Christina Lauren: Nem mézes hetek

A könyv elolvasása után tudtam meg, hogy nem egy szerző, hanem egy népszerű szerzőpáros írta. Egy legjobb barátnő páros, ami egy nagyon érdekes helyzet, és mindig kíváncsi vagyok, hogy ilyenkor hogyan születik meg a történet. Felosztják egymás között a fejezeteket, vagy a szereplőket, a helyszíneket az eseményeket? Vagy közösen kitalálják a fő csapásvonalakat és külön-külön megtöltik tartalommal.

Kíváncsi vagyok, ha ezt előre tudtam volna, akkor hogy olvasom a könyvet. Figyelve erre és próbálva kitalálni, hogy melyikőjüket olvasom éppen, vagy azért már egy összeszokott szerzőpárosnál ez nem észrevehető? De talán jobb is, hogy nem tudtam, így teljesen a történetre koncentrálhattam. 

Ez a könyv egyrészt egy habkönnyű szórakozást nyújtó kikapcsolódás, abszurd eseményekkel, mert csak egy könyvben vagy filmben fordulhat elő, hogy egy esküvői ebéden éppen az a két ember nem eszik a romlott ételből, akik tulajdonképpen nem kedvelik egymást, mindketten a friss házaspár testvérei, sőt együtt kell elmenniük egy nászútra az ifjú pár helyett, akik az ágyat nyomják, mert különben kárba vész minden. 

Ugyanakkor megismerünk egy olyan fiatal nőt, Olive-ot, aki egy ikerpár tagja, aki tele van önbizalomhiánnyal, kerekded formáit szembe állítja vékony ikertestvéréével, ezért egész idő alatt önmaga elfogadásával küzd. Arról is meg van győződve, hogy az ifjú férj testvére, Ethan is undorítónak tartja, ezért nem is alakult ki köztük a közelgő rokonság ténye ellenére sem egy jó kapcsolat.  

Mindez egy abszurd vígjáték keretei közé helyezve, egy nem várt esemény következtében ez a két fiatal mégis Hawaira utazik, friss házasoknak adva ki magukat. Ez már csak a helyzetből adódóan is vicces szituációkba sodorja őket, később azonban azt veszik észre, hogy jól érzik magukat, beszélgetnek és egyre jobban megismerik egymást. 

10 nap után azonban visszatérnek a hétköznapokba és kiderül, hogy törékeny kapcsolatuk kiállja-e a mindennapok próbáját, Olive hogy áll helyt új munkahelyén és hogyan alakul a friss házasok élete.

Olive és Ami részéről van még egy összetartó, de bolondos családi háttér, ami csak erősítette a történet vígjáték jellegét. 

Nem mondom, hogy a szereplők mindig logikusan és megfontoltan cselekedtek, még csak okosan sem mindig, de azért élveztem ezt a történetet, hiszen az életben sem döntünk mindig okosan és logikusan, akkor egy ilyen vidám könyvben, ahol a kalamajkák, a tévedések adják a komikus helyzeteket, miért döntenének így a szereplők. 

Egy idő után komolyra is fordul a történet, ahol már nem a humor és a nevetés a fő irányvonal, de ez is jól állt ennek a könyvnek. A szereplőink megküzdenek a problémákkal és kihívásokkal, méltósággal viselik az élet csapásait. És bár egy szerelmes, romantikus történetnek indult az egész, félreértett és komikus helyzetekkel, én úgy éreztem, hogy Olive átalakulásáról is szól, önmaga elfogadásáról, amit az események végén örömmel nyugtázhatunk. 

Ha egy érzelmes, romantikus, könnyed kikapcsolódásra vágytok, akkor érdemes ezt a könyvet választani, mert igényes, tartalmas, szórakoztató, mint egy finom, színes koktél egy kellemes vízparton, ahol lenge szellők játszadoznak a napernyőink alatt. 

Bea

" - Milyen érzés, ha valakinek ikertestvére van?

 - Milyen érzés, ha valakinek nincs ikertestvére?"

*****

"Az a legrosszabb a válságokban, hogy nem lehet figyelmen kívül hagyni őket. "

*****

"(...) hogy legyen időm végiggondolni, mit is szeretnék, hogy nézzen ki az életem. És megpróbálom helyretenni az összes darabkáját, amelyek nem jól működnek, mert igenis tudom, hogy van döntési lehetőségem abban, merrefelé vezetem az életemet, hogy ez nem csupán szerencse kérdése."