Zelei Anna: Az elveszett erdő

Hogy vannak a magyar erdők, ki fog vigyázni rájuk és van-e jövőjük?

Sajnos az alcímre a könyv elolvasása után nem tudok jó hírekkel szolgálni... A magyar erdők nincsenek jól, nem tudom, hogy tudunk-e rájuk vigyázni, illetve elég-e azoknak a szervezeteknek és magánembereknek a munkája és kitartása, hogy mentse a menteni valót.

Az előző sorokat még ama bizonyos kormányrendelet megszületése előtt írtam, most már azt írom, hogy vannak, akiknek semmi nem számít és az ökológiai és klímaválság kellős közepén hoznak egy ilyen rendeletet. Ez olyan, mintha egy égő házra egy zsák izzó parazsat öntenének és azt hinnék, hogy majd minden rendben lesz, a tűz szépen kialszik és a ház is megmarad.

Ez a könyv egyszerre nagyon informatív, elszomorító és mégis gyönyörű. Tele van szépséges fotókkal erdőkről, fákról, tájakról, madarakról, az erdő csodálatos élővilágáról. De nem csak a fotók miatt gyönyörű ez a könyv, hanem amiatt a temérdek információ miatt, amit az erdőkről, a fák életéről és ezzel összefüggésben az erdő egész élővilágáról megtudtam. Fantasztikus élet folyik az erdőkben, minden mindennel összefügg, ebből a könyvből sok mindent megtudtam, amiről eddig nem sok fogalmam volt. 

Fotó: Zelei Anna

"Zelei Anna dendromán agrármérnök és grafomán fotós, de elsősorban elszánt környezetvédő. A könyv teljes bevételét a haza természetvédelem számára ajánlotta fel."

Zelei Anna instagram oldalát régóta követem, csodálatos fotók fákról, természetről, tájakról, minden képet átitat a természet szeretete, ezért kíváncsi voltam erre a könyvre.

Fantasztikus élmény volt, csak lelkendezve és áradozva tudok róla mesélni, mert bár elszomorított, hogy mennyire nem vigyázunk az erdeinkre és egyre kevesebb egészséges erdőterület van az országunkban, azokat viszont egy csodának tartom és nagyon nagy örömet okozott ennek a könyvnek az olvasása. 

Olvashatunk ebben a könyvben visszautazva a múltban az erdők történelméről, ami sajnos nem túl szívderítő, ugyanis az ember már a múltban is befolyásolta az erdők állapotát és gazdasági célokra használt fel olyan erdőket és olyan fákat, amivel visszafordíthatatlan károkat okozott. Bár az evolúció fantasztikus dolgokra képes, jellemző rá az alkalmazkodás és a csodálatos megújulás, sokszor nem bírja a versenyt az emberek romboló hatásaival. 

Fotó: Dornics Ákos

Megismerjük az erdőinkben ma élő fafajtákat, valamint azt is, hogy melyik az őshonos és melyek az invazív, behatoló fafajták, amelyek elterjedésükkel felboríthatják az erdők ökológiai egyensúlyát. Tájékozatlanságomat bizonyítja, hogy fogalmam sem volt arról például, hogy az akác egy ilyen invazív faj, amely tulajdonképpen nem igazán kívánatos az erdők ökológiai jóléte szempontjából, az embereknek viszont gazdaságilag nyereséges és ipari célokból nagyon sok területet meghódított magának az emberek segítségével.

Elkeserítő, hogy nagyon kevés olyan erdő van Magyarországon, amelyet fajgazdag, természetközeli erdőként jellemezhetünk, változatos összetételű és korosztályú fákkal, sokszínű és felbecsülhetetlen élővilággal. Valaha csodaszép, hatalmas erdőkkel, őslápokkal büszkélkedhetett  a Kárpát-medence, de ma már sajnos alig  fellelhetőek ezek a ritka növénytársulások, élőhelyek, a természetvédők azonban mindent elkövetnek, hogy a maradék csodákat megőrizzék a jövő számára. 

Megtudjuk, mik alkotják egy erdő meghatározó elemeit, mitől működik egy erdő. Ez egy varázslat és csoda is egyben, talán nem is gondoljátok, hogy az elkorhadt, kidőlt fára is szüksége van az erdőnek, minden mindennel összekapcsolódik, és a legjobb lenne, ha nem bolygatnánk, mi emberek, mert a globális felmelegedés korában hatalmas szükségünk van az erdők létére, a munkájukra, amit értünk emberekért is végeznek.

Fotó: Pauleczki Renáta

Olvashatunk az erdő vadvilágáról, vadászatról, erdészetről, valamint arról, hogy milyen ökoszisztéma-szolgáltatásokat nyújt nekünk, embereknek az erdő. És milyen hálátlanok vagyunk mi, emberek. Itt nem magamra gondolok, mert én imádom az erdőt, szoktam ölelgetni is a fákat, bár most még óvatosabban fogok járni-kelni az erdőkben, és azt sem tudom, hogy a fának esik jól-e az ölelés, vagy inkább nekem, mert megérzem a fa energiáját és valami nagy-nagy melegséget, bölcsességet, megnyugvást érzek, amikor megölelek egy fát. 

Szóval olyan szolgáltatásokat nyújt nekünk az erdő, amit mi nem fizetünk meg rendesen. Nem adunk közel sem annyit cserébe, mint amit az erdő megérdemel és ami egyensúlyban lenne azzal, amit mi kapunk az erdőktől.

Nagyon ajánlom ezt a könyvet, mert úgy védi a természetet és az erdőket, hogy közben mesél, szórakoztat, felébreszti a felelősségérzetünket, és eddig is valami csodaként és örömforrásként tartottam számon az erdőket, most valahogy még közelebb kerültek hozzám, a legutóbbi erdősétánk alkalmával teljesen más szemmel néztem rájuk, valahogy a részük akartam lenni és úgy éreztem, ők is érzik ezt. Éreztem a kedvességüket, a méltóságukat, a szeretetüket és megértésüket. Megnyugtattak, körbevettek, ott voltak. 

Ez ismét egy olyan könyv, amit bár könyvtárból kölcsönöztem, szeretném a könyvespolcomon is tudni, mert ez egy olyan téma, ami nagyon aktuális és bármikor jó belefeledkezni a könyv fotóiba és fejezeteibe. Ez egy olyan könyv, amit mindenkinek olvasnia kellene.

Bea

Fotó: Juhász Judit

"Ha csak azt a  csodát nézzük, hogy leveleikkel oxigént tudnak termelni és képesek megkötni azt a szén-dioxidot, ami a legnagyobb arányban felel az üvegházhatásért, hát már csak ezért is köszönetet kellene mondanunk minden egyes fáért."

*****

"Az erdő földünk legbonyolultabb és legfejlettebb életközössége, egy gigantikus szuperorganizmus, többmilliárdnyi  élőlénnyel, melyek kéz a kézben járnak egymással, és ha egy is kiesik a sorból, már nagyon sokat szegényedtünk. Minél jobban megismerjük az erdőket, annál kevésbé lesz igaz, hogy nem látjuk a fától az erdőt. Azt a nélkülözhetetlen erőt, ami védi és élteti az egész emberiséget."

*****

"Ha valaki megkérdezné a Természetet, hogy mit szól ahhoz a sok  lombkoronasétányhoz, amit az utóbbi években felállítottak, akkor valami hasonló választ kapna:

"Eddig csak a talajainkat tapostátok, most már a lombunkat is akarjátok? Álljatok ki a legközelebbi hegytetőre és nézzetek körül!"

Fotó: Zelei Anna