Már annak, aki viselheti, mert életben marad. A könyv története egy olyan tragédia, melyben a főszereplő lány, a 16 éves Finn Miller életét veszti egy autóbalesetben, és a baleset után ő a könyv narrátora.
A szomorú tragédia ellenére csodálatos és fantasztikus történet, talán Finn személye az, aki elviselhetővé teszi az események feldolgozását, alakulását. Sikerül neki elérnie, hogy mindenkit úgy szemléljünk, hogy megvizsgáljuk az érintettek szempontjából is az eseményeket és közben elgondolkodjunk, hogy hasonló esetben, mi mit tettünk volna. Biztos, hogy nem a saját gyerekünknek adtunk volna élelmet és meleg ruhát, hanem a legjobban rászorulónak, tudtunk volna-e olyan önzetlenek lenni, hogy más életét mentsük és nem a magunkét vagy a szeretteinkét? Nem voltunk ott, nem tudjuk, mi mit csináltunk volna.
Miközben Finn segítségével megismerjük mindenkinek a feldolgozási folyamatát, a veszteségeit, a szenvedéseit, megismerjük ezt a fiatal lányt, aki még élt volna, aki előtt még nagyon sok mindent állt, a szívünk majd megszakad.
Bűntudat, fájdalom, sérülések, lelkiismeretfurdalás, titkok, gyász, melyek csak nehezen engedik a túlélőket tovább élni, mindenkinek meg kell vívnia a harcát a saját démonaival, a saját lelkiismeretével és fájdalmával, mert volt aki fizikálisan is nagyon sokat veszített a balesetben és nem csak lelkileg kell felépülnie. Kapcsolatok mennek tönkre, alakulnak, melyek nem abban a szempillantásban történtek, hanem már előtte is ingatag lábakon álltak, most megláthatjuk, hogy a baleset kit mennyire erősít meg, gyengít el és hogyan képesek belőle kijönni Finn családtagjai és a másik család. Képesek-e egyáltalán.
Kemény történet, kemény mondanivalókkal. Senki nem szeretne a történetben szereplő család helyében lenni, ezért csak minden szívdobbanásunkkal, minden érzésünkkel próbáljuk átélni, megérezni, hogy mit érezhettek, milyen nyomás alatt döntöttek és elgondolkodni, hogy ki lépett túl bizonyos határokon, és biztos túlléptek-e. Becstelen volt-e, amit tett, aki tett, és aki semmit nem tett, tudott-e volna valamin változtatni? Egyáltalán volt-e olyan ember, aki semmit nem tett annak érdekében, hogy kikerüljenek ebből a helyzetből?
_"Ne csak próbáljatok boldogok lenni, amikor rám gondoltok - legyetek boldogok. Nézzétek az óceánt és mosolyogjatok. Szívjátok be az illatát, és ünnepeljetek. Emlékezzetek rám. Emlékezzetek, hogy a szomorúságom mindig csak egy napig tartott, de néha csak pár órát. Emlékezzetek az együtt töltött csodálatos időkre, meg arra, hogy milyen lökött csaj voltam. Emlékezzetek arra, hogy féltem minden teremtménytől, aminek négynél több lába volt, de nem ismertem félelmet a kalandokban. Emlékezzetek. Legyek láng bennetek, ami bevilágítja a világotokat, és minden jobb lesz általa. Nem akarok űr lenni, egy lyuk, egy árnyék. EMLÉKEZZETEK RÁM!"_
*****
"Furcsa és egyben csodálatos, hogy teszünk dolgokat, amikre aztán nem is emlékszünk."
*****
"Az erőnkkel együtt születünk?
Ha igen, akkor el kell ítélnünk azokat, akiknek nincs?"
*****
"Csak egyszer élünk, és senki sem sejti, hogy ez az élet meddig tart,
szóval érdemes kapaszkodni, ha felgyorsulnak az események,
nem kell aggódni, és nem hátrafelé kell tekintgetni."
*****
"Minden utazás egy lépéssel kezdődik.
Töröld ki azt a fejedből, hogy nem lehet.
A félelem állít meg, a bátorság visz tovább."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése