Szin János: Medvepásztor

Életrajzi fantáziaképek

Erről a könyvről és Szin Jánosról egy cikkben olvastam és nagyon felkeltette az érdeklődésem. Mi vesz rá egy fiatal, milliomos/milliárdos vállalkozót arra, hogy háta mögött hagyjon mindent, szinte kiköltözzön a világból és székelyföldi Medvepásztor legyen belőle?

Ebben a könyvben mindenre választ kaptam, amiről Szin János úgy gondolta, hogy a nyilvánosságra tartozik. Visszamegyünk a szerző gyerekkorába, megtudhatjuk, milyen élethelyzetek hatottak rá, mik voltak azok a motivációk, amelyek elindították a saját útján. Elvált szülők gyerekeként nagyon sokat volt magára hagyva, kulcsos panelgyerek volt, szinte az utca nevelte.

Hamar meg kellett tanulnia kiállni magáért, a hasonló sorsú utcagyerekek egyszer a barátai voltak, máskor pedig az ellenségei. 

Az utca farkastörvényei tanították meg neki, hogy igazából magára számíthat, ha szeretne kitörni, ha valamit el akar érni, ha jobb anyagi körülményeket szeretne magának felnőttként, mint ahogyan ő felnőtt. Őszintén és kendőzés nélkül ír a benzinjegyekkel való üzleteléséről, ami tulajdonképpen elindította az ügyeskedés, az üzleti élet ösvényén, és innen egyik üzlet követte a másikat, vállalkozásról vállalkozásra jutva lett egyre gazdagabb és olyan dolgokat engedhetett meg magának, amiről egy hétköznapi átlagember csak álmodhat, vagy még azt sem, mert el sem tudja képzelni, hogy ilyen gazdagság is létezhet és vannak olyan emberek, akik olyasmire költik a pénzüket, mint amire János költötte. 

Gyermekkorában  esténként a takaró alatt zseblámpával olvasta Széchenyi Zsigmond székelyföldi vadászati útleírásait és már akkor arról álmodozott, hogy egyszer vadőr lesz és egy kunyhóban fog élni Székelyföldön.  Élete azonban másként alakult, huszonéves korára jelentős vagyonra tett szert, belekerült egy olyan világba, amitől nagyon távol álltak a gyerekkori álmai. Életében egészen addig jelentős, fontos szerepet játszott a pénz és a pénzen megszerezhető anyagi javak, míg egy napon, 34 éves korában agydaganatot diagnosztizáltak nála. 

A baj csőstül jön - szokták mondani és ez Szin Jánosra is igaz volt, nemcsak a diagnózis okozott neki nehéz napokat, hanem rossz üzleti lépések és kapzsi emberek miatt elvesztette hatalmas vagyonát. Mikor a betegségből kilábalván, nincstelenül azon törte a fejét, hogy mihez kezdjen, megjelent az életében Böjte Csaba ferences rendi szerzetes és Máté Bence természetfotós, aminek az lett a következménye, hogy János egy szál bőrönddel elindult Romániába, Erdélybe, hogy a Máté Bence által tervezett medvelest létrehozza , majd üzemeltesse, ahol majd  többek között Böjte Csaba "gyermekei" is közelről figyelhetik meg a medvéket.

A szerző részletesen mesél arról, hogyan keresték ezeknek a medveleseknek tökéletes helyet, milyen érzés volt, amikor a medveles előtti réten megjelentek a medvék, majd rendszeresen, minden nap visszatértek. A gyerekek mellett idővel fotósok és turisták is látogatni kezdték a helyet, Jánosnak ez volt a feladata, őket hozta-vitte és mesélt nekik a medvékről. 

Hatalmas váltás volt ez az életében, a luxus és mérhetetlen gazdagság után, amiben azelőtt élt, itt önmagához és a természethez került közel, a természetben pedig a medvékhez. Őszinte vallomásnak szánta a könyvét, mely szerint mindenkinek meg kell találnia a maga útját, akár van pénze, akár nincs. Ő gyakorlatilag nincstelenként érkezett Erdélybe, hogy belevágjon álmai megvalósításába. 

Ez a könyv egy lelki utazás, melyben egy ember felemelkedését és zuhanását mutatja meg, amiből ismét felépíti magát. Elmondja, hogy hiába volt rengeteg pénze, nem segítette a gyógyulását, azt sokkal inkább az orvosoknak és egy felsőbb hatalomnak köszönheti. Mesél az új életéről, melyben a medvéket eleinte félelemmel, majd tisztelettel kezeli, elmondja, hogyan változott meg a világhoz való hozzáállása és hogy mit tart ma már fontosabbnak a pénznél.

Megtudjuk, honnan a Medvepásztor név, mit gondol az életéről, miért tartja élete legfontosabb döntésének, hogy Erdélybe költözött, hogyan alakult a családi élete és nagyon sok történetet olvashatunk aranyos és félelmetes medvékről és természetesen a székely emberekről, eldugott, múltban rekedt falvakról. 

A János közvetlen stílusában megírt történetek olyanok, mintha egy jó barát mesélné el a kalandjait, nagy érdeklődéssel tudjuk hallgatni, ez esetben olvasni, közben pedig jókat nevetünk a humorán. Mindemellett pedig egy inspiráló történet arról, hogy van lehetőség felállni és újrakezdeni a legrosszabb dolgok után is. 

Facebook oldalát ITT találjátok, ahonnan a bejegyzés csodálatos képei is származnak és ahol jelentkezni is tudtok a Medveles meglátogatására.

Bea

"Valahogy most nem aggódtam. Bíztam az Úrban. Eleinte, miután elveszítettem a vagyonomat, legjobban a pénztelenség okozta bizonytalanság zavart. A lelkem mélyén lapult sejtésem, pénzzel mindent meg lehet oldani, pedig agydaganatom ráébresztett, egyes esetekben semmit sem ér."

******

"Kerestem egy kivitelezőt, és nekikezdtünk a megvalósításnak. Folyamatosan ott voltam velük, mert nagyon féltek a medvéktől. Nem mintha én nem féltem volna, de ezt nekik fölösleges volt tudniuk. Eleinte én is rettegtem."

******

"A medvék tapintatosak voltak velem, következetesen szoktattak magukhoz, nem mindjárt a legnagyobb mutatkozott be két méterről. Az egyik nap a tisztáson, ahol a lest építettük, két bocsot vettem észre. Békésen játszadoztak. Ahogy a munkások észrevették őket, pánik tört ki, azonnal beugráltak az autóba. Tudták, a mamának is ott kell lennie valahol, és azt is, mind közül a kicsinyeit védelmező anyamedve a legveszélyesebb."

*****

"Míg teljesen el nem készültünk, minden este, miután a munkások elmentek, kiszórtam a kukoricát, beültem a lesbe, és vártam a csodát. Tavasz volt. A rétet évszázados lucfenyves szegélyezte, a bujazöld havasi kaszáló telis tele volt boglárkákkal és pünkösdi rózsával. A háttérben a Hargita itt-ott még havas gerince adott keretet a vászonra kívánkozó tájnak. Az erdei pintyek, amelyek azonnal megjelentek, a pár perccel később érkező, óvatosabb mátyásmadarakkal és az örvös galambokkal együtt csenték el a medvéknek kiszórt kukoricát. Egy mókus az ablak előtt takarásnak hagyott néhány karvastagságú kecskefűz és rezgőnyárfa  ágain ugrándozva szórakoztatott légtornászmutatványaival. A medvék közül az ikrek jöttek elsőként."