A macska, aki megmentette a karácsonyt
Nekem ugyan karácsony után akadt kezembe a könyv a könyvtárban, de remek ünnepváró olvasmány is lehet, érdemes felvenni a karácsony előtti hangolódásra való könyveslistánkra.
Lehet olvasni azonban karácsony nélkül is bármikor, mert egy nagyon kedves, bájos, szívet-lelket megmelengető olvasmány. Cicásoknak pedig tényleg kötelező könyv, ugyanis Oliver egy olyan macska, aki ért az emberek nyelvén, csak azt nem érti, hogy az emberek miért nem bírtak még megtanulni macskául. Nem olyan bonyolult, ha neki sikerült az emberek nyelvét elsajátítani, akkor nekik sem lehet olyan nehéz ez fordítva.
Ne egy mélységeket érintő, komoly olvasmányt várjatok, hanem egy könnyed, kikapcsoló, szórakoztató, szeretettel teli és a humort sem nélkülöző történetet.
Oliver megmenti gazdáját, amikor kigyullad falu fogadója, viszont utána annyira megijed a tűztől, hogy az erdőben egy fa tetején köt ki. Kétnapi ágon üldögélés után egy jóravaló férfi lecsalogatja és a hátizsákjába tuszkolja. Ami egyrészt nem annyira baj, mert úgy legalább biztos nem látja meg az a róka, aki a fa alatt üldögélt és őrizte a bátor macskát, de az is lehet, hogy meg akarta enni. Másrészt mégsem örül neki annyira, mert miért kell neki egy sötét hátizsákban ücsörögni, amikor most menekült meg a fáról és a rókától.
Daniel azonban hazaviszi és megeteti, majd fiatal feleségével Nickyvel gondolkodóba esnek, hogy mi legyen a cicával. Ők nem állnak valami jól anyagilag, nem tudnak etetni egy harmadik szájat. Hamarosan betoppan egy szomszéd, aki ismeri Olivert és kiderül, hogy ő a leégett fogadó cicája, gazdája George pedig a Londonban élő nővéréhez költözött, míg a fogadót vissza nem építik. Átmenetileg Daniel és felesége, valamint a szomszéd Martin és családja, felesége és két kislánya közösen gondoskodnak Oliverről, akit egy idő után George is meglátogat, de sajnos vissza kell utaznia a nővéréhez, mert nincs hol laknia. Addig is Oliver türelmét kéri és biztosítja, hogy hamarosan együtt lesznek.
Oliver nem vesztegeti az időt, macskához méltón jön-megy, fülel, és elintéz ezt-azt. A történet elmesélője is ő maga, tehát egy macska fejével gondolkodhatunk ebben a könyvben és úgy láthatjuk magunkat, embereket. Nem nekünk meséli tulajdonképpen a történetet, hanem egy kiscicának, akiről a könyv végére megtudjuk, hogy ki is ő.
Oliver kedvessége és törődése lassan mindenki életét megváltoztatja, akivel csak kapcsolatba kerül, már a történet emberszereplői is gyanakodnak rá, hogy egy igazi boszorkánymacska ő. Mindenkihez kedves, a cicabarátaihoz és az ember barátaihoz egyaránt, és valahogy mindig úgy alakul, hogy sikerül valami jót, hasznosat és elképzelhetetlent tennie. Még a végén a falu karácsonyát is megmenti.
Megismerjük a kedves brit falucska lakóit, az emberek összetartását és közösségi életét, Olivérrel tarthatunk a portyáin, ahol részesei lehetünk az élményeinek, a gondolatainak és a módszereinek. Olivér nem egy büszke, rátarti macska, hanem kedves és önzetlen, észreveszi maga körül azt, hogy kinek mire van szükséges és ki tud segíteni a másikon, ezért úgy alakítja a dolgokat, mintha csak egy cérnagombolyagot pofozgatna és terelgetne, hogy mindenkinek jó legyen a végén, mindenki boldog és elégedett legyen.
Imádtam ezt a könyvet, végtelenül aranyos és cuki, humoros és nagyon szerethető, gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt ajánlom. Gyorsan olvasható, semmi különös bonyodalom nincs benne, olyan, mint mikor az ember tudja, hogy mindjárt felhörpint egy finom, meleg, habos kakaót, nem érheti csalódás.
Karácsonyimádóknak, macskatulajdonosoknak, állatkedvelőknek és mindenkinek, aki egy egyszerű, kedves, varázslatos mesére vágyik.
Bea
"Néha nagyon frusztráló tud lenni, hogy az emberek nem akarnak macskanyelven megtanulni. Mindegyik annyira okosnak tartja magát. Legalább tehetnének egy próbát, nem?"
*****
"(...) vannak dolgok, amiknek lehetetlen ellenállni."
*****
"Néhány ember egyszerűen képtelen ellenállni - nagyon szeretik a macskákat,
még ha próbálnak is úgy tenni, mintha nem így lenne."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése