Liz Moore: Hosszú, fényes folyó

"Mickey Hughes apja és nagybátyja; két nagybácsink, akikkel szinte sosem találkoztunk. Korábbi tanítónk, Mr. Paules. Davies őrmester a 23-as körzetből. Az unokatestvérünk, Tracy. És egy másik, Shannon. Édesanyánk. Édesanyánk. Édesanyánk. Mind valakinek a gyerekei, mégis mind elmentek örökre. Csupa ígéretes jövő, társukban támaszt lelők és társukban a lelket tartók, szeretők és szeretettek, eltűntek mind sorban egymás után, mintha egy sehová nem tartó folyó nyelte volna el őket - a holt lelkek hosszú, fénylő folyama."

Egy családi dráma és megrázó társadalomábrázolás. Szívszorító családi életek és kapcsolatok a szinte reménytelen helyzetekben. Vajon melyik az a helyzet, amiből már nincs kiút? Vagy remény mindig van? Kiutat mindenből lehet találni? Ebben a történetben sokat gondolkodhatunk ezen. 

Nem krimiként jellemezném ezt a könyvet, hanem egy lélektani drámaként, talán ezért is tetszett annyira. Volt egy gyilkosság, amelynek mentén elindulnak az események, de nem ez a fő csapásvonala ennek a szépen megírt, nagyon megérintő történetnek. 

Egy amerikai kisvárosban járunk, ami nagyon nem az álom-Amerika, Kensingtonban, Philadelphia legrégebbi városrészében, ahol a drogok, a szex, a korrupció, gyilkosság, túladagolás, kiszolgáltatottság hétköznapi jelenségek. Ebben a környezetben dolgozik Mickey, aki egyedül álló anyaként neveli öt éves kisfiát, Thomast. Mickey rendőrjárőr, nap mint nap szembesül Kensington mocskával és kilátástalanságával, a félresiklott életekkel. Sőt, egészen közelről érinti őt is, ugyanis húga Kacey az utcán, prostituáltként keresi kenyerét, egészen addig, míg egy nap Mickey nem látja a megszokott helyén. 

Kacey és Mickey öt éve nem beszélnek egymással, de Mickey továbbra is szemmel tartja a húgát, akivel nagyon szerették egymást, mígnem történt valami, ami szétszakította őket. Míg Mickey a tanulást választotta a családi nehézségeik ellenére, addig Kacey-t beszippantotta az utca világa és a drogok. 

Nagyon durva életeket látunk ebben a történetben. A drog erejét, mely elrabolja az emberek életét, és talán soha többet nem tudnak ebből a fogságból szabadulni. Főleg ha nincs körülöttük segítség és szerető család. De szokszor még az sem elég. 

Mickey munkája közben visszautazunk vele az időben és megismerjük a lányok életét, gyerekkorát. Egy meghalt édesanya, egy eltűnt apa és egy furcsa nagyanya, aki neveli őket, látszólag szeretet nélkül, szinte magukra hagyatva.

Ez egy nyomasztó és megrázó olvasmány, lassan hömpölyög, mint egy lomha folyó, melyben néha felbukkan egy-két holttest, néha pedig fuldoklók akadnak az utunkba, akiken kevés esetben lehet segíteni, annyira a drog és a körülmények rabjává váltak. Sajnos a drog, a rabjaivá vált embereken kívül családokat tesz tönkre, a drogfüggő emberek egész családját érinti a probléma és az örökös küzdelem a függőség borzalmas hatásai ellen.

Mickey-t iszonyú erősnek gondoltam ebben a történetben, borzasztó teher volt a vállán, és annyira magában volt. Neki is megvoltak a saját démonai, akikkel és amikkel nap mint nap meg kellett küzdenie. Közben ott volt a kisfia, egy halott lány, egy eltűnt testvér, a munkája, egy volt járőrtárs, akiről lassan tudunk meg információkat, és egy férfi, aki fontos volt egykor a lány életében. 

Feszültségekkel, érzelmekkel teli könyv, mely sötét hangulatával olyan állapotba ringat bennünket, mint mikor rosszat álmodunk, és örülünk, hogy felébredve azt mondhatjuk, hogy "de jó, hogy csak álom volt." 

Függőségről, családról, szeretetről, válságban lévő emberekről, a társadalomról, reményről és megbocsátásról szól ez a kiválóan megírt történet. 

Bea

"Húzd  ki magad! Mosolyogj.

Tessék nyugodt ábrázattal, homlokráncolás nélkül, előreszegett állal végezni a munkát.

Egyáltalán - tedd a dolgod."

*****

"A sötét és világos  figurák is lehetnek jók és rosszak is."