándörögdön és belesni a műhelyükbe is, látni, hogyan készülnek gyönyörűséges tárgyaik, amelyeket szinte sértés tárgyaknak nevezni, mert mindegyiknek lelke és kisugárzása van. 

Orsival és Norbival hosszú órákig tudnánk még beszélgetni, annyi közös témát és érdeklődési kört találtunk, de elsősorban nektek szeretném bemutatni őket, talán ti is Cserépkuckó rajongóvá váltok.

Orsit és Norbit munka közben találtuk. Ez a blogfaggató elolvasása után nem lesz meglepő. :)

1. Mikor kezdtetek el a kerámiázással foglalkozni, mit csináltatok előtte? Együtt vagy külön-külön kezdtétek? Minek készültetek 18 évesen, volt e valamilyen elképzelésetek, hogy mit fogtok csinálni, vagy hogy mik szeretnétek lenni? 

Orsi: Kerámiázással  és az agyaggal a 90-es években a főiskolán kerültem kapcsolatba. Fakultációként volt választható, azóta nem eresztett! Külön kezdtük, mert Norbit én fertőztem be az agyagfüggéssel, miután találkoztunk. Fogalmam sem volt 18 évesen mit fogok kezdeni magammal.

Norbi: Igen, akkor kezdtem jobban a kerámiázás után érdeklődni, amikor találkoztunk. Aztán egyre inkább beleástam magam, majd a kezdeti felrakásos technika után megtanultam korongozni is egy felsőtárkányi fazekas, Kupihár János segítségével. 18 évesen? Inkább arról nem mesélek, mik történtek.

2. Gyerekkorotokban is szerettétek  a gyurmázást, rajzolást, fúrás-faragást, vagy felnőtt korotokban találtatok rá a kreatív vénátokra?

Orsi: Nem nagyon volt rám jellemző az ilyen jellegű kreatívkodás, színjátszottam, olvastam, írtam (időnként kötöttem 😃)

Norbi: Engem valahogy mindig érdekelt a bármivel való "szöszmögés"..., szereltem, faragtam, kovácsoltam és imádtam rajzolni, akkori rajztanárom, Orosz Pista bácsi erősen igyekezett motiválni, hogy ne hagyjam abba, de túlságosan zabolátlan voltam...

3. Kellett e feladnotok valamit azért, hogy ezzel foglalkozzatok? Nagy áldozat-e az, hogy általában a hétvégétek sem pihenéssel telik?

Orsi-Norbi: Mindent! Én Egerben éltem, elváltam, Norbi salgótarjáni, onnan költözött hozzánk (van egy lányom aki most 19 éves). Ott egy panel második emeletén kezdtük a kerámiákat együtt készíteni (ahol dolgoztam akkor, az egri hajléktalan szállón, mint utcai szociális munkás, volt kerámia csoportom és két kiállításunk is Egerben, ezt el kellett mondanom, mert nagyon büszke vagyok rá❤️), hűtő helyén kemence, mindenhol száradó alkotások, asztal fele étkező, másik fele "műhely", egy idő után érezni lehetett ebben a változtatni akarás szelét, így kerültünk, eladva-feladva minden addigit, Káptalantótiba, onnan pedig 7 év után Taliándörögdre.

A pihenés olykor igen jól jönne, időnként lopunk fél délutánokat magunknak, de ezen biztosan változtatni kell, hosszútávon sajnos vissza tud ütni, ha nincs pihenés!

4. Így, hogy saját magatok vagytok egyszerre főnök és alkalmazott, mennyit dolgoztok naponta, mennyi szabadidőtök van?

Egyfolytában dolgozunk, nem vagyunk túl kíméletes főnökei magunknak. 😃

5. Mivel a kerámiázás számotokra munka, ezért van e valamilyen hobbitok mellette?

Orsi: Írok, verseket, novellákat és én imádok táncolni, olykor tök hangerőn zenében úszva, egyedül a konyhában követem el ezt. 😃

Norbi: Zenélek. Ahogy elköltöztünk, az akkori zenekarom sajnos az évek során elmorzsolódott (Viszonylag Új), de jelenleg elektronikus hangszerekkel, zeneszerkesztőkkel írok zenéket, így élem most ki magamból ezt!

6. Hogy történik a munkamegosztás? Ki találja ki, hogy mi készül, ki formáz, ki fest, ki éget, stb. Egyáltalán, mi a menete az alkotásaitok készítésének?

Az évek alatt rutinosan kialakult ez! Megvan a jól bevált munkafolyamat.(Norbi korongozik, én a figurákat, faliképeket, nagy tálakat készítem, van hogy mindketten mázazunk.)

Vegyesen találjuk ki, ha egy ötlet bebogaràszik a fejünkbe azt mindig úgy forgatjuk, amíg olyan nem lesz, amire gondolunk, lélekkerámiás, cserépkuckós!

7. Van olyan, hogy leálltok, mert besokalltatok? Adtok-e magatoknak egy kis szabadságot, mentek-e nyaralni, vagy azért ez nem ilyen egyszerű?

Lenne, de nem állunk meg..., besokallunk, kiégünk, elfáradunk, de ezektől függetlenül mindig csináljuk.
Hasalásokból feláll', ruha igazít', leporol' és megyünk előre.

9. Miben találtok ihletet az új alkotásaitokhoz? Ez a gyönyörű színvilág a kezdetektől fogva jellemző a termékeitekre? Hogyan alakítottátok ki ezt az imádnivalóan cuki, vidám színekben tobzódó stílusotokat? A zsebmadár, a cicusok, kutyusok, azt sejtetik, hogy szeretitek az állatokat. Vannak állataitok, akik segítenek az alkotásban?

Amióta Cserépkuckóként működünk - 2011- a színvilág és formavilág felé való törekvés, ez volt, ami kialakult! Színekben az élénk, nem szokványos párosítások, formában ez a bohémos, senkire-semmire sem hasonlítós, talán ezt sikerült is elérni!

A madaraknak külön története van (de szinte minden alkotásnak), a lányom amikor Tótiban laktunk, talált egy gyökeret..., hazavonszolta, mi meg kerülgettük jó sokáig, mígnem egyszer csak bevillant, mi lenne, ha teleraknánk kerámiamadarakkal? És így is lett, aztán az ágon madarak..., nem volt megállás 😃

Vannak állataink, Pisti kutya, macskák (Pufi, Rózsi, Cecil) és mit ne mondjunk, bőven adtak, adnak inspirációt.

10. Mit ad nektek a kerámia? Miben rejlik a varázsa? És szerintetek miért tudtok ennyi embert az alkotásaitok rajongóivá tenni, mivel fogjátok meg őket?

Kiteljesedést!

Mikor valaki megérzi bennük a valóban "lelket"!

Imádjuk őket készíteni, szerintem ez át is megy rajtuk afelé, aki megfogja, meglátja, használja, otthonát díszíti. Nagyon sokat beszélgetünk a vásárlókkal - vannak, akikkel barátságba beszélgettük magunkat 😃- van akinek nincs igénye erre, akkor azt kapja, vagy csak egy ölelést!

Nagyon fontosnak gondolom, hogy akikkel találkozunk, mondjuk pl.vasárnaponként a Liliomkert Piacon , azt "éljük" is, mert olyan jó, amikor úgymond egy tárgyon keresztül, amit mi alkottunk és  közvetít, elénk tárul egy másik ember története.

11. Van-e még más művészeti ág, amiben el tudnátok magatokat képzelni, illetve szívesen kipróbálnátok?

Orsi: Írnék!

Norbi: Zenélnék!

12. Milyen nehézségekkel kellett szembesülnötök pályátok során, mire eljutottatok idáig? Van-e, amin ma már mosolyogtok, de akkoriban egyáltalán nem így néztetek a problémára? 

Elsősorban, ami minket teljesen megdöbbentett, hogy mennyire semmibe veszik a szellemi tulajdonod! Mi nagyon sok negatív tapasztalattal a hátunk mögött, emiatt jogvédettük az alkotásokat, de ettől függetlenül a mai napig szembesülünk ezzel a jelenséggel!

Másrészt miután nekünk ez nem hobbi, hanem megélhetés, igencsak voltak az évek során nehéz pillanataink...

Azon szoktunk csodálkozni, hogyan éltük túl 😃

13. Hogyan szeretnétek látni magatokat 10 év múlva? 

Egy lakókocsival hajtunk bele a végtelenbe és csak utazunk, utazunk....😃

Kedves Orsi és Norbi! Ez nagyon tetszik, kívánom nektek, hogy legyen így, mi egy másik lakókocsival majd hajtunk utánatok. Köszönöm, hogy válaszoltatok a kérdéseimre, nagyon örülünk, hogy megismerhettünk benneteket és hogy alkotásaitokon keresztül mindennap részesei vagytok az életünknek. 

A Cserépkuckót megtalálhatjátok facebookon és instagramon, ahol további képeket találtok szépséges alkotásaikról, valamint vasárnaponként a káptalantóti Liliomkert piacon.