Ez a könyv a kortárs roma drámairodalom 5 friss alkotását mutatja be, mely alkotások tökéletes témái lehetnek drámafoglalkozásoknak, beszélgetéseknek és vitáknak. Többszereplős színdarabokat olvashatunk ebben a kötetben, mintegy folytatásaként az első Roma hősöknek, amelyben monodrámák szerepeltek.
A Független Színház Magyarország második roma drámakötetében magyar, román, ukrán, délszláv, angol, azaz európai darabokat olvashatunk. Járunk a második világháborúban, a koszovói háborúban, a mai Erdélyben, a hetvenes években és napjainkban játszódó történetet is megismerünk ezekben a drámákban.
Felvetődhet a kérdés, hogy mit jelent az, hogy roma dráma. Romák írták? Romákról szól? Romáknak szól? Sokan tudják vajon, hogy van Magyarországon a Független Színház, amelynek tevékenysége nagyon fontos és egyedi? Itt együtt dolgoznak romák és nemromák. A könyv mindenkinek szól.
A könyvben olvasott drámákban főként roma szereplőket ismerhetünk meg, akiket nagyon változatos szerepekben láthatunk, és csak néhol tűnnek fel nemroma karakterek, és nem is lehet eldönteni, hogy fontos szerepük van-e vagy teljesen elhanyagolható, ezekben az írásokban mindenesetre nem az övék a főszerep és sajnos mégis nagy dolgok múlhatnak rajtuk.
Kit nevezünk hősnek? Mitől lesz hős valaki? Szerintem egyértelműen attól, ha valaki másért tesz valamit, bátran kiáll egy másik emberért, egy közösségért, egy eszméért, vállalva az összes következményt, amivel ez a tette jár. Sokszor egy helyzet szüli a hőst, és mindaddig nem is tudja magáról, hogy ő ennyire kemény, bátor és tiszteletre méltó, hogy képes arra, amit véghezvitt.
A Roma hősök öt drámájában nem csak öt hőst ismerhetünk meg, hanem sokkal többet. Olyan szereplőkkel találkozunk, akik méltósággal fogadják a nehézségeket, nem adják fel, kitartanak és küzdenek a közösségükért és elveikért a végsőkig.
Egy európai felmérés szerint Európa legnagyobb kisebbségi csoportját a romák alkotják, mégis hozzájuk viszonyul a legnegatívabban Európa lakossága. Ez az a kisebbség, amely társadalmilag és gazdaságilag a leginkább diszkriminálva van és nem azért nehéz segíteni nekik, mert nincs aki segítsen, és ők sem akarják, hanem azért, mert ez egy hatalmas társadalmi probléma, ami nagyon összetett és átgondolt megoldást kíván, hogy hosszú távon működni tudjon.
A Ki ölte meg Szomna Grancsát? című darab egy tizenhét éves, Hargita-megyei roma lány történetét meséli el, akit a saját pajtájukban felakasztva találtak. A környezete, a szülei, a barátai próbálják kitalálni, mi történhetett. Öngyilkosság vagy gyilkosság? A mélyen vallásos, boldognak látszó Szomna hogyan követhetett volna el öngyilkosságot? Halála előtt üzenetet hagyott a pajta falán. Az emberek nem értik, hogy történhetett ilyesmi. És legfőképpen miért? Miért akart ez a lány tanulni, miért nem volt neki elég, hogy férjhez mehetett és nevelhette volna a gyermekeit?
Miközben próbálják kitalálni, hogy jutott el Szomna Grancsa a pajtán egy kötélig, mindenkiben ott motoszkálnak olyan gondolatok, amelyeket legszívesebben meg sem hallanának. Tehettek volna valami többet? Tehettek volna egyáltalán valamit?
"Most mind csodálkozik annyira? Hát azt hiszi maga, hogy az emberek csak késsel és pisztollyal öldökölnek? No, hiszen! 'Sze öldökölnek azok mással is. Pénzzel, hatalommal. Egy csepp vér nem sok, annyit se kell ontani, egyetlenegy cseppecskét sem. Nézze meg őket, nézze meg jól! Egytől egyik makkegészségesek, de igazából mind egy szálig halottak. A másfajták gyűlölése zabálja fel őket. És a mohóság. Ez a legeslegnagyobb bűn a világon."
Az Európai család című dráma napjainkban játszódik, a koronavírus terjedése miatti korlátozások áldozatává vált család tagjait ismerhetjük meg. Egy otthon ülő, a technikai fejlődésektől irtózó apa, egy nyaralni utazott anya, két külföldön élő fiútestvér és egy apa közelében élő lánytestvér, akik interneten tartják egymással a kapcsolatot, próbálják a szokásaikat és érzelmeiket az interneten keresztül megélni, és nagyon szívszorító, hogy egy tragédia megtörténte után is csak ez a lehetőségük marad.
"Az anyák mindent tudnak, mindig mindent tudnak. Nekem is hiányzol, de romák vagyunk, tovább kell lépnünk."
A vajda a második világháború idejébe viszi az olvasókat, a romániai romákat ért legszégyenteljesebb és legszomorúbb korszakába kalauzol el. Megismerjük a hős vajdát, aki igyekszik összetartani a közösségét azután is, miután a nomád életformát követő romákra kitelepítési rendeletet hoztak, majd elkobozták szekereiket és lovaikat és sorsukra hagyták őket élelem, ruha és gyógyszerek nélkül. Megrázó, szívszorító és érthetetlen erőszak.
"Szeretnéd, ha nefelejccsel szórnám tele az eget?"
"Sokféleképpen tekinthetsz az életre. Egyesek úgy tekintenek rá, mintha egy mélységes mély gödörbe ültették volna őket. És mit lát onnan az ember? Csak mások pendelyét és azt, hogyan könnyítenek magukon. Mások, mintha két lábbal állnának a földön, de csak azt látják, amit a magasságuk megenged. De amint eléjük kerül egy másik ember, máris nem látják, mi van mögötte. Ez az ember máris akadálynak számít a szemükben. Csak akkor láthatja az ember, mi hogyan van valójában, ha felkapaszkodik egy magas hegyre... Érted? Csak a nagy magasságból látszik, hogy a világon az összes ember egy nagy táborban él. Olyanok ők, mint egy hatalmas folyó, mely hömpölyög előre az életükkel. És minden egyes kis emberélet csermelye belefut egy közös nagy tengerbe. És ennek a folyamnak minden egyes élete szent."
A Koszovó Mon Amour a koszovói függetlenségért harcoló albán csapatok és a szerb hadsereg közé szorult koszovói roma közösség kicsit sem könnyű helyzetét mutatja be. A tét az életben maradásuk, hová tartozzanak, mit tehetnek. A koszovói harcoknak számos roma család esett áldozatul, asszonyokat erőszakoltak meg és végeztek ki, ez volt a második világháború óta a romákat ért legnagyobb etnikai tisztogatás.
"Ki a fenét érdekel a cigányok nyelve? Létezik ilyen nyelv egyáltalán? Cseréld le a szemed színét, keríts új nyelvet a szádba, cseréld le a szívedet is az utolsó kamráig! Akkor közénk tartozol majd! Így nem vagy jó semmire, hisz nem vagy közülünk való..."
"Mióta elkezdődött, a lélek ára óráról órára zuhant. Éppen most, a választások előtt, végül már teljesen ingyen lesz! Meg persze a mi cigány lelkünk úgyse ért soha egy fabatkát sem..."
A Falunap az én fejemben egy burleszkszerű előadásként pergett. A magyar falvakban elterjedt illegális pénzkölcsönzés a dráma alapja, mely szerint az anyagilag jól álló uzsorás húsz és kétszáz százalék közötti kamatra ad pénzt a rászorulóknak. Vagy nem csak pénzt, hanem bármit. Élelmet, tűzifát, ruhát, dohányárut.
A faluba városi látogatók érkeznek, akiket a falunapra várnak, hogy megnézhessék miként működik Lápos, a hátrányos helyzetű, képzeletbeli roma falu. Mennek egyik helyszínről a másikra, kapnak limonádét, ellátást és betekinthetnek a hétköznapokba. Ami a színfalak mögött teljesen más, mint ahogyan a faluturisták látják. Vagy ahogyan szeretnék, hogy a faluturisták lássák.
"Amit ma megehetsz, ne halaszd holnapra."
"Kívánom, hogy szerezzenek sok, szép, maradandó élményt a csoportukkal és községünk lakóival. Néhány fontos információt fontos megosztanom, mielőtt nekivágunk a Verejték utcának. Kérem, hogy tekintetüket tartsák a táblán, nyugodtan beszélgessenek, akivel jól esik, de szíveskedjenek valahogy a csoport közelében maradni. Fogyasszanak egészséggel, vagy bátran utasítsák vissza, ha megkínálják magukat valamivel. Ebből a kupacból magukhoz vehetik a székeiket (Műanyag zsákba helyezett szőnyeg kupacra mutat), ha kedvük támad lecsücsülni, nehogy már a fostos szilvába üljenek. A falunapi mulatság és egytálétel elfogyasztását követően onnan (Mutat az út irányába) indul vissza a buszuk Budapestre. Boldog Lápos-napokat kívánok!"
Mind az öt dráma teljesen más, mégis összekötik őket a tragikus, drámai események. Valamint a hősök, a kivételes roma szereplők, akik a közösségért hoznak áldozatokat. A nehéz sors és társadalmi kirekesztettség is összekötő kapocs a színdarabok között.
Megindító és tiszteletre méltó, ahogyan a szereplők reagálnak az élet fordulataira, kitartanak a végsőkig és szembeszállnak másokkal, ha meg kell védeni elveiket és azokat az embereket, akikért felelősséget éreznek. A könyv érzékenyít és elgondolkodtat, megindít és mosolyt is csal helyenként az arcunkra. Remélem, egyszer lesz alkalmam egy előadásban is megnézni ezeket a szomorú-szép drámákat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése