A történet főszereplője Allegra Bird, aki elhagyva barátait, szeretett szigetét még jobban szeretett édesapját Dublinba költözik, hogy végrehajtsa önmagának kitűzött nagy vágyát, hogy felkutassa édesanyját, aki születésekor elhagyta.
Másik nagy álma az volt, hogy rendőr lehessen, de ez nem sikerült, ezért Dublinban parkolóőrként dolgozik, elképzelése szerint ez kicsit közel áll a rendőri feladatokhoz.
Allegra Bird szereti a szabályokat, szeret szigorú napirend szerint élni, és ha kicsit is eltéríti ettől valami, akkor az egész napja odalesz és Allegra is kizökken, nem találja a helyét, minden rossz, szürke és sikertelen. Allegrát a barátai Szeplősnek nevezték a középiskolában, mert szeplői vannak, amit édesapjától örökölt. Ő ezekkel a szeplőkkel nincsen kibékülve, bár a becenevével nincsen különösebb problémája, meghittnek érzi, mivel csak a közeli barátai hívják így.
Dublini életében nincsenek jelen a barátai, kapcsolatai megszakadtak, igaz, ő sem kereste őket túl gyakran. Csak a munkájára koncentrál, a szigorú napirendje betartására és dolgozik a célja elérésén, azaz, hogy megismerje az édesanyját, Carmencita Casanovát. Fantáziál róla, elképzeli, milyen lesz, amikor megtudja, hogy ő a lánya , végre ő is megérti, hogy miért hagyta el és neki is lesz két szerető szülője.
Miközben megismerjük Allegra dublini napjait, visszatérünk vele az írországi Valentia-szigetre meglátogatni az édesapját és régi barátait és sok mindent megtudunk róla. Ennek következtében szépen lassan helyére kerülnek a dolgok, kezdjük megérteni Allegra mozgatórugóit és érzéseit.
Dublini napjait egy sárga Ferraris fickó teszi érdekessé és egyben bosszantóvá nap mint nap, akit minden nap kénytelen megbüntetni a parkolócédula megváltásának elmulasztása miatt. Ugyanakkor egy olyan elméletet hall tőle, ami aztán rányomja bélyegét a következő napjaira, sőt megváltoztatja az életét is.
A sárga Ferraris fiatalember szerint mindenki arra az öt emberre hasonlít leginkább, akikkel a legtöbb időt tölti. Családtagok elvileg nem számítanak. Ezen nem csak Allegra gondolkozott el, hanem én is. Vajon van az életemben öt olyan ember, a családomon kívül, akivel sok időt töltök? És tényleg ennyire hatással lehetnek ránk mások, valóban befolyásolhatják az életünket, a tulajdonságainkat, a gondolatainkat?
A lány is keresni kezdte az öt embert az életében és minden gondolata végén arra jutott, hogy az első és legfontosabb ember az édesapja, mindegy, hogy egyben családtagja is. De ki a másik négy? Számít-e, ha keres magának barátokat vagy a meglévők közül kell meglennie az ötnek? És mi van akkor, ha egyik sem sikerül. A meglévők között sem talál és új barátokat sem sikerül szereznie.
Allegra fantasztikus főszereplő, aki nincs tudatában a saját értékének. Szívesen meghallgat másokat, ha kell, támogatja őket a tanácsaival és megbízható, bár kissé zárkózott fiatal nő. A többiek szintén nagyszerű karakterek, Spanner a lányáért küzdő csupaszív, ám kissé heves természettel megáldott pék, Genevieve, a galériatulajdonos, ahol Allegra rendszeresen modellt ül, Kakas, azaz Tristan, a sárga Ferraris fiú, akiről sok mindent megtudunk és aki az öt emberes elméletet megosztotta Allegrával, Paddy a parkolóőr kollegája, mind érdekes és kedves szereplők, akik hozzájárulnak a lány fejlődéséhez, ahhoz, hogy tisztába kerüljön magával és az érzéseivel. Lehet, hogy közöttük kellene szétnéznie az öt ember ügyében?
Carmencita Casanova az anya, Becky és férje Donnacha, akiktől a lány a lakását béreli, Ruth Brasil miniszterasszony, akik mind nagyon fontos szerepet játszottak a lány életében és abban, hogy végre felismeri a saját értékeit.
A Szeplők egy szívszorító, lassú folyású, mégis teljesen magával ragadó lélektani regény, ami arra is felhívja a figyelmünket, hogy nem mindig láthatóak azok az emberek, akik ott vannak velünk és mellettünk és formálnak bennünket, de ha tényleg nincsenek, akkor talán érdemes egy kicsit nyitottabban élnünk, mert lehet, hogy bennünket is szívesen választana más a maga öt embere közé.
Allegra néha autisztikus tüneteket mutatott, az, hogy az arcával nem tudja jól kifejezni az érzéseit, mosolyog, miközben szomorú dologról van szó, a görcsös rendszeretet és a kapcsolatok terén mutatott nehézségei mind erre utaltak, talán ezért is érezte magát nem túl sikeresnek és érték gyakran bántások és kudarcok.
A váratlan barátságok és édesapjának hatalmas szeretete azonban segít a lánynak és elégedetten látjuk, hogy jó úton jár végre, elindult a gyógyulás útján.
Ez a könyv egy kedves ölelés, egy gyengéd biztatás, szivárványos mosoly és a felhők közül kikandikáló nap. Vannak könyvek, amikkel jókor kell találkozni. Azt hiszem ezzel a könyvvel én a legjobbkor találkoztam.
Bea
"Otthon, édes otthon.
Egy látszólag láthatatlan dolog; amikor rendben van a lelked."
*****
"Amikor az ember boldog, még azokat a dolgokat is elfogadja, amiket tulajdonképpen utál. Hogy Papa túl hangosan hallgatja a Classic FM-et. Hogy a megégetett pirítós szaga csak akkor tűnik el a házból, ha az utolsó morzsáig megesszük. A bojler hangos horkantását minden alkalommal, amikor megnyitjuk a csapot. Hogy a zuhanyfüggöny csúszógyűrűje hozzácsapódik a falhoz. A birkákat a szomszédos család, Nessék farmján. A kőszén sistergését a tűzön. Papa lapátjának a hangját, amikor próbálja kikotorni a fészer hátuljából az odaragadt szenet. És hogy minden reggel háromszor kopogtatja meg a lágytojást, mire sikerül feltörnie. Néha fájdalmasan vágyódom a régi otthonom után."
*****
"Semmi sem az, aminek látszik.
Mindig több van benne, és rajtad múlik, hogy felfedezed-e."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése