Silingi Terézia: Ómama nyaklánca

Igazi családregény

Mit nem adnék azért, ha ennyi időre vissza tudnám vezetni és meg tudnám ismerni családom történetét, mint ahogy Silingi Terézia tette. Ez a családregény bármelyikünk regénye lehetne, és ha nem tudjátok saját családotok történetét úgy 150 évnyire visszavezetni, akkor szeretettel ajánlom ezt a könyvet, mert az Ómama nyakláncával egy szépséges időutazást tehetünk a múltba, és megismerhetjük azt a világot, azt a kort, amelyben a mi őseink, a mi szeretteink is éltek. 

A címben említett nyaklánc generációkon át vándorol a család nőtagjai között, mintegy erre a láncra fűzte fel ezt a csodálatos történetet Silingi Terézia, aki maga is szereplője ennek a könyvnek. 

Amikor olvasunk egy jó könyvet, szeretnénk, ha sosem érne véget, és mindegyik szereplő életét végigkövethetnénk, sőt még azon is túl szeretnénk tudni róla, hogyan alakult az élete. Ebben a könyvben ezt megkapjuk, sok-sok generációt kísérhetünk végig és követhetjük a könyv végén lévő családfákon a családtagok életének menetét. 

A könyv terjedelme ne riasszon el benneteket az olvasástól, észre sem vettem, úgy értem ennek a könyvnek a végére, és ha hiszitek, ha nem, még olvastam volna szívesen tovább. Hihetetlen, de nem untam egy percig sem. 

Egyszerű nyelven megírt, nagyon olvasmányos, érdekes, hangulatos, szívet és lelket megmelengető történet, imádtam olvasni, bátran ajánlom mindenkinek, akit érdekel az emberek sorsának alakulása, szerelmek, házasságok, kapcsolatok, családok, betegség, tragédiák és halál. 

Generációkon keresztül látjuk egy család életének alakulását, látjuk, ahogy átadják egymásnak a tudást, a tapasztalatot, a szeretetet. Látjuk az erőt, ahogyan a nehéz időkben összekapaszkodva át- és túlélnek. 

A szereplők egytől egyig a szívembe lopták magukat, érdekes volt látni, hogy régen a lányok mennyire fiatalon lettek befogva a munkába, 12 évesen már akár az egész családot el tudták látni, főztek, mostak, kisebb testvéreikre vigyáztak. A fiúk pedig már a mezei munkákból, földművelésből vették ki a részüket. 

Átélünk szereplőinkkel járványt, háborút, fejlődést, majd minden elvesztését, egyik oldalon az élet kegyetlensége miatt szomorkodunk, a másikon pedig a diadalát ünnepeljük. 

Promontor (ma Budafok) a történet helyszíne, ahol a  sváb Zimber család életét kísérhetjük végig, közben fényképeket nézegethetünk és régi iratokat, házassági kivonatokat és születési bejegyzéseket böngészhetünk. A fotókon a regény szereplőit láthatjuk, ami még közelebb hozza őket hozzánk. A Haász-, Ring és Zimber család tagjai egyszerű hétköznapi, mégis fantasztikus emberek. Szívvel, lélekkel teli emberek voltak, akiknek mindennél fontosabb volt családjuk jóléte és biztonsága, ezért nagyon sokat dolgoztak.

Hősök is voltak ebben a történetben, akik a történelem nehéz eseményei közepette is helyt álltak, mégpedig úgy, hogy másokon is segítettek, mások életét mentették meg, a saját életük kockáztatásának árán is. Egy igazi kordokumentum is ez a történet, melyért nem lehetünk elég hálásak a szerzőnek, Silingi Teréziának. Köszönöm, hogy közkinccsé tette familiájának történetét és engedte, hogy egy kicsit mi is részesei legyünk szerteágazó, becsületes, tisztességes, erős és csodálatos családjának. 

A könyv végén családfákon követhetjük végig a család tagjait, mely megkönnyíti ennek a 150 évnyi történetnek elhelyezését a képzeletünkben. Nekünk, olvasóknak egy remekül megírt, hiteles regény ez a könyv, a főszereplő család életének igazi krónikája. Ha tehetitek, olvassátok! 

Bea

"A karácsony sok munkával jár: a sütés-főzés mellett a karácsonyfára valót is saját kezűleg készíti. Pattogatott kukoricából láncokat fűz fel, színes papírokból díszeket formál, mézeskalácsból süt formákat."

*****

"Budafokot 1950. január elsejével Budapesthez csatolják, ez lesz a XXII. kerület. Antal a Villám nevű lovacskával hordja ki a szódát vendéglőkbe, esküvőkre, de háztartásokba is. A többlakásos házakban megáll az udvaron a kezében tíz üveg szódával, és elkiáltja magát jó hangosan: szóóódáááás! Sok vevőjének  a kamrájába is bejáratos, távollétükben is kicseréli a kiürült üvegeket telire. A háziak az üres üvegek alá teszik a vételárat. Bár Rézi benne jár a nyolcadik évtizedében, még mindig beáll a szódásüzembe, maga is tölti az üvegeket."