Janet Skeslien Charles: A párizsi könyvtár

Ha egy könyv címében szerepel a könyvtár, könyvesbolt, könyv szó, akkor nálam már várólistára kerül. Ez amolyan könyvmoly dolog szerintem és vagyunk így még biztos nem kevesen. Persze, ez nem mindig elég ahhoz, hogy a végén is elégedetten tegyük le a könyvet, nem garancia arra, hogy egy komoly érzelmeket kiváltó, megindító, emlékezetes történetet kapjunk, de az ígéret ott van benne. 

A párizsi könyvtár azonban abba a kategóriába tartozik, ahová az abszolút 5 csillagos könyveket sorolom, ugyanis érzelmek sorát váltotta ki belőlem, szórakoztatott, meghatott, teljesen otthon éreztem magam a párizsi Amerikai Könyvtárban és szíven ütöttek a háború okozta történések.

Ebben a könyvben a hétköznapi emberek sorsának alakulását ismerhetjük meg a háború éveiben, egy könyvtár dolgozóinak napjain, munkáján és gondolatain keresztül. Megláthatjuk, hogy sokszor az úgynevezett kisemberek is lehetnek nagy hősök, akiknek bátor cselekedeteikről nem, vagy csak az ilyen könyvekből szerzünk tudomást. Láthatjuk a könyv eseményein keresztül, hogy semmi sem fekete vagy fehér, senki sem csak jó, vagy csak rossz, egy pillanat alatt tehetünk vagy mondhatunk olyat, amit később már nem tennénk, és ezzel megváltoztathatjuk egy ember, vagy emberek életét. 

A történet 1939-ben Párizsban kezdődik, megismerjük a fiatal Odile-t, aki éppen az Amerikai Könyvtárba készült állásinterjúra és mivel magánéletében a legkedvesebb helye ez a könyvtár, mindennél jobban szeretné, hogy ott dolgozhasson. Odile apja rendőrfőnök, aki nem tartja jó ötletnek, hogy a lánya dolgozzon, pláne nem egy könyvtárban, ezért minden héten más udvarlót mutat be neki, mert a férjhez menést jobb ötletnek látja. Odile azonban nem ért vele egyet, ennek ellenére az egyik ebédre meghívott fiatalember, a szintén rendőr Paul,  szimpatikus lesz a lánynak és szerelem szövődik köztük. 

A lány ikertestvére, Rémy az apjuk ellenkezése és rosszallása ellenére abbahagyja jogi tanulmányait és jelentkezik a hadseregbe. Odile ilyen körülmények között felvételt nyer álmai munkahelyére, kollegái hamar megszeretik, hiszen már addig is ismerték és ugyanilyen jó, közvetlen és szeretetteljes kapcsolata van a könyvtár előfizetőivel, rendszeres látogatóival. 

A könyvtár dolgozóinak a könyvtár volt az élete, fantasztikus embereket ismerhetünk meg itt, a nagyszerű igazgatónőt, Miss Reedert, aki minden kollegájával együtt azt tartotta, hogy a könyvek segíthetnek a legnehezebb időszakokban is, az emberek a könyvek segítségével képesek lehetnek a tragédiák és borzalmak elviselésére és túlélésére, erőt meríthetnek a mások történeteiből. Ezért akkor is kölcsönöztek és életüket kockáztatva szállítottak könyveket azoknak az előfizetőiknek, amikor azok már ki voltak tiltva a könyvtárból. Nagyszerű karaktereket ismerhetünk meg a könyvtár falai között, barátságok és érzelmi viharok osztoznak a könyvekkel a könyvtár termein ebben a tragikus és nehézségekkel teli időszakban. 

A szerző megmutatja a fasizmus borzalmait és kegyetlenségét, hogyan üldöztek eszméket és embereket. Miként semmisítettek meg könyvtárakat, szervezeteket és koboztak el könyveket, amelyekről úgy hitték, veszélyes lehet a fasizmus eszméire.

A regénynek van egy másik cselekményszála is, amelyben sok évvel később látjuk viszont Odile-t Montanában, ahol a fiatal, tinédzser szomszéd lány, Lily becsenget hozzá és dolgozatot szeretne írni róla. Lily édesanyja beteg, a lánynak nagy szüksége van Odile támogatására nem csak a dolgozatot illetően, hanem a hétköznapok nehézségeiben is. A fiatal lány és Odile lassan barátokká válnak, és Lily megismeri Odile életét, küzdelmeit, erejét és bátorságát, valamint nehéz döntéseit és annak következményeit. Mindezek segítenek a saját szomorúságát és bánatát elviselni, kicsit más szemmel nézni a saját életét, és menni előre, minden rossz és keserűség ellenére is. 

Odile történetéből megtudjuk, mi történt a családjával, a bátyjával, vőlegényével, hogyan alakult a kollegái élete, hogyan került Amerikába, és mi lett a párizsi Amerikai Könyvtár sorsa, Lily történetéből pedig Odile jelenét és tulajdonképpen a múltját is megismerjük, de már kicsit belelátunk a jövőjébe is. 

Nagyszerű könyv ez, melyben a szerző tökéletesen ötvözi a megtörtént eseményeket és a fikciót, a könyv végén a szerző utószavából megtudhatjuk, ki volt a történetből valós szereplő és ki az, akit a saját képzelete alkotott meg, és ez még közelibbé hozta hozzám az egész történetet. Az, hogy megtudhattam, mi történt bizonyos szereplőkkel a valós életben, egyszerre volt megnyugtató és megrázó, de mindenképpen hiteles olvasmánnyá tette ezt megindító történetet. 

 

Azt hiszem ismét egy kedvencet találtam, mely jóval túlmutat egy jó olvasmányélményen. Megszólít, elgondolkodtat, informál nagyon sok olyan dologról, amikről még nem is hallottam, de nem egy háborúról szóló történet ez, hanem az emberekről, emberi érzelmekről, cselekedetekről, szeretetről, barátságról, bátorságról, meggyőződésekről. 

Bea

"Mélyen beszívtam a világ legfinomabb illatát - dohos könyvek és ropogós
újságok keverékét -, és úgy éreztem, hazaérkeztem."

*****

"Ne féljen különbözni a többségtől."

*****

"Adj esélyt az embereknek, meg fogsz lepődni..."

*****

"Az emberek furcsák, nem mindig tudják, mit csináljanak, vagy mit mondjanak.
Ezt ne fordítsd ellenük. Sosem tudhatod, mi rejtőzik a szívükben."

******

"Miközben mosogattunk, megkért, hogy tanítsam meg elkészíteni a kedvenc sütimet, a csokis kekszet. Meglepő módon alapvető dolgokat nem tudott, például, hogy a habverőt le kell nyalni. Ez a sütés lényege."