Barbara Cantini: Halálka
A történet, amin meghalsz a nevetéstől
Szerencsére nem haltam meg (upsz, tudom, nem túl jó poén, de annyira adta magát...:D), de nagyon jól szórakoztam és nagyon szerettem ezt a történetet. Halálka, a zombilány a szívembe lopta magát, pedig sosem szerettem a zombis történeteket, sem könyvben, sem filmben.
De ezt a morbid kis mesét nem lehet nem szeretni. Először is nagyon aranyos az illusztrációja és éppen annyira vicces, mint a történet. Halálka, eltekintve attól, hogy egy zombi, egy magányos kislány, aki nénikéjével él egy roskatag villában.
Mivel más, mint a többiek, ebből adódóan magányos és nincsenek barátai, pedig ő nagyon szeretne a falubeli gyerekekkel barátkozni és játszani velük a réten. A nagynénje megtiltotta neki, hogy valaha is mutatkozzon a gyerekek előtt, mert attól félt, ha felfedezik őket, akkor elzavarják mindkettőjüket a faluból és akkor mi lesz velük.
Halálkának különböző ötletei támadtak, hogyan kerülhetne közelebb a falu gyerekeihez, de a nagynénje elájult, amikor meglátta, én pedig nagyon jól szórakoztam. De egyszer csak siker koronázta a próbálkozásait, és a gyerekek, akik nem nézték a színét és a származását, szívesen játszottak és barátkoztak vele.
Szerintem aranyos kis mese, azt gondolom, hogy a gyerekek jól szórakozhatnak rajta, amennyiben a szülőket nem riasztja el és a kezükbe adják, vagy elolvassák nekik.
Stéphanie: Savanyú uborka csokoládéval
Teljesen véletlenül láttam meg a könyvtárban sorban állás közben ezt a könyvet és nagyon megtetszett a címe. Egyszer volt egy ismerősöm, aki a lekváros kenyeret parizerrel ette, ez volt az első gondolatom a könyvről. 😀
Ez egy ifjúsági regény, aminek a keletkezése is igen érdekes. Egy 14 éves kamaszlány meséli el életének néhány, nem a legjobb hónapját. Amikor úgy érezte, hogy összeesküdött ellene a világ, amikor már minden osztálytársának megjött a menstruációja, csak neki nem, amikor a szülei sem szerették és foglalkoztak vele, sokkal fontosabb dolgaik voltak, mint ő.
A 16 éves Stéphanie titokban juttatta el a kiadóhoz a naplóját, ami ebben az időszakban született. A szerkesztőt meglepte az írás érettsége és eredetisége, ezért a szülők meggyőzése után és névtelenséget ígérve megjelenhetett a könyv.
Ez egyébként nagyon jól hangzik, de olvastam a könyvről, hogy egy francia regényíró, Philippe Labro magáénak ismerte el, így valószínű, hogy csak egy jó marketingfogás volt egy Stéphanie nevű lánynak tulajdonítani a könyvet.
A történetben Stéphanie még csak 14 éves, és az írásával szinte beleláthatunk a fejébe, átérezhetjük, hogy mit érez egy serdülőkorban lévő lánygyermek. Hozzá kell tennem, hogy a könyv nem most született, hanem 22 éve, néhány helyen akár elavultnak is tűnhet, de eléggé örökérvényű igazságokat hordoz a kamaszkorból, egy kamasz lelkéből és gondolataiból.
Ami helyenként igen nyers és durva, és a helyzet is, miszerint ennyire elhanyagolták a szülei, vettek neki egy macskát és nem foglalkoztak vele különösebben. Mikor ilyet olvasok, egy kicsit én is magamba mélyedek, hogy a 17 éves fiammal foglalkozom-e eleget, igényelné-e többet, jó-e a kommunikációnk, megtaláltam-e hozzá az utat, tudnám-e jobban csinálni. Éppen most láttam a témában egy könyvet, lehet, be is szerzem, hogy képben legyek.
A könyv ifjúsági, de érdemes szülőknek is elolvasni, és kamaszoknak is, mert segíthet. Nagyon eredeti gondolatai vannak a főhős Stéphanie-nek, és első benyomásra tetszett a könyv, bár az azért erősen elgondolkodtatott amikor megtudtam, ki az eredeti szerző, úgy érzem, kicsit át lettem verve. De fenntartom a véleményem, hogy egy figyelemre méltó, olvasásra nagyon érdemes könyv a kamaszkorról.
Bea
"Listákat készítek dolgokról.
Ha az ember listát készít a dolgokról, jobban a szemébe tűnik,
amit első látásra nem vett észre, ami persze nem jelenti azt,
hogy jobban meg is érti a dolgokat, de mégis, a lista, az segít."
*****
*****
"Ha a szülők a valódi neveden szólítanak, résen kell lenni,
mert komolyan beszélnek, és ha komolyan beszélnek,
az nem vezet jóra."
*****
"Undorító grimaszt vágtam a tükörképemre,
de olyat, amelyiktől feláll a szőr az ember hátán és kirázza a hideg;
az ilyen grimasz után, ha normális képet vágsz, holtbiztos,
hogy szépnek találod magad.
Jó taktika: minél ocsmányabb a grimasz, annál jobb utána."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése