Játszik a család: Catan logikai rejtvények

A logikai játékokat, fejtörőket már régen is kedveltem, bár nyilván nem mindegyiket. Leginkább azokat szerettem, amelyek megoldása még szórakozásnak és nem pedig valamiféle frusztráló feladatnak érződött. A Catan logikai játék szerencsére ez előbbi kategóriába tartozik számomra, bár még nem játszottam teljesen végig.

Ez ugyanis egy egyszemélyes játék, melyben 40 különböző, egyre nehezedő logikai feladvány található. A játék narratívája szerint Catan szigetére utazó kalandorok vagyunk, akik azért jöttek ide, hogy a tudásukkal segítsék a helyiek életét.

A játék hatszög formákból felépített műanyagelemekből áll, melyeken a Catan játékokból már jól ismert nyersanyagok és áruk, illetve lovagok és rablók állnak. A feladatunk, hogy ezekből az elemekből utakat építsünk a feladványkártyák által előre meghatározott elhelyezkedésű települések között, a tereptárgyak és rablók elkerülésével. Utak építésekor azonban csak azonos nyersanyagokat ábrázoló útelemek érintkezhetnek. A feladványokban a kihívást az adja, hogy a lapkák helyes láncolatának megépítése közben arra is ügyelnünk kell, hogy a különböző alakzatokat megfelelően sakkozzuk be egymás mellé, és összefüggő utat építsünk.

Minden egyes feladványt úgy kezdünk, hogy a játéktáblát berendezzük a feladványkártyán látható módon, elhelyezzük a településeket, sivatagokat, folyókat vagy rablókat a megadott helyekre, ezután kiválogatjuk azokat az útelemeket, amelyeket az adott körben kell felhasználnunk (ez szintén a feladványkártyán van feltüntetve). Ha ez megvan akkor kezdhetjük is a megoldást, próbálgatást, újratervezést és aztán további próbálgatást. Ha úgy gondoljuk, hogy helyes a megoldásunk, akkor azt a feladványkártya hátoldalán tudjuk ellenőrizni, és ha valóban az, már kezdhetjük is a következő feladványt.

Nagyjából ezek lennének a Catan logikai játék szabályai, látható, hogy nagyon egyszerűek magától értetődőek, az igazi nehézséget, kihívást maguknak a fejtörőknek a megoldása jelenti. Amik viszont nagyon szépen nehezednek, tehát tulajdonképpen lépésenként vezetik be a játékost a játék rejtelmeibe és rejtett mélységeibe. 

A játék témája igazából bármi lehetne, de én mégsem éreztem erőltetettnek a Catan tematikát, a hatszögű alapformák, az útépítés és kereskedés motívumok miatt teljesen jól illeszkedik a Catan világába, bár az tény, hogy játékmechanikailag nem sok köze van az eredeti Catan játékhoz.

Az első feladványok megoldásakor még tartottam tőle, hogy az egész túl könnyű lesz, de szerencsére ezek csak a bemelegítő részek voltak, nagyjából úgy, mint a legelső oktató pályák a videójátékokban. Ezután egyre nagyobb és nagyobb kihívást jelentett az utak helyes megépítése, egyre több településsel kellett összeköttetést létesíteni, egyre több tereptárgy és rabló került a táblára és egyre kreatívabban kellett a megoldandó problémákhoz viszonyulni. 

A harmincadik feladványig jutottam el, de bőven adott számomra gondolkodni valót a játék, sőt olyan feladvány is volt, amit aznapra inkább félreraktam, mert egyszerűen sehogy sem tudtam rájönni a megoldásra, másnap friss fejjel azonban már sikerült. Mégsem éreztem  frusztrálónak a játékot, ahogy azt már korábban is említettem, sokkal inkább szórakoztató kihívásnak fogtam fel és élveztem a folyamatot, amint a kirakós darabkái szép lassan a helyükre kerülnek, mígnem teljesen összeáll a kép. 

Külön pozitívum, hogy mivel egyszemélyes a játék, nem kell játékostársakra várnunk, kedvünk szerint bármikor megoldhatunk egy-egy feladványt és ugyanilyen könnyen abba is hagyhatjuk azt.

Bence

Ez a játék igazán Bencének való volt, mint ahogy említette is egyik pozitívumát utolsó mondatában. Nem kell arra várnia, hogy üres legyen otthon egy asztal, hogy mindenki befejezze a munkáját, tanulni valóját és készen álljon a játékra, hanem akármikor előszedheti a hatszögletű kis műanyag dobozt, ami a játék tárolására szolgál és már törheti is a fejét. 

Nekem kicsit nehezebben és lassabban ment, mint Bencének, bár a kezdő tábláknál és is azt gondoltam, hogy mit nekem gondolkodás, ezt a kisujjamból kirázom! Igen, ez volt a beetetés, utána már elég sokáig törtem a fejem a feladványokon. Én nem jutottam el olyan messzire, mint Bence, de határozottan élveztem az útvonalak megalkotását és kitalálását. Mint ahogyan a család többi tagja is, bár volt, aki két könnyebb, ráhangolódó feladat után egyből a nehezebbekre váltott és kicsit idegállapotba került, mikor 10-15 perc gondolkodás után sem tudott rájönni a megoldásra. :D :D 

Véleményem szerint érdemes első alkalommal szépen, fokozatosan haladni és amikor már tényleg úgy érezzük, hogy belerázódtunk, akkor a nehezebbekkel trenírozni az agyunkat. 

Mi úgy játszottunk Bencével mégis ketten, hogy míg ő a Catan feladványait pakolgatta, én az Ubongón törtem mellette a fejem, így még beszélgethettünk is néha. Már amennyire a nagy gondolkodástól képesek voltunk.  Az Ubongóról IDE KATTINTVA olvashattok.

Bea