Irvin D. Yalom - Marilyn Yalom: Halálról és életről

Régóta terveztem már Irvin D. Yalomtól olvasni, a Szemben a nappal már két éve a polcomon várja, hogy legyen erőm és bátorságom a témához. Úgy alakult, hogy ezt a könyvet olvasom el először a szerzőtől, melyet Marilynnel, feleségével közösen írt. A címéből és a témájából tudtam, hogy nem lesz könnyű olvasmány.

Amikor Marilynről kiderült, hogy gyógyíthatatlan betegségben szenved, felvetette férjének, hogy vezessenek közösen naplót. Egy fejezetet ő, egyet Irv írjon, így dokumentálják haldoklását. 

Ezt a könyvet nehéz olvasni. Nem az írás stílusa miatt, az éppenhogy olvastatja magát és teljesen hétköznapi, érthető nyelven van írva, hanem az érzelmek, a téma miatt.

Egy olyan témáról szól, amiről nem szeretünk beszélni, ami tabu, pedig minden embernek van valamiféle halálszorongása, és azt gondoljuk, ha nem beszélünk róla, akkor nincs. Sem szorongás, sem halál. Itt nem egy terápiás csoportról beszélek, hanem a családra. Egymás köztre. 

Vannak időszakok, amikor az emberben a halálszorongás felerősödik. Egy betegség, egy műtét, egy családtag betegsége, egy ismert ember, egy ismerős ember, netán egy családtag halálakor az ember többször gondol a halálra. És fél tőle. Mert még nem akarja, nem kész rá. És nem beszél erről általában senkivel.

Irvin D. Yalom pszichoterapeutaként nagyon sokat foglalkozik a halállal, könyvei segítséget jelenthetnek a haláltól való szorongás, félelem leküzdésében, vagy akár a megértésében. Segíthetnek. Ez volt a céljuk ezzel a könyvvel is. Hogy segítsenek másoknak és segítsenek maguknak. 

Több, mint 60 évet töltöttek együtt Marilynnel, szerelmük és szeretetük végig töretlen volt, segítették és támogatták egymást, négy gyermekük született, boldog családban és szépen éltek.  

Yalom az érzéseit veti papírra Marilyn betegségével és haldoklásával kapcsolatban, ugyanakkor ismerteti Marilyn állapotát és ír a hétköznapjaikról. Arról, hogy miként küzd meg azzal, hogy Marilynt szenvedni látja és látja lassan elszállni belőle az energiát, az életkedvet. Fájdalmai miatt Marilyn egyre inkább kívánja a halált és orvos-asszisztált öngyilkosságra készül. 

Marilyn is ír, amíg van ereje, ami egyre kevesebb. Egyre nehezebben viseli el a fájdalmait, úgy érzi, túl nagy árat fizet azért, hogy meghosszabbítsa néhány héttel, néhány nappal az életét. A majdnem egy év kemoterápia, az immunglobin kezelések teljesen megváltoztatták a szervezetét, életkedvét már elveszítette.

Soraiban olvashatjuk hogyan búcsúzik az élettől, hogy fogadja el a tényt, hogy ennyi volt és nincs tovább. Hogy búcsúzik barátaitól, gyermekeitől, unokáitól. Hiába élt meg 88 évet, hiába gyógyíthatatlan beteg nagy fájdalmakkal, az élettől és a barátoktól és családtagoktól való búcsú fájdalmas. Talán mégis szerencsésnek mondhatja magát, mert volt lehetősége a választásra, a döntésre. Hogy mikor akar elmenni és nem szenvedni tovább. És a szeretteitől is elbúcsúzhatott. 

Halála után nagyon erősen érezhető a hiány, Irvin is küzd nap mint nap. Régi könyveit olvassa, régi pszichoterápiás eseteket tanulmányoz. Az eszével tudja, hogy mikor kezdődik a gyógyulás, de szenved Marilyn hiányától. Semmit nem szépít a könyvben és nagyon őszinte. Olyan dolgokról, olyan jelenségekről ír, amit gyászfolyamata során saját magán tapasztalt, amit még sehol nem olvastam. 

Ez a könyv a gyászról, a halálról, az elkerülhetetlenségről szól, arról, hogy mi a fontos az életünkben. A veszteség és a szerelem története, mely egyszerre gyönyörű és mélységesen szomorú. A halálról és életről szól ez a könyv, a halál főszereplésével mégis az életre irányítja és hívja fel a figyelmet. Hogy éljük. Amíg tehetjük. 

Bea

"A gyász az az ár, amit meg kell fizetnünk azért, hogy volt merszünk szeretni."

*****

"Szívet melengető érzés, hogy még ha hibázunk is (hiszen emberek vagyunk),
hitelességgel és szeretettel  jóvá tehetjük a botlásainkat."

******

"Nincs mindenkire érvényes szabály, mindenkinek magának kell megtalálnia,
hogy számára mi a fontos. De az út mentén vannak jelző- és iránymutató táblák."

*****

"Legyen úgy, ahogy legyen,

ne félj. Közben végig vigasztal

az Isten, legyen, legyen este."