A történet az 1800-as évek végén kezdődik, majd a szereplőkkel együtt lépünk át a 20. századba és leszünk tanúi a világ változásainak.
Nekem tetszettek a német hétköznapok is, szívesen követtem Charlotte növekedését, nővé érését, de az igazán kalandos epizódok Afrikába utazásuk után kezdődtek. Ekkor már Charlotte fiatalasszonyként utazott a férjével és Klaraval a német gyarmatokra, hogy új életet kezdjenek és megvalósítsák álmaikat. Sokan tették ezt akkoriban, voltak itt hittérítők, egzotikus állatokkal kereskedők, ültetvénytulajdonosok. Charlotte és férje a jobb jövő reményében költöztek ide, bár igazság szerint nem volt más lehetőségük, hogy meneküljenek a férje által okozott helyzetükből.
Sajnos a dolgaik nem úgy sikerültek, ahogy tervezték, de itt kezdődött Charlotte igazi élete, itt ismertük meg az erejét és kitartását, az afrikai embereket, az afrikai kultúrát, a sokszínűséget és a gyarmatosítók viszonyát az őslakosokkal. Charlotte megtalálta a megélhetésük forrását, amiben a férjére nem nagyon számíthatott. Nagyon kitartó és eltökélt volt, rendkívüli üzleti érzékkel rendelkezett, ezért viszonylag jól boldogult.
A legszimpatikusabb, legszeretnivalóbb szereplő nekem Charlotte volt, és voltak azok, akikre időnként bosszankodni lehetett, hol kicsit, hol nagyon, és csodálkozni azon, hogy a lány miért tart még mindig ki mellettük. Próbára tette Afrikában is az élet, de ez nem szegte kedvét, vállalkozó kedve akkor is megmaradt, amikor élete nem épp a legboldogabb szakaszában volt, így történhetett, hogy egy karavánnal elindult Afrika belsejébe, hogy a titokzatos Kilimandzsárót láthassa, hogy a közelségében átélhesse Afrika fenségességét és gyönyörűségét.
A könyv Charlotte életének 25 évét öleli fel, s ebben a 25 évben nagyon sok minden történik ezzel az erős nővel, házasságok, szerelmek, gyermekszületés, halál, betegség, sérülés, tragédiák, egyszer lenn, máskor fenn, újrakezdések.
Annyi apró kritikám van a könyvvel, illetve a történtekkel szemben, hogy néhol lehetett volna kidolgozottabb, részletesebb is, mert szükség lett volna rá, illetve néhány részlett itt-ott hiányzott, de természetesen kitaláltam, hozzátettem és ez olvasás közben azért nem akasztott meg.
Bea
"Ez az élet? Beilleszkedni és a legtöbbet kihozni a helyzetből?
Hűségesen teljesíteni a kötelességeinket ott, ahová Isten letett minket?"
*****
"Az álmaink olyanok, akár a fény, ami megvilágít minket,
és ha soha nem érjük is el őket,szükségünk van rájuk az élethez."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése