Cseresznyeliget 2.
Ismét találkozhatunk a Cseresznyeliget titkából már megismert kamasz szereplőkkel, aminek nagyon megörültem, mert szerettem azt a könyvet, fiatal hősei a szívembe lopták magukat. Kattints a címre, ha elolvasnád, mit írtam róla.
Ebben a könyvben ismét egy nyári szünet történetét olvashatjuk, egy év eltelt azóta, Kitti édesanyja két hónapra Kanadába repült dolgozni, ezért Kitti ismét Piroska néninél és Ákos bácsinál tölti ezt a 60 napot Cseresznyeligeten.
De ez egyáltalán nem így volt, barátokat szerzett, izgalmas kalandba keveredett és végül egy rejtélyt is kinyomoztak. Ezekkel a régi élményekkel és emlékekkel várta az idei nyarat, igaz, hogy egyik ott megismert barátnőjével csak levélben tudják tartani a kapcsolatot, mert Enikő írótáborba utazott.
Az Enikőnek megírt élmények és a jelen eseményei váltakoznak a történetben, és ezek grafikusan is nagyon szépen vannak megoldva. Az Enikőnek írt levelek valóban olyanok, mintha egy szép, mintás levélpapíron olvasnánk és mivel én mindig is imádtam levelezni régi, hagyományos módon, papíralapon, ezért ez nekem különösen kedves része volt a történetnek.
Kitti izgatottan várja az ikrekkel való találkozást, akik szintén a legjobb barátai lettek az elmúlt nyáron. Izgatott és aggódik, hogy vajon még mindig a barátai-e, mert karácsony óta csak chaten beszélgettek, és mi van, ha annyira megváltoztak, hogy már nem kedvelik őt. Kiderül, hogy valóban mindketten megváltoztak, sőt mindhárman, mert Kitti is változott, hiszen eltelt egy év, megnőttek, formálódtak, nem csak kívül, hanem belül is. De azért Barnabás és Bianka ugyanúgy összevesznek egy másodperc alatt, mint eddig, és Barnabás ugyanúgy azonnal Bianka védelmére kel, ha szükséges, tehát alapjában véve ugyanazok maradtak.
Az idei nyár kicsit más, mint az előző, ugyanis az ikrek rögtön az első találkozáskor közlik Kittivel, hogy a nagypapájuknál töltik a következő két hónapot, mert a szüleik elutaztak egy hosszú, második nászútra. Szerencsére azonban a nagypapájuk a szomszédos kerületben, Királyföldön él, ami bringával 15 percre van Cseresznyeligettől. A sors azonban úgy hozza, hogy Ákos bácsi jóvoltából Kittiék is Királyföldön tölthetnek két hónapot, egy villában, a Park Szállóban.
Innen indul tulajdonképpen ez az izgalmas történet, melyben a három kamasz újra együtt keveredik kalandokba, és nagyon hamar ismét egy rejtélyre bukkannak, amiből bármennyire is igyekeznek kimaradni, ez nem olyan egyszerű. Régi, szépséges villák, falban suttogó hangok, házakba becsempészett régi tárgyak, pávatollak és egyéb titokzatos dolgok keltik fel a gyerekek figyelmét és sodorják őket ismét egy olyan helyzetbe, amiben nyomozni kényszerülnek.
Közben megismerjük a frissen felújított és megnyitott Park Szállót és néhány különös embert, akik kapcsolatba hozhatók a furcsaságokkal, amiket Kitti tapasztalt. Ez a nyomozás a könyv fővonala, ami izgalmas, olvasmányos és azt gondolom, hogy a célkorosztálynak letehetetlen és folyamatos olvasásra ösztönzi őket, de a másik nagyon fontos vonal, a kamaszkor nagy-nagy problémája, önmaguk elfogadása.
Kittit nagyon foglalkoztatja az a gondolat, hogy hogyan látják őt mások. Ők is egy nagyra nőtt, vékony szárú pipacsnak gondolják őt, egy csupa kéz és láb, megzabolázhatatlan hajú, kócos lánynak? Akinek ráadásul egy nagy anyajegy is van az arcán.
Azt sem érti, hogy az iskolai barátnői miért csak a népszerű lányok üzenetei iránt mutatnak érdeklődést. Miért csak az az érdekes, hogy valaki fotózáson volt, vagy összejött egy fiúval, vagy a tengerparton nyaral? Arra miért nem reagálnak azonnal és lelkendezve, amikor ő ír a kalandjairól, az élményeiről? Ezért is gondolja magát unalmasnak, érdektelennek, és megviseli osztálytársnői lagymatag reakciója.
Teljesen természetes Kitti elkeseredése, hiszen még felnőttként is érdekel bennünket, hogy mit gondolnak rólunk a többiek, egy kamaszgyereknek pedig ez még fontosabb probléma. Úgy pedig még annál is jobban, ha úgy érzi, hogy nehezen fogadják el, kicsit mindig kirekesztettnek érzi magát. Barátnői társaságában ő az ötödik, az ikreknél pedig a harmadik, szintén kívülálló, ezért a gondolataiban mindig jelen van ez az érzés, és ráadásul még a könyv egyik rossz szereplője is erősíti benne ezt egy gonosz mondatával. A történet végére azonban szép fejlődésen megy keresztül Kitti önmaga elfogadásában, nagyon jó lenne, ha minden kamasznak így sikerülne.
Olvasás közben végig gyönyörű helyeken, régi villák között, árnyas utakon járunk, izgalmas történeteket olvashatunk ezekről a szép házakról, mindezt pedig a kamaszlelkek zavarodottsága és útkeresése teszi többé egy amúgy nagyon izgalmas nyomozós kalandregénynél, hiszen végig mindenki gyanús volt a történetben, akárcsak egy igazi, felnőtt krimiben.
Barátság, család, nyár, kamaszok, felnőttek, kapcsolatok, kalandok, izgalmak, komoly gondolatok, nagyon sok mindent érint ez a remek ifjúsági regény. Úgy gondolom, hogy időnként a szülőknek, nagyszülőknek sem árt elolvasni egy-egy ilyen könyvet, talán segíthet közelebb kerülni a fiatalokhoz. Ha pedig a család fiataljai mellett ők is elolvassák, akkor már adott egy téma a közös beszélgetéshez.
Bea
"A méhek szorgosan dolgoznak a levendulabokrokon, és megállás nélkül döngicsélnek. A felhők bolyhosodnak. A szél susog. A cseresznyék már pirosodnak. A rózsák rózsásodnak. Mert a rózsák semmi mást nem tudnak csinálni. Annyira szépek, hogy erre megy el minden energiájuk. Bárcsak én is olyan lennék, mint egy rózsa!"
*****
******
"Olyan nehéz ez... Eddig folyton azon gondolkodtam, hogy vajon a többiek mit hisznek RÓLAM, és MILYENNEK látnak engem. Csak most jöttem rá, hogy az is ugyanolyan érdekes, hogy mit hiszek én MÁSOKRÓL, és milyennek látom őket. "
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése