Bucsi Mariann: Ébredés

Sokáig halogattam ennek a bejegyzésnek az írását. Van egy-két könyv, amiről annak ellenére, hogy végigolvastam, megérintett és erős érzelmeket váltott ki belőlem, sosem írtam értékelést. Egyik nap magam elé vettem, hogy írok róla, másnap félretettem, hogy képtelen vagyok rá, harmadik nap megint elővettem, majd félretettem ismét. Ez a könyv is majdnem erre a sorsra jutott. Sokat gondolkoztam azon, hogy miért.

Rájöttem, hogy vannak témák, amelyek annyira megérintenek, annyira beleélem magam, mert a környezetemben, az ismerőseim között vagy akár a saját életemben jelen volt valahogyan, hogy az erről szóló könyvekről nagyon nehezen tudok írni. De megpróbálom, mert nagyon fontos témáról szól ez a könyv, és sokan nem is sejtik, nem ismerik a bántalmazó kapcsolatok mozgatórugóit. 

Sokan kérdezik, amikor napvilágra kerül egy bántalmazó kapcsolat, amikor egy bátor és erős nő felvállalja, hogy jöjjön, aminek jönnie kell, ő ezt nem bírja tovább és a nyilvánosság elé áll vele, hogy miért csak most, miért várt eddig, és miért maradt a bántalmazóval évekig, ha erőszakot, bántalmazást szenvedett el.

Nekik, az ezt kérdezőknek mindenképpen ajánlanám ezt a könyvet, mert az Ébredés egy bántalmazó kapcsolatról szól és arról, miként lehet belőle kiutat találni, lehet-e egyáltalán. Ha igen, milyen életet élhet a jövőben - amikor esetleg sikerül kiszabadulnia a mérgező kapcsolatból - a bántalmazást elszenvedő, mennyi idő kell ahhoz, hogy feldolgozza az őt ért erőszakot és abúzust.

Az Ébredés egy mesterien összerakott történet. Az ébredést duplán felfedezzük ebben a megrázó könyvben, mely Ninett története. Az ő ébredését követhetjük figyelemmel. És mint egy ébredés, az elején határozatlan, elmosódott a történet, csak próbáljuk kitalálni, hogy mi történik. Ez egy remek megoldás Bucsi Marianntól, mert éppen úgy, ahogy Ninett, mi is csak találgatunk, feltételezünk, akár csak ő, úszunk az ő fel-felbukkanó emlékei hullámain, amely emlékek egyszerre idéznek kedves, romantikus szerelmet és boldog házasságot, ugyanakkor egy uralkodóvá váló férjet, aki magabiztos, aki nárcisztikus, aki irányítja a feleségét, aki irreális elvárásokkal állítja szembe. 

Ninett pedig az álmaiból nem tudja kibogozni, mi az igazság, nem tudja, hogy került abba a helyzetbe, és már-már becsapják az emlékei, a képzelete, elbizonytalanodik, nem tudja, mi a valóság és mi a fejében felbukkant kitaláció. Az ő kedves, elbűvölő, sikeres ügyvéd férje nem lehet ez az érzéketlen, kegyetlen férfi, akit a képzelete hív életre. De egyre több emlék bukkan fel, amiket Ninett már nem tud visszazárni a dobozba. Egyre inkább érzi, hogy szembe kell néznie velük. 

A családon belüli erőszaknak sokkal több áldozata van, mint amiről tudunk. Ott vannak azok a nők, azok a gyerekek, akik még mindig tűrnek, mert kénytelenek tűrni, mert úgy érzik nincs segítség. A közvetlen környezetük inkább becsukja az ajtót, hogy ne halljon, ne lásson, a közeli családtagok is nagyon sokszor csukott szemmel léteznek, önámítással élnek, hogy  ők nem tehetnek semmit, ez nem rájuk tartozik, ez családi dolog, és különben is, biztos ő tehet arról, ami történik. 

NEM! SOHA NEM HIBÁZTATHATÓ AZ ERŐSZAK ÁLDOZATA!

Ha szemet hunyunk, ha nem segítünk, akkor mi is néma cinkosai vagyunk a bántalmazónak.  Ne azt kérdezzük az abúzust, az erőszakot elszenvedőtől, hogy eddig miért nem és most miért. Figyeljünk, segítsünk, tegyünk meg minden tőlünk telhetőt érte. 

Ninett történetét nehezen olvastam, megviselt és megrázó volt szembesülni azzal, hogy mennyi Ninett lehet még a világon, az országunkban, akinek évekbe telik, míg eljut magában oda, hogy ez így nincsen jól, míg megteszi az első lépést.

Az Ébredésben megismerjük a másik oldalt is, a szerző a bántalmazónak is szentel néhány fejezetet, ezzel megmutatja azokat a körülményeket, amelyek a bántalmazottnak nem egyértelműek, amiért elhiszik az erőszakos, nárcisztikus bántalmazónak, hogy ők a hibásak és megérdemlik, hogy így bánjanak velük. 

Ebben a történetben nem hal meg senki. Azért, mert időben jött a felismerés és időben jött a segítség. Gondoljunk arra, hogy mennyien vannak, akik a felismerésig sem jutnak el, mert elhiszik, hogy így van jól, mert félnek, mert kilátástalannak látják a kapcsolatból menekülést, ezért inkább tűrnek és hallgatnak. Segítsünk nekik! Már azzal is segítünk, ha meghallgatjuk és együttérzünk. De ne álljunk meg ennyinél.

Minden ilyen könyv segít felnyitni a kételkedők szemét, segít elhinni, hogy ilyen tragédiák nem csak a könyvekben, hanem a való életben is megtörténnek. Segíthet az elszenvedőknek a feldolgozásban és adhat egy csipet bátorságot az elinduláshoz. Hogy merjenek segítséget kérni. Ne féljenek és ne szégyelljék, ami velük történik. Mert nem ők a hibásak. 

Bea

"… a rossz gyerekkor senkit sem hatalmaz fel arra,hogy bántsa a másikat!"

*****

"Sokszor meg voltam győződve, hogy én látom rosszul a dolgokat.
Sőt, a legtöbbször abban is egészen biztos voltam, hogy bennem van a hiba."

*****

"Mikor bántalmazásról beszélnek, akkor általában a fizikai erőszakra gondolnak az emberek.
De a szóbeli erőszak is borzalmas, a megalázás,
a megszégyenítés és az elhanyagolás is ugyanolyan szörnyű."

*****

"Egy kisgyereknek a szülő az egész világa, hiszen tőle függ a létezése. Tető van a feje felett, enni kap és így tovább. A gyerek a szülő nélkül nem maradhatna fenn. Egy gyerek számára a szülő jó, nincs is erről semmilyen más fogalma, így aztán, ha a szülő jó, akkor nyilván ő a rossz, ő a hibás, miatta történik, ami."