T.J. Klune: Ház az égszínkék tengernél

Mint oly sokszor, most is a molyos értékelések hoztak kedvet a könyv elolvasásához, pedig a fantasy nem tartozik kifejezetten a kedvenc stílusaim közé. Mégis azt éreztem, hogy ennek a nagyon vidám, meseszerű borítójú és hangulatos című regénynek adnom kell egy esélyt. És milyen jól tettem!

Aki hozzám hasonlóan bizonytalan a fantasy szál miatt, tegye félre a vonakodását, tekintsen el attól, hogy 6 mágikus kisgyermeket is megismerünk ebben a könyvben, illetve ne tekintsen, mert fontos és lényeges szempont, hogy ők mások. És ezen a másokon van a hangsúly. 

Ebben a történetben mindenki más, mint az átlag. De mi és milyen is az átlag? És ki dönti el, hogy mi az átlag? Na de ebbe most nem mennék bele, hanem inkább erről a végtelenül bájos és szeretni való történetről írnék. 

Mr. Linus Barker, a Mágikus Ifjakért Felelős Minisztérium szürke munkatársa, aki amolyan gyermekjóléti felügyelő, járja az árvaházakat és ellenőrzi, hogy jó élete van-e az ott élő gyerekeknek. Szigorú és igazságos jelentéseket küld a feljebbvalóinak, akik ezek segítségével tudnak intézkedni a rossz körülmények között élő gyerekeken. Gondolta Linus Barker. 

Egészen addig, míg azt a szigorúan titkos megbízatást nem kapja, hogy utazzon el egy szigetre, és vizsgálja meg az ott élő 6 különleges képességgel rendelkező gyermek életét és körülményeit, de figyelme terjedjen ki a nevelőjükre, Arthur Parnassusra is. 

Linus Baker, a magányos agglegény elindul hát a macskájával erre a rejtélyes szigetre, és fogalma sincs róla, mi várja ott, mire számítson, de abban az elhatározásában biztos, hogy igazságosan és érzelemmentesen fog munkálkodni. 

Ennyit a történetről, ami annyira meleg és kedves, szeretettel teli és szívet megnyitó regény, hogy nagyon jó szívvel ajánlom mindenkinek elolvasásra. A mindenkinek fontos szó, kinek ezért, kinek azért. Aki elfogadó, nem ítélkezik, és úgy gondolja, hogy minden embernek joga van a szeretethez és a szerelemhez, annak azért, mert egy csodaszép élmény lesz ez a könyv, aki ítélkezik és kicsit korlátolt, annak azért, mert ha emberből van és szíve is van, akkor ez a könyv segít megérteni, átérezni, de ez szerintem túl szép ábránd amúgy. 

Annak nagyon örülök, hogy ifjúsági regény, mert úgy gondolom, hogy az ifjúság elfogadóbb és nem épít falakat maga köré, sőt még az idősebbek falait is bontogatja, mert a fiatalok éppannyira tele vannak lendülettel, színesek és izgalmasak, mint ez a csodálatos történet.

Lenyűgöző karakterek és páratlan élethelyzet, gyönyörű helyszín jellemzi a könyvet, a mágikus gyerekek pedig annyira imádnivalóak, hogy Linus Barkert is rádöbbentik addigi élete sivárságára és szeretet nélküliségére. Rádöbbentik arra, hogy az életnek több értelme kell, hogy legyen, mint ami most neki van, és rájön arra, hogy ha az embert szeretik, akkor kinyílik a világ, ha van akinek fontos, akkor szebben süt a nap, szebben kéklik a tenger, ha pedig az ember még szerelembe is esik és vállalja, akarja ezt a szerelmet, akkor minden megtelik értelemmel, szépséggel, örömmel és boldogsággal.

Persze Linusnak sem megy ez egykönnyen, el kell fogadnia magát, el kell utasítania egy örömtelen életet, bátorságot kell gyűjtenie bizonyos cselekedetekhez, mint mindannyiunknak a való életben, de rajta keresztül látjuk és elhisszük, hogy a szeretet jó, ítélkezni nem érdemes külső alapján, mindenkinek adjunk egy esélyt, hogy szerethessen és szeretve legyen, és mindig maradjunk nyitottak. Mindenre és bármire. 

Varázslatos gyerekszereplőivel és a könyv felnőttjeivel megmutatja a szerző, hogy nem a vérségi kötelék alkotja a családot, hanem a szeretet, a kapocs, amely kialakul közöttük, a közös vágyak, a közös élmények, az összetartás, a bizalom.  Fontos és komoly felvetésekkel és kérdésekkel van tele ez a történet, a sztereotípiák és kategorizálások, amelyeket elkövetünk nap mint nap, az ítélkezések terén szinte egy tükröt tart elénk. Mert azt gondolom, senki nem hibátlan, kinek ebben, kinek másban kell másként látnia, vagy inkább másként néznie. 

Nagyon szép évvégi olvasmány volt ez a történet, nem egy gyors folyású és nem is az izgalmak miatt ajánlom, hanem amiatt a hangulat miatt, ami átszövi az egész könyvet, egy okos, szívmelengető, mosolyra és könnyekre egyaránt fakasztó mese. 

Bea

"(...) vannak dolgok a világon, amelyek messze túlszárnyalják a képzeletet."

*****

"Az otthon az a hely, ahol azok lehetünk, akik vagyunk."

*****

"Azok a dolgok, amiktől félünk, rendszerint azok a dolgok,
amiktől a legkevésbé kellene félnünk. Ez irracionális, bár ez tesz minket emberré.
És ha le tudjuk győzni a félelmeinket, akkor mindenre képesek vagyunk! 

*****

"Ha valaki különbözik, az nem baj.
Arthur azt mondja, hogy különbözni néha sokkal jobb,
mint ugyanolyannak lenni, mint mások."