Blogfaggató Debreczeny Zoltán festőművésszel

Debreczeny Zoltán képeivel Kapolcson találkoztam először, jó néhány évvel ezelőtt. Minden évben megcsodáltam őket. Legelőször élénk, ragyogó színei ragadják meg a szemet, majd mozgalmas, vidám, kedves jelenetei tartanak fogva, mert ezekre az élettel teli képekre nem elég egy pillantás, ezekbe bele lehet feledkezni, ha sokáig nézzük, mi is ott érezzük magunkat a vásznon, egy-egy szépséges és mókás kép helyszínén, a kép szereplői között. Amely szereplők megragadják a figyelmünket és valamiért ismerni akarjuk az életüket, a gondolataikat.  Ha ehhez a művész úr egy történetet is elmesél esetleg a kép keletkezéséről, megszületéséről, akkor még egy bónusz fantasztikus élményben is részünk lesz. 

Petrik Adrien: Szemérmetlenül jól

Nagy szeretettel és rajongással olvastam Petrik Adrienn korábbi könyveit, az Asszony és háza, A másik kert, A hideg szóda élvezete fantasztikus élményeket adott nekem néhány évvel ezelőtt.

Akkoriban kíváncsi lettem az asszonyra is, aki ennyire elvarázsolt a kertjével, a házával, aki meglepett az oldalakon egy-egy finom étellel. De akkor még úgy éreztem, hogy olyan a szerző, mint a Mátyás király meséjében az okos lány, aki adott is, meg nem is, hozott is, meg nem is.

Nicholas Sparks: A kívánság

Régen olvastam már Nicholas Sparkstól, pedig a neve nekem garancia egy jó olvasmányhoz, és ezt a megállapítást ezzel a könyvével sem cáfolta meg. Nagyszerű, érzelmes, szívet-lelket megérintő történetet találtam a nem túl sokat eláruló és nem túl jellegzetes cím alatt. 

Ez egy sztori a sztoriban történet, múlt a jelenben, melyet Maggie a világhírű fotós mesél el ifjú kollégájának, aki főnökasszonya minden régi történetét nagy érdeklődéssel és együttérzéssel hallgatja. Maggie lesújtó diagnózist kapott az egészségét illetően, a rák megtámadta a szervezetét és a kezelések nem mutatnak javulást, így a nő élete közepén visszatér fiatalkora emlékeihez és ezt megosztja a munkában nagyon rátermett fiatalemberrel.

Zelei Anna: Az elveszett erdő

Hogy vannak a magyar erdők, ki fog vigyázni rájuk és van-e jövőjük?

Sajnos az alcímre a könyv elolvasása után nem tudok jó hírekkel szolgálni... A magyar erdők nincsenek jól, nem tudom, hogy tudunk-e rájuk vigyázni, illetve elég-e azoknak a szervezeteknek és magánembereknek a munkája és kitartása, hogy mentse a menteni valót.

Az előző sorokat még ama bizonyos kormányrendelet megszületése előtt írtam, most már azt írom, hogy vannak, akiknek semmi nem számít és az ökológiai és klímaválság kellős közepén hoznak egy ilyen rendeletet. Ez olyan, mintha egy égő házra egy zsák izzó parazsat öntenének és azt hinnék, hogy majd minden rendben lesz, a tűz szépen kialszik és a ház is megmarad.

120 ezren fesztiváloztak a 31. Művészetek Völgyében

Fotó: Fekete Tibor Kristóf

A Művészetek Völgye történetében először tehették ki a szervezők a megtelt táblát, a csütörtöki napon ugyanis 15 000 látogatót vonzottak a programok. Az ország legnagyobb összművészeti fesztiválján a 10 nap alatt 120 000 látogató volt, akik 2000-nél is több program között válogathattak, 40 helyszínen és 3 településen, Kapolcson, Taliándörögdön és Vigántpetenden. Jövőre 2023. július 21-30. között találkozunk.