Szeretem Kepes András könyveit, stílusát, a Világképet olvastam tőle néhány éve, azt imádtam. Ez a könyv nem lett ugyanakkora kedvenc, de azért egy kellemes kikapcsolódást nyújtó, alapjában véve érdekes olvasmány.
Kepes András a világ nagy dolgairól elmélkedik, ennek kapcsán eszébe jutnak érdekes dolgok, megosztja velünk saját gondolatait, meglátásait, tulajdonképpen olyan, mint egy hosszú beszélgetés, mert közben nekünk is megfogalmazódik a saját véleményünk, amit el is mondunk magunkban, én legalábbis elmondtam magamnak.
Ami érdekes és tetszett, az nagyon tetszett és nagyon élveztem, ami pedig nem érdekelt annyira, azt nem élveztem, csak gyorsan el akartam olvasni, olyan érzés, mint mikor továbbgörgetünk a neten, vagy átlapozunk valamit az újságban.
Kepes András a tőle megszokott intelligenciával, érzékenységgel és felkészültséggel írta meg ezt a könyvet, könnyed és szórakoztató stílusban, miközben olyan komoly témákat boncolgat, hogy ki a boldog, mitől boldog az ember, és ki mondhatja meg kiről, hogy boldog-e, és hogy ez mennyire szubjektív.
Nagyon tetszett, hogy sokat mesélt a családjáról ebben a részben, de úgy, hogy mégsem volt bulváros, ugyanakkor mégis egy kicsit többet megtudhattunk Kepes András hátországáról. A feleségéről, a gyermekeiről, a teljesen hétköznapi Kepesről, a férjről, az apáról.
Olvashatunk betegségéről, arról, hogyan élte meg, és mit változtatott a betegség az életében, más lett-e az életszemlélete, mit "adott" neki a betegség, adott-e egyáltalán. Az is szimpatikus, hogy nem adott konkrét tanácsokat az életre vonatkozóan, hanem hagyta, hogy mindenki maga fogalmazza meg, hogy mit vár az élettől, boldognak gondolja-e a sajátját vagy sem.
Kepes András feleleveníti a könyvben gyermekkorát, mesél szüleiről, majd a szakmájáról, televíziós múltjáról. Olyan volt, mintha egy régi tévéműsort néztem volna, a mondanivaló szinte Kepes hangján szólt a fejemben. Élmények, érzések, tapasztalatok, következtetések, mint egy csapongó, órákig tartó beszélgetős, jó kis este.
Élet, halál, barátságok, szerelmek, szeretet, családi kapcsolatok - ezeken a témákon keresztülhaladva avat be bennünket a szerző gondolataiba, az életről alkotott véleményére, érintve ma aktuális dolgokat.
Ha egy nagyon összeszedett, nagyon logikus menetrend szerint haladó, életre vonatkozó tanácsokat tartalmazó könyvet szeretnél olvasni, akkor nem valószínű, hogy elégedetten csukod be a végén a könyvet, ha viszont egy jó beszélgetésre hajazó, néhol nagyon érdekes, kicsit rendszertelen, kicsit össze-vissza mondanivalójú könyvre számítasz, nem támasztasz a könyvvel szemben elvárásokat, akkor tetszeni fog.
Szívesen néznék Kepes András Youtube csatornát is, és továbbra is vevő leszek a könyveire, még nem olvastam mindegyiket, és ilyenkor azt mondom, hogy szerencsére, mert így tudom, hogy további jó Kepes-olvasmányélmények várnak még rám.
Bea
"A jóisten valószínűleg az észt osztotta el legigazságosabban az emberek között,
mert panaszkodnak arra, hogy nincs elég pénzük, nem elég sikeresek,
nem elég egészségesek,nem elég szerencsések,
de hogy nem jutott nekik elegendő ész, arra nem szoktak panaszkodni."
*****
"Ne panaszkodjunk tehát! Végtére is megszületni, úgy általában, elég nagy rizikó.
Különösen, ha a dolog kimenetelét nézzük, úgy is mondhatnánk,
megszületni halálos veszély."
*****
A halálszorongás teljesen normális állapot, csak zavaró.
Valahogy úgy vagyok vele, mint Woody Allen, aki azt mondta:
Én nem félek a haláltól, csak nem szeretnék ott lenni, amikor történik."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése