Sigríður Hagalín Björnsdóttir: Szent Szó

A Szent Szó már a címében is megmutatja a szavak hatalmát. Ugyanis halvány sejtelmem sem volt, ebből a címből kiindulva, hogy miről szólhat a történet, illetve valamilyen vallási vonatkozást azért képzeltem bele, de közelében sem jártam a valóságnak, sőt szerintem annyira eredeti ez a történet és annyira nem mindennapi megközelítésből mutatja be nekünk az eseményeket, hogy teljesen meglepve és lenyűgözve olvashatjuk.

Legalábbis én így olvastam oldalról oldalra, és mindamellett, hogy nagyon különös, sajátos módon megírt események láncolatáról olvashatunk a könyvben, igazán olvasmányos, érdekes és elgondolkodtató. 

A könyv az írott nyelv, az olvasás fontosságával, jelentőségével foglalkozik, az emberi agyra gyakorolt hatásával, azzal, hogy milyen hatással van az emberi életre az olvasás, az írás tudománya. Ez azért is érdekfeszítő, ellentmondásos és elgondolkodtató, mert a könyv egyik főszereplője egy izlandi testvérpár férfi tagja nagyon nehezen tud megtanulni olvasni, diszlexiával küzd, míg a testvérpár lány tagja hiperlexiás, túl sokat olvas, az olvasmányaiban él, szinte képtelen emberi kapcsolatokra. 

Igazán rendhagyó szimbiózisban élnek ők ketten egy meglehetősen szokatlan családi formában, ugyanis úgy érzik, hogy ketten egy egész ők, kiegészítik egymást, pedig teljesen különbözőek. Edda és Einar. Edda kicsi korától kezdve felolvas Einarnak, a fiú a lány szavain keresztül ismeri meg a történetek, a mesék erejét, Edda segítségével ismeri meg a világot a szavakon keresztül. 

Edda, akinek olyannyira sikerül saját személyiségét legyőznie, hogy az addig népszerűtlen, emberi kapcsolatokra képtelen lányból ismert influenszer, közösségi médiasztár lett, míg Einar a folyókon hajózva teszi a dolgát, turistákat hajóztat, halászik és úgy érzi, boldoggá teszi ez az életmód.

Egyik nap Edda eltűnik, kisétál a férjével közös lakásukból, hátrahagyva háromnapos, alvó kisfiát, és senki nem hall róla ezután. Az anyja Einart kéri meg, hogy kutassa fel a lányt, mert ha valaki képes megtalálni, akkor az csak ő lehet. Annyit sikerül kideríteni, hogy a nő New Yorkba utazott. Azt gondolhatnánk, hogy innen egy nyomozásról olvashatunk majd és tulajdonképpen így is van, de mégsem erről  szól ez a történet. 

Einar New Yorkba utazásával nemcsak a történetükben kezdünk utazni, hanem a család életében is, megismerjünk ennek a nagyon különleges családmodellnek a kialakulását, visszamegyünk egészen a testvérek fogantatásáig, majd születésükig, és megtudhatjuk, hogyan nőttek fel, milyen kapcsolatban vannak az apjukkal és hogy sikerült-e önmagukra találniuk.

Egy művészien megírt családtörténet, egy utazás az emberi érzelmek és családi kapcsolatok körül, tökéletesen ábrázolja az emberi lélek bizonytalanságát és titkait, van egy mélabús, sötét, helyenként filozofikus hangulata. Ez a könyv nem attól volt izgalmas, hogy vajon Einar megtalálja-e Eddát, hanem a mondanivalójától, a felvetett gondolataitól, a családi kapcsolatok alakulásától.

Egyszer feszültségekkel teli családi dráma, máskor lelki utazás, megint máskor kétségbeesett kutatás és felváltva néhány szereplő nézőpontja, gondolatai, amelyek közel hozták hozzánk a történet szereplőit. Izlandi hétköznapok, társadalmi és szociológiai kérdések, néha pedig disztopikus elképzelések az írás nélküli világról, a nyelvről és a kommunikációról. 

Akkor is tetszhet ez a könyv, ha egy érdekes, nem hétköznapi történetet szeretnél olvasni és akkor is, ha szeretsz elgondolkozni egy könyv által felvetett lehetőségen, együtt gondolkozni a szerzővel, vagy éppen továbbgondolni az eseményeket, a lehetőségeket. 

Milyen lenne a világ, ha többé nem lennének könyvek? Ha nem kellene, nem tudnánk többet olvasni? Belegondolni is rossz. 

Bea

"(...) fölösleges azzal foglalkozni, mi furcsa és mi normális.
Csak kényelmetlen helyzetbe kerül az ember."

*****

"(...) a színlelt bátorság is jobb, mint a semmi, jobb, mint reszketve, idegesen toporogni."

*****

"A könyvekkel csak akkor megyünk valamire, ha elolvassuk őket."

*****

"Mindennek van értelme, csak néha időbe telik, mire az ember rájön, mi az."

*****

"Ahhoz, hogy valaki jó ember legyen, bátorság kell, mondja.
Szembe kell úszni az árral, a jóságért meg kell küzdeni."